A dzsungel szélén, egy tisztáson Antika és Lopez, a két antilop azért, hogy saját unalmas életüket feldobják, nyitnak egy Állat KávéZoot. Gondosan előkészítenek mindent. Ültetnek kávébabot, szereznek süteményrecepteket, hímzett kötényt, fényképes étlapot, majd várják a kolibriket, makákókat és a többi kellemes látogatót. Pechükre épp egy éhes tigrist sodor a KávéZooba a passzátszél. Csakhogy a tigris nem egy jó erős feketére vagy zserbóra vágyik, hanem húsra.   A tigris látványára Antika finom lelkülete egy csapásra összezavarodik. Szerencsére a mindig határozott, és éleslátó Lopez hamar feltalálja magat. Persze nemcsak a vendégeket, hanem Antikát is -aki, háát a legjobb esetben is olyan szeretnivalóan antikás- kíváló érzékkel kezeli. Lopez gyorsan meggyőzi Tigrist, hogy a húsevés roppant káros, hiszen előhozza a halálos húsallergiát, melynek számos tigris esett már áldozatául. A cáfolhatatlan érvek nyomán hamar biztonsági őrhöz jutnak. Immáron hármasban várják a többi vendéget, akik náluk tartják vállalati évértékelő találkozójukat, esetleg beugrottak találkozni jövendőbelijükkel, vagy itt próbálják csemetéjüket a nagybetűs életre okítani. A szórakoztató állati kalamajkákat olvasva (mert tévedés ne essék, egyetlen ide betérő vendég sem egyszerű eset) könnyen ráismerhetünk a mintául szolgáló emberi jellemekre. Persze mindenki a saját ingét viselje. A változatos állatsereglethez társul Kertész Erzsi egyszerre friss, szellemes, bölcs és humoros nyelvezete, melynek az illusztrátor Hanga Réka finom és beszédes rajzai kíváló kiegészítői. A játékos nyelvi megfogalmazások és a képek is egyaránt könnyedek, légiesek. A visszafogott színek ellenére csodásan beszédesek és tartalmasak a rajzok. Hanga Réka remekül megtervezte, és aprólékos gonddal készítette el az illusztrációkat. Még arra is figyelt, hogy a fejezeteket elválasztó oldalak stílusukban és hangulatukban megfeleljenek a KávéZoo milliőjéhez. Az egész könyv tökéletes elegye az igényes, és fantáziadús mesélésnek, az elegáns képi világnak, amit annyira imádok (és folyamatosan kajtatok).  A nyelvi és a vizuális szépségen túl nagyon okosan írta meg a szerző a könyvet, hiszen a gyerek számára is könnyen felfogható(!), fontos, érzelmileg is lényeges történeteket mesél el. Bár cseppet sincs "tanmese" jellege, mégis szinte észrevétlenül közvetíti a tanulságos üzeneteket. Ezekről olvasás után jókat lehet beszélgetni, vagy gondolkodni. Az egyik kedvencem az volt, amikor a kudarcról, a hibák fel nem ismeréséről, a tények következetes tagadásákról és ezek következményeiről beszélgettünk. Forrás: Hintafa blog