Kleinheincz Csilla   A könyv címe ellenére nem Dahl varázsmeséi közé tartozik, de nem kevésbé szórakoztató azoknál, sőt – az apa és Danny kapcsolata minden szentimentalizmustól mentesen is megható és szép. Pedig csak olyasmiket csinálnak együtt, mint az autószerelés a kis, vidéki benzinkútnál, amelyet az apa üzemeltet. És a tücskök és szöcskék megfigyelése. Meg a vadorzás. A történet ugyanis a dúsgazdag szomszéd fácánvadászatra nevelt és lepuffantásra szánt fácánjai körül forog, amelyeket Danny apja szeretne inkább a maga tányérján látni, és amikor a vagyonos bunkó és köztük elmérgesedik a viszony, merész tervet főznek ki, hogyan tüntessenek el kétszáz fácánt a nagy vadászat előtt. Danny pedig mindent megtesz az apjáért és a kettejük közösségéért: autót vezet, éjszakai erdőben kúszva kerüli a vadőrt, és övé a kiváló ötlet, ami világbajnokká teszi (a könyv eredeti címe Danny, the Champion of the World). Lehet, hogy más szülő nem feltétlen egy vadorzási világrekord miatt lenne a legbüszkébb a fiára, pedig ez szép teljesítmény – főként, ha azt vesszük, milyen hűség, szeretet és bátorság van mögötte. Danny az apjáért teszi, amit tesz, az apja pedig... hát, talán kicsit a gyerekért, aki volt annak idején, aki érezte a veszély és izgalom bizsergetését. Kellenek a közös kalandok a szülőnek is, a gyereknek is, erre figyelmeztet a könyv is a végén: legyünk mókás szülők, s ne unalmasak. Dahl könyveinek gyerekhőseiben sok a közös vonás: mindegyikükről elmondható, hogy támadhat akármilyen merész ötletük, azt véghezviszik, még ha nem is feltétlen sül el jól, és ez nagyon értékes biztatás: minden ötlet lehet varázslatos és vezethet izgalmas kalandhoz – legyen szó varázskotyvalékról vagy fácánok elkábításáról. Olyan sok felnőtt áll a gyerekek mellett, akik figyelmeztetéseket, intéseket harsognak – kellenek az ilyen történetek is, ahol a határokon át lehet lépni. Mert legalább a könyvekben hadd lehessen… Forrás: ekultura.hu