Hajdu Zsanett

A legújabb mese ezúttal egy antihősről szól, aki nem ismer könyörületet: rabol és fosztogat, félelemben tartja a környék összes kisállatát. Kirabolja, a nyuszit, elveszi a mókus élelmét, de még a hangyák levelét is elmarja – gonoszkodására nincs mentség, az összegyűjtött javakra semmi szüksége nincsen, csak a hatalomvágyát éli ki a többi állaton. Szerencsére némi furfanggal és bátorsággal végül az igazság kerekedik felül, és a mohó patkány elnyeri méltó, ám emberséges büntetését.

Julia Donaldson történeteitől megszokhattuk, hogy mind olyan tanulságot rejtenek, amely mindenki számára egyértelmű és magától értetődő, hogy a legkisebbek is okulhassanak belőle, ugyanakkor nincs szükség rá, hogy explicit tartalomként jelenjenek meg. A donaldsoni humor, a sorok közötti bölcsesség és a rendhagyó karakteralkotás kiforgatja a mesét a klasszikus felépítéséből, és nagyon is maivá írja át. A magyar változatot, ahogyan a többi mesét is, Papp Gábor Zsigmond fordította, neki köszönhetjük Donaldson humorának magyar nyelvbe való precíz átültetését a mindennapokban használt élő nyelv alkalmazásával.

És természetesen nem is lenne igazán jellegzetes a kötet, ha nem Axel Scheffler illusztrálta volna! Ahogyan a legtöbb Donaldson-mesét, ezt is Scheffler jellegzetes, a legapróbb részletekig kidolgozott, végletekig humoros rajzai tarkítják.

Az egyszerű, de annál kifejezőbb arckifejezések és a mozgalmas képek önmagukban is lekötik a 2-5 éves korosztályt, hiszen nincs olyan oldal, amelyen ne lehetne percekig böngészni a karaktereket és a háttérben megbújó izgalmas részleteket. Az utolsó képet figyeljétek meg alaposan (itt lent is), az illusztrátor elrejtett egy kedves kis meglepetést is az oldalon!