Teliszedi a Nyúl az egész zsákot. Nehéz volt a zsák, fel se tudta emelni. Hétrét görnyedve húzta-vonszolta az erdei ösvényen hazafelé… Egyszer csak valami puhába ütközött a feje. Fölpillantott, hát a Medve állt előtte! - Mi van a zsákodban? – kérdezte a Medve. A Nyúl magához tért a nagy ijedelemből, kinyitotta a zsákot, és így szólt: - Alma… Vadalma… Tessék, vegyél belőle, Misa bácsi, szívesen adom. Megkóstolta a Medve az almát. - Jó kis alma! Zamatos! – bömbölte, vett belőle egy jókora marokkal, és ment az útjára. A Nyúl meg hazafelé. Megy a Nyúl az erdőben, innen is, onnan is összeszaladnak a mókus fiak, és kórusban sipogják: - Nyuszi bácsi, kérek almát! Mit tehetett volna,megint kinyitotta a zsák száját. Hazafelé úton összetalálkozott régi barátjával, a Sünnel. - Hová, hová Tüskeböki? – köszönt rá. - Hát, tudod, gombászni indultam, de nem találok egyet sem. Üres a kosaram, nézd csak! - Vigyél inkább almát. Vegyél nyugodtan, ne szégyelld, van belőle elég! - mondta a Nyúl, és jól megrakta almával a Sün kosarát. Kiért a Nyúl a mezőre, hát ott sétál a Kecske a gidáival. Őket is megkínálta almával. Ment, ment a Nyúl, de nagyon elfáradt. Már éppen leült volna valami buckára, amikor hirtelen… - Köszönöm, barátocskám! – mondta a Vakond, és eltűnt a föld alatt, az almákkal együtt. A nyusziházban ezalatt nem győzik várni Nyúlpapát. Hogy elüsse az időt, Nyuszimama hosszú meséket mond a korgó gyomrú kicsinyeknek. Egyszer csak kopognak. Nyílik az ajtó, és ott állnak a küszöbön a mókuskölykök, kezükben egy szakajtó mogyoró. - Tessék! A mamánk kérte, hogy ezt adjuk át, és köszönjük meg szépen – sipogták a kismókusok, aztán elszaladtak. - Csodatörtént… - suttogta Nyuszimama. Jött a Sün is, egy nagy kosár gombával. - Itthon-e a gazda? – kérdezte Nyuszimamát. - Sajnos, nincsen. Már reggel elment hazulról, és még mindig nem jött meg. Elköszönt a Sün Nyuszimamától, és elment, de a kosárnyi gombát otthagyta. Kecske szomszédasszony káposztafejeket hozott, meg egy csupor tejet. - Ez a gyerekeké – mondta Nyuszimamának. És a csodák folytatódtak. Csikorogva nyílt a pinceajtó fedele, és kidugta fejét a Vakond. - Ez a Nyúl háza? – kérdezte. - Igen, mi lakunk itt – mondta Nyuszimama. - Akkor jó helyre ástam a járatomat – örvendezett a Vakond,és már dobálta is fel a pincéből a répát, krumplit, petrezselyemgyökeret,céklát. – Tiszteltetem Nyúl urat! – kiáltotta Vakond a pincéből, és már el is tűnt a föld alatt. A Varjú meg csak károgott egyre: - Kár! Kár! Micsoda madár! Fűnek-fának osztogattad az almát,engem meg se kínáltál! Zavarba jött a Nyúl,előkaparta a zsák aljáról az utolsó almát. - Tessék! Ez a legszebb! Csipegesd kedvedre. - Kell is nekem a te vacak almád! Az ízét sem állhatom! Kár,kár! Micsoda dolog, a saját éhes gyerekeinek csak az üres zsákot viszi haza! - Jaj, nem… Tüstént visszafordulok, és újra telitöltöm. - Hová mennél, esztelen jószág! Nézd, micsoda felhők gyülekeznek! De a Nyúl csak visszaszaladt az erdőbe. Hanem amikor elért az ismerős vadalmafához, kit talált ott, nagy meglepetésére… Meglátta a Farkas a Nyulat, és szája szélét nyalva megkérdezte: - Hát te mi járatban? - Én csak… almát akartam szedni… a kicsinyeimnek. - Szóval, szereted az almát? - Sze… szeretem. - Én meg a nyulat szeretem! De nagyon ám! – rikoltotta a Farkas, és lódult, hogy elkapja a Nyulat. Most tett igazán jó szolgálatot az üres zsák! Késő éjszaka volt,mire a Nyúl hazaért. Otthon a jóllakott kisnyuszik már az igazak álmát aludták. Csak Nyuszimama nem aludt, csendesen sírdogált a szoba sarkában. Egyszer csak megnyikordult az ajtó. Fölneszeltek a kisnyulak, kiugráltak az ágyból. - Hurrá! Megjött a Papa! Nyuszimama az ajtóhoz rohant: a küszöbön ott állt a Nyúl, csuromvizesen. - Nem hoztam… nem hoztam nektek semmit – suttogta alig hallhatóan. - Szegénykém! Fő, hogy élsz… - borult a nyakába Nyuszimama. Egyszer csak iszonyú dörrenés rengette meg a nyusziházat. - Ez ő lesz! A Farkas! Csukjátok be az ajtót! Rejtőzzetek el! – kiáltotta a Nyúl. Dörömbölt az ablaküveg,kivágódott az ablak, és egy hatalmas barna fej bújt be rajta. A Medve. - Tessék! Itt az én ajándékom! – bömbölte a Medve. – Igazi finom hársméz… Másnap reggel az egész nyuszicsalád az asztal köré gyűlt. Mi minden nem volt azon az asztalon! Gomba és mogyoró, káposzta és répa, krumpli, méz és cékla… A gonosz Varjú meg csak álmélkodott. - Föl nem foghatom! Hogyan került elő az üres zsákból ennyiféle jó?   VISSZA A GYŰJTEMÉNYHEZ