Ottó és a város
Papp Eszter 2018.02.01. 01:03
Írta és illusztrálta: Tom Schamp, fordította: Szabó T. Anna. Csimota, 2010
Lehet hasonlítani a böngészőkhöz, vagy a Tesz-vesz városhoz is, de Tom Schamp világa annál jóval szürreálisabb, összetettebb, és a poénok is máshogy csattannak.
Ottó egy cicafiú, aki az apukájával autózza keresztbe-kasul a várost, ami az amerikai metropoliszoknak és az európai nagyvárosoknak valamiféle furcsa egyvelege. Szöveg az nem sok van, az Ottó és a város inkább képeskönyvként funkcionál, na de milyen képeskönyvként!
Igazi 'orrbeverős' kiadvány, már ami a méretét illeti. Kisebbfajta szőnyeg, amire a srácok minden bizonnyal rögtön rá fognak telepedni, hogy aztán majd minden egyes lapozásnál fennakadjon a karton valakinek a fején. De muszáj belebújni, mert ezek a képek behúznak, ha akarja az ember, ha nem.
|
A két dimenzióba kiterített, feje tetejére állított, furábbnál furább figuráktól zsongó tarkabarka városban az utak olyan méretűre vannak festve, hogy akár mi is lekövethetjük Ottóék utazását egy matchbox segítségével. Az oldalpárokat a könyv forgatásával lehet “körbeolvasni”, hiszen a képzeletbeli vízszintes felezővonalak túloldalán mindig minden tótágast áll. Nézegetni való
pedig bőven akad a felnőtteknek is.
Tom Schamp a legapróbb részletekben vicceli meg az olvasót. Városi feliratain a franciául és angolul értő közönség derülhet jókat (egyik kedvencem a shoppingolós malac, akinek csomagjai minden egyes lapozással csak gyarapodnak, míg végül a dobozok oldalán összeolvashatjuk a “shop until you drop” szavakat, vagy ott van a gengszterkinézetű majom a banánjárgányában, aminek oldalán a “monkey business” felirat virít).
Tom Schamp képeit olyan ismert márkajelzésekkel hinti tele, amikkel egy városlakó nap mint nap találkozhat, miközben saját nevéből, vagy épp a főszereplőéből is brandet csinál. Ismerős tárgyak tűnnek fel, néhol óriásira nagyítva, vagy épp icipicire zsugorítva a szürreális városelemek között. A képtelen járgányok közt elvarázsolt figurák kóricálnak, majd bukkannak fel újra és újra különböző kontextusokban (egyik legjobb a divatbolond kecske, mindkét kezében egy-egy elektronikus kütyüvel, vagy a turisták, a nyakukban himbálózó fényképezőgépekkel és óriási objektívekkel). Schamp folyamatosan bombáz minket a direkt poénokkal: a zebrán átkelő zebrával, a munkagéppel, aminek egy hernyó a talpa, vagy az építőipari daruval, amit egy darumadár irányít. Csak aztán győzzünk mindent kisilabizálni és megfejteni a színes forgatagban!
Egy képeskönyv sok-sok izgalmas látnivalóval, felfedeznivalóval és rengeteg humorral.
Papp Eszter
|
|