Kis mesénk alaptörténete, hogy a nagypapának ma van a születésnapja, melyet unokái körében tölthet. Veronika, az egyik unoka egy képeslapot készített neki, telerajzolva sok szívecskével - nagyon sokkal, hiszen nagypapa nagyon öreg. Egy másik unoka ásót ajándékozott nagypapának, amit azonnal ki is próbált a kertben, Veronika kíséretével.   A kerti munka során egy igazán mély beszélgetés veszi kezdetét az elmúlásról, ugyanis Veronika szeretné megérteni, és megijed, hogy elveszítheti a nagypapáját. Több hasonlatot tartalmaz a kis mese, mellyel arra utal, hogy attól, hogy a földi létünk megszűnik, még nem feltétlen ér véget az élet. Minderre a bölcs nagypapa és a kíváncsi, eleven Veronika szeretné felhívni figyelmünket.  Ott van például a hernyó, aki hernyóként leéli az életét, aztán pillangó lesz belőle - valami jobb, szebb.     Az író a nagypapa karakterén keresztül bemutatja az életet a kiscsibéhez, a cseresznyefához is hasonlítva. Nekem mégis a pitypangos rész adott erőt, az fogott meg igazán. Hiszen a pitypang is tovább él, ha elfújják. Az én értelmezésemben az élet egyenlő a pitypang kis pihéinek repülésével.      Eljön a gyerekkornak az a szakasza, amikor a kicsik foglalkozni kezdenek az öregedéssel és az elmúlással. Nem követhetjük a strucc példáját, és úgy gondolom, többet ártunk, ha "homokba dugjuk a fejünket". Tőlünk, felnőttektől, szülőktől, pedagógusoktól várják azt, hogy magyarázatot adunk a kérdéseikre és azokra a dolgokra, amiket még nem értenek. Én bátran a gyerekek kezébe adnám ezt a könyvet (és nem csak az övékbe, hanem mindenkiébe, akinek kell valami, amibe kapaszkodhat).    Természetesen nem elég, hogy a gyerekeket megismertessük ezzel a csodás mesével, hiszen valószínűleg még így is számtalan megválaszolatlan kérdés marad bennük, így halottak napja után pedig pláne.   Ez a könyv nem a szülők helyett "született", hanem azért, hogy a szülőkkel kézen fogva meséljen.  Forrás: amasikvilag.hu   Részlet a meséből   – Milyen a mennyország? – kérdezte Veronika. – Nem tudom pontosan – felelte nagypapa. – Képzeld el, hogy kiscsirke vagy, aki még nem kelt ki a tojásból! Odabent minden homályos. Azután egy napon felreped a tojáshéj, és te kibújsz a színes és fényes, sosem látott világba! Veronika lehunyta a szemét. Kiscsirkének képzelte magát, aki épp most kel ki a tojásból nagypapa napsütötte kertjében. Amikor kinyitotta szemét, a nap szikrázóan ragyogott. Gyönyörű volt a kert! – Mások leszünk a mennyben, mint most vagyunk – folytatta nagypapa –, de azért fel fogjuk ismerni egymást. És abban az új testben sosem érzünk majd fáradtságot vagy fájdalmat. Gondolj csak arra, amikor a kis hernyó bebábozódik! Akkor nem túl szép, de azután… –… pillangó lesz belőle! – fejezte be Veronika. Gyönyörű lepkének képzelte magát, és karjával csapkodva futni kezdett a kertben. – Emlékszel, amikor tavaly nyáron pipacsmagokat gyűjtöttünk? – kérdezte nagypapa. – Fekete porszemnek látszottak, de tudod-e, mi nő belőlük az idén? – Pipacs! – kiáltotta Veronika. Nagypapa ásni kezdett vadonatúj ásójával. – Ide nézz, nagypapi! Egy cseresznyemag! – kiáltotta Veronika. A cseresznyemag felrepedt, és gyönge kis hajtás kígyózott ki belőle. – Ez a kis csíra odalenn, a sötét földben indult növekedésnek –mondta nagypapa. – Ma még apró magocska, de évek múlva virágzó cseresznyefa lehet belőle is, amely csak úgy roskadozik a terméstől! Akarod, hogy visszaültessük? Veronika tapsolt örömében. Nagypapával óvatosan visszaültették a cseresznyemagot a földbe. Ez kettejük titka lesz!