Megy, mendegél, meg-megáll, lúdcsapatra rátalál. - Adjon isten, ludaim, Jól vezettek utaim. Jó egészséget tinektek, Tudjátok, hogy most megeszlek? - Adjon isten neked is, Farkas bácsi, vén hamis. Már ha muszáj, mi nem bánjuk, Csak azt az egyet kivánjuk: Hadd gágogjunk utoljára, Öreganyánk nótájára. - Giá-gá-gá! - igy a falka, A farkas is tódit rajta. - Au-vau! énekel, S hess! - a liba szárnyra kel. Ének végén hogy megáll, Friss pecsenye messze száll - Tyű, az apám se volt kántor, De a fia se lesz máskor. Soha többet ily galibát, Ének nélkül eszem libát. Megy, mendegél, meg-megáll, Tarka tehént megtalál. - Tarka tehén, jó étvágyat, Gyomromban van vetve ágyad. Búcsúzz el az istenedtől, Mert megeszlek mindenestől. - Ha megeszel, rajta lelked, De csak előbb gyohontass meg. - Azt megteszem. - Áll két lábra, Keresztet vet szent hasára. Tarka tehén fejét szegi, Neki szalad, felökleli. - Au! - az apám se volt pap, De a fia se lesz holnap! Megy, mendegél, meg-megáll, Szürke lóra rátalál. - No szürke ló, hál' istennek, Csakhogy itt vagy, megehetlek! - Ha megeszel, még azt tedd meg, A patkómat igazitsd meg. - Hamar, mert már éhes vagyok. - Hátulsó bal lábon kotyog. - Mig a farkas nézi, fogja, A szürke ló fejen rugja. Hej, az apja se volt kovács Farkasnak se kell már tanács.