Hol lakik az idő?
2017.07.11. 17:45
4-8 éveseknek
Írta: Vladimir Skutina
Kiadó: Naphegy Kiadó, 2006
Fordító: Szigethy Katalin
Illusztrátor: Marie-José Sacré
Oldalszám: 28
Kinga az ablakban áll, és azon töpreng, hogy vajon hol lakik az idő. Szüleitől és testvérétől folyton azt hallja, hogy nem érnek rá vele foglalkozni, mert nincs idejük. Elhatározza, hogy elmegy, és megkeresi az időt. Barátságot köt a közeli templom toronyórájának mesterével, aki a kedvéért „megállítja az időt".
A szerző az idővel kapcsolatos filozófiai kérdéseket a gyermekek számára is érthető módon boncolgatja. A mese tanulsága elsősorban nekünk, felnőtteknek szól:
„Legyen mindig annyi időnk, hogy gyermekünket meghallgassuk!”
A felgyorsult világban, manapság, amikor a szülők munkát munkára halmozva igyekeznek minél több pénzt keresni, hogy minden földi jóval elhalmozzák gyermekeiket, egyetlen dologra nincsenek figyelemmel, hogy a legdrágább, amit egy gyermek a szüleitől kaphat, és amire a leginkább vágyik az a szülővel eltöltött idő.
Sajnálatos módon a mai szülőknek éppen ebből van a legkevesebb.
Kinga a történet főszereplője is sokat van egyedül, mert a családban szinte senkinek sincs rá ideje. Mit tehet hát a kislány, mint, hogy elindul megkeresni az időt.
|
Igen ám, de hol lakhat ez a valami, aminek még a formáját és a természetét sem lehet igazán meghatározni. Amikor egy templomtoronyba megismerkedik egy órásmesterrel számos fontos és értékes tudnivalóval gyarapodik, ám amikor kalandos útjáról hazatér, még abban a kivételes örömben is része lesz, hogy szülei végre meghallgatják a történetet, amelyet elmesél.
A belga születésű illusztrátor megejtően szép képei keltik életre a szülőket is meggondolkodtató, szép történetet.
Verselő blog
Kinga óvodáskorú kislány. És mint ilyen, kérdez, de a kérdéseire idő hiányában nem kap választ. Sőt, idő hiányában nem is játszanak vele. Így hát leginkább az foglalkoztatja: mi az az idő? Helyesebben (már a kérdésfelvetés is jó): hol lakhat az idő? Hogyan lehet lerajzolni? Szól-e róla valamilyen mese? Két fogódzó: az édesanya elejtett megjegyzése szerint az idő egy szörnyeteg, Kinga bátyja pedig megsúgja: az idő az órában lakik.
Egy szörnyeteg? Egy órában?
Hol máshol férne el egy szörnyeteg, mit a főtéren álló hatalmas toronyórában - és Kinga bátran nekiindul. Nekiindul, és belép a mesébe, a saját meséjébe. Ő legalábbis ragaszkodik ehhez a változathoz, és az óra öreg őre is ebben a stílusban válaszolja meg a kislány kérdéseit: egyszerű, világos, mesélős szavakkal. Na és ahogy egy igazi mesében illik, itt is történik csoda. Amolyan formás, rendes, igazi csoda. A befejezés pedig, ahol a szülők összenéznek, és megteszik, amit a kislányuk eddig hiába kért: rá és csakis rá figyelnek, a gyerekek számára megnyugtató lezárás, számunkra szelíd figyelmeztetés.
Varázslatos téli történet ez, az illusztrációkat jegyző belga Marie-José Sacré remekül adja vissza az író szülővárosának hangulatát, és aki járt már ott, bizonnyal ismeri a régi csillagászati órát, amely Kinga kalandjának ihletője lehetett. De ha nem is, a képek hangulata magával ragadó, békés, elgondolkodtató, mint a történet maga. Elgondolkodtat gyereket és felnőttet egyaránt.
|
|