A tesókat nem könnyű elviselni. Sem a kicsiket, sem a nagyokat. Igaz Dóra Én és a tesóm című képeskönyve segít a gyerekeknek az érzéseik megértésében, a beszélgetésben, az elfogadásban. Ismerd meg a testvérféltékenységet és a könyvet a cikkből! Ha megkérdezünk valakit, akinek van testvére, hogy jó-e, hogy van vagy inkább jobb szeretett volna egykeként felnőni, tapasztalataim alapján azt kell mondjam, hogy szinte senkitől nem kapni egyenes választ. Akinek valóban a megfelelő módon segítetek a szülei a tesója érkezésekoraz a későbbiekben biztosabban meri kijelenteni, hogy örül, hogy van testvére. A testvér dolog sokkal bonyolultabb szituáció minden szereplő – legyen az kisebb vagy nagyobb – számára, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Hiszen ha bevalljuk, ha nem, ha tudomást veszünk róla, ha nem, a testvérféltékenység egy létező és igen komolyan veendő lelkiállapot, amit bizony minden testvér átél, és minden szülőnek segítenie kell, hogy ezt a megfelelő módon tudják feldolgozni.   A világ egyik legtermészetesebb dolga, hogy a testvérek féltékenyek egymásra. Hogy miért is? Mert az ember születésétől vágyik arra az idilli állapotra, hogy megkapjon minden figyelmet, törődést és olyan önzetlen szeretetet érezzen maga felé egy másik, számára fontos embertől, ami csak is az övé és nem kell osztoznia. Kisgyerek korban, amikor az ösztönös viselkedést még nem kontrollálja annyira a társadalmi szabályrendszer, a tanult viselkedésünk, felettes énünk, ez a vágy határozottan meg is tud nyilvánulni.  Na, és mi képes egy nagy tesónál az ilyen fajta vágy útját állni?  Hát egy kis tesó. Hiszen onnantól kezdve rá már kevesebb figyelem, energia jut, hirtelen megszűnik az addigi privilegizált helyzete a családon belül, többé már nem ő a pici, babusgatni való szeme fénye a szülőknek, nagyszülőknek. És mi helyzet a kis tesókkal? Ők lesznek azok, akik még ehhez is, ahhoz is kicsik és bezzeg a nagyobb testvér így meg úgy, és már ők is igazán példát vehetnének a nagyobbról. Az érzések elkerülhetetlenek, még akkor is, ha úgy gondolod, nálatok nincs jele a féltékenységnek. A nagyobb tesó viselkedésének a megváltozása sokszor szembetűnő szokott lenni: újra pelust szeretne, dührohamot kap a testvére szoptatásakor, segítséggel szeretne öltözni, dühkezelési problémái lesznek az oviban, vagy  iskolában és még sorolhatnánk. De ha nincs jel, az sem jelenti azt, hogy a negatív érzések ne futnának át a gyereken. Sőt, gyakran ez savanyú gyümölcs lassabban és nehezebben érik be..     Nagyon fontos, hogy ne csak a kistesó érkezésénél, hanem a kisgyerekes évek folyamán végik segítsünk nekik a szerepek megértésében! Az Én és a tesóm pont ezt a témát dolgozza fel, a nagyobb gyerek szemszögén keresztül. Sokkal inkább a nagyoknak is segít, hogy lássák, az érzések amiket éreznek a kisebbel szemben teljesen normálisak, másokkal is megtörténnek és senkinek nem egyszerű „hirtelen” nagy tesóvá válnia. Ugyanakkor a testvéri kapcsolatnak nem csak az árnyoldalait, nehézségeit mutatja be, hanem azokat a pozitív élményeket, az előnyeit is, amik bizony testvér nélkül nem fordulnának elő. A szöveg maga telitalálat: se nem túl gügyögős, se nem túl komolykodó, így a az ovis nagytesóknak felolvasva, az iskolás nagyobbaknak akár önálló olvasmányként is működik a könyv.      A nehéz érzéseken sokat lazít a viccelődés, és Én és a tesóm sem nélkülözi a humort, ami a hatása szempontjából trükkös is, mert a gyerekek úgy kapnak segítő szempontokat a testvér-kérdésekben, hogy végig kacarásznak. A könyv nagy előnye az is, hogy miközben igazán pontosan mutatja be a testvéri kapcsolatok szépségét, nehézségét mégsem esik túlzásba.  A vékony kötetben egész oldalas, színes rajzok és hozzájuk rövid mondatok tartoznak, a szöveg és illusztráció aránya tökéletesen eltalálja az arányt, ami pont ahhoz kell, hogy a gyerekek és a szülők közti beszélgetés, a gyerekek saját magukkal folytatott gondolatmenete beinduljon. A könyv által képesek lesznek kibeszélni magukból, megbeszélni egymással és a szülőkkel a problémás helyzeteket, a testvér létből fakadó feszültségeket.  A szakemberek által testvérféltékenység esetén javasolt lehetőségek között az első helyen szerepel a kommunikáció fontossága és a mindegyikőjüknek kijáró figyelem. Bebugyolálva egy takaróba, összebújva mesét olvasni és hallgatni, pláne, ha a mesében pont arról van szó, hogy milyen egyszerre nehéz és egyszerre klassz érzés tesónak lenni, azt hiszem kiváló lehetőség arra, hogy a nagyok azt érezzék, hogy most csak és kizárólag velük foglalkozunk. Sőt, tökéletes közös mesekönyv, ami a kicsinek is segít annak a csavaros helyzetnek az elfogadásban, hogy ő soha nem volt egyedül a szülei gyereke.