A barátságról gyereknyelven   Kismackó és Kistigris történeteinek legfőbb értéke a kettőjüket összefűző barátság. A didaktikusnak semmiképpen nem nevezhető művek a megcélzott 4–8 éves korosztályhoz kétségtelenül eljuttatják az üzenetet: hogyan légy jó barát.   Minden történést, eseményt átsző kettejük barátsága. Kapcsolatuk egyik legjellemzőbb motívuma, hogy rendszeresen felrázzák egymást, ha éjszaka mondanivalójuk akad a másik számára. Amikor Kistigris megbetegszik (Kismackó Mentőszolgálat), ahogy az már egy betegnél lenni szokott, rengeteg kívánsága lesz, hol egy konkrét takarót szeretne, hol különleges ételeket, hol látogatókra vágyik és még sorolhatnák. Ámulatra méltó, ahogy Kismackó minden kívánságát a legnagyobb örömmel és a lehető legtermészetesebb módon teljesíti vagy próbálja meg teljesíteni. Bizonyára nem véletlen, hogy épp egy mackót és egy tigrist választott a szerző főszereplőül, ezzel is illusztrálja, hogy minden nagy és erős állatnak van egy gyenge, esendő oldala, ahogy minden embernek is. Ezekkel a hősökkel könnyen azonosulhatnak a gyerekek, hiszen ugyanolyan esetlenek, ügyetlenek, mint esetenként ők maguk, miközben tele vannak szeretettel és kíváncsisággal a világ dolgai iránt.   Janosch történeteiből egy olyan barátság bontakozik ki az olvasók előtt, amely a könyveket lapozgatva tényleg átélhető. Azt a hétköznapi érzelmet találjuk meg bennük, melyet – ahogy a könyvből is megtudhatjuk – mindennapos munkával, apró figyelmességekkel és folyamatos odafigyeléssel tarthatunk fenn. Abban rejlik a szerző nagysága, hogy ezt képes bemutatni és kézzelfoghatóvá varázsolni a gyerekek számára. Hogy a barátság mélységeit, illetve hétköznapiságát be tudja mutatni, Janosch az ismétlés eszközéhez folyamodik. Ezen ismétlések ritmikája a felnőtt számára időnként kissé disszonáns, de ez a gyerekeket szemmel láthatóan nem zavarja. Jolsvai Júlia Forrás: prae.hu