sajatszoba.hu
Régóta tudjuk, hogy az előítéletes gondolkodás nagy károkat okozhat. Ahogy azt is, hogy ha egy gyereket elhanyagolnak a szülei, ha nem beszélgetnek vele otthon, ha nem jut idő a problémáira, akkor könnyen értéktelennek érezheti ma-gát. Ráadásul a tizenévesek különösen sérülékenyek: miközben az identitásukat keresik, egyszerre próbálnak beilleszkedni a közösségbe és különlegesnek lenni, elszakadni a szüleiktől és támogatást kapni tőlük. Szükségük van az odafigyelésre, a szeretetre, elfogadásra, még ha erre sokszor látszólag elutasítóan is reagálnak. Akivel otthon nem törődnek eleget, az az iskolában gyakran válik zaklatás, vagy akár súlyosabb erőszak áldozatává. James Lecesne Trevor című könyve ezt a folyamatot mutatja be nagyon tömören, szikáran, de kellően érzékletesen, érzékenyen és tabudöntögetően.– Pál Mónika pszichológus írása.
Trevor, a regény főszereplője 13 éves, egyke és kamasz. Akár átlagos, nyugodt élete is lehetne. Látszólag mindent megkap otthon, merész tervei vannak, nyitott, érdeklődő, érzékeny, értelmes fi ú. Szereti a musicalt, Lady Gagát, és hozzá hasonlóan meg akarja változtatni a világot. Több barátja is van, az egyikük, Pinky, nem fél kimutatni az érzéseit, és még sírni sem szégyell. Van Trevorban bármi elfogadhatatlan?
Úgy tűnik, hogy az iskolatársak szerint igen: nem tudják hova tenni Trevor viselkedését, „buzisnak” tartják őt, ezért kigúnyolják és kiközösítik, a Facebookon gyűlölködő posztokat küldenek neki. Még azok is ellene fordulnak, akikben megbízott, akiket a barátainak hitt. Művésznek lenni, táncolni és énekelni, izgalmas ruhákba öltözni, érzelmekről beszélgetni fiúként nem menő ebben a közösség-ben. Sőt, büntetést von maga után, és megvan az esélye annak, hogy aki így viselkedik, az sehová sem fog tartozni. Szigorú normák uralkodnak, mintha már tizenévesen el kellene köteleződni valami mellett, és úgy élni, ahogy a csoport többi tagja. De mi történik akkor, ha valaki úgy szeretne a közösség része lenni, hogy megmaradhasson önmagának?
A legrosszabb, hogy Trevor senkivel sem tud beszélgetni a problémáiról, egy időre teljesen magányossá válik. Drukkolunk neki, hogy ne maradjon egyedül, de milyen lehetőségei vannak egy tinédzsernek, aki egyszerűen csak élni szeretné az életét?
A könyv Trevor nézőpontjából feszeget súlyos és komoly kérdéseket. A történetet ő meséli el, és az események ismertetése mellett beszámol az érzelmeiről, dilemmáiról is. Miért kell mindenáron megmondani bárkinek, hogyan viselkedjen, milyen ruhában járjon, milyen zenét szeressen vagy milyen nemű emberekbe legyen szerelmes? Miért nincs mindenkinek joga ahhoz, hogy jól érezze magát, és egyszerűen csak szeressék? Miért van szükség kétségbeesett tettekre ahhoz, hogy a szülők és a barátok végre odafgyeljenek a kamasz fúra, törődjenek vele? Miért nem lehet Trevor egyszerűen csak Trevor? Kell-e, és jó-e megfelelni a normáknak, nem megy-e ez a kreativitás, vagy egyenesen a boldogság kárára?
A könyvből az is kiderül, milyen ártalmas tud lenni, ha a felnőttek nem veszik komolyan a gyerekek érzéseit. Azt mondogatják, hogy majd túl lesz rajta. Pedig amit egy gyerek érez, az ugyanúgy itt és most létezik, ugyanúgy az aktuális valóság, mint a felnőtt érzelmei. Trevor szülei elfoglaltak, egész nap dolgoznak, este pedig a tévé előtt ülnek, és nem igazán vesznek tudomást a fiukról. Ilyen helyzetben nem könnyű őszintének lenni, Trevor nem is képes megnyílni az anyja előtt. A szülők még egy papot is képesek „felbérelni” ahelyett, hogy egyszerűen csak beszélgetnének, és teret adnának a fúnak ahhoz, hogy ki- bontakozhasson. Trevor eszköztára pedig nem túl gazdag, hogy felhívja magára szülei figyelmét; hiszen még gyerek. Mégis ő az, aki végül elindítja a változást, felnyitja a felnőttek és az iskolatársak szemét, de ennek nagy ára van.
Ajánlom ezért a könyvet azoknak, akik most tapasztalják meg, vagy kamaszként átélték, milyen érzés kiközösítve lenni. Azoknak, akik úgy érzik, hogy valamiben mások, mint a többiek, vagy egyszerűen csak nem értik, miért nem fogadja el őket egy közösség, vagy akár a társadalom. A szülőknek is ajánlom, ha szeretnék megérteni a gyereküket, ha féltik őt, vagy nem tudják, hogyan közeledjenek hozzá. Akkor is érdemes elolvasni, ha ijesztőnek tűnik a gyerekünk, a rokonunk vagy a barátunk bár- milyen másságának lehetősége, mert féltjük a csalódástól, vagy mi is nehezen fogadjuk el ezt a másságot. Lehet, hogy sokan úgy gondolják, nem tesz jót a gyereknek, ha ilyen komoly és szomorú témákról hall és olvas, mert ez feleslegesen terheli. Ez azért nem igaz, mert a kiközösítettség, az értéktelenség érzése, a másság megtapasztalása több gyereket érint, mint hinnénk, és azoknak is hasznos tudni erről, akik a többséghez tartoznak ugyan, de nem szeretnének ártani társaiknak.
Ez a könyv elgondolkodtat, beszélgetésre, vitára inspirál, és segít átélni az érzelmeket, kifejezni a nehezen megfogalmazható gondolatokat.
(A szerző pszichológus, írásait elolvashatod a www.sajatszoba.hu weboldalon.)
|