Mikor a cica megfordul, hogy szembeütközzék, a kis egér átugrik a cicán, úgyhogy a cica csak a levegőbe kap, de nem fog semmit. - Ejnye, kópé! Most egyúttal tovább is bújna az egér, az üvegek közé. - Rejtsetek el, üvegek!- így cincog a kis egér. - Rejtsetek el engem! Nyomomban van a cica! Be akar ám kapni. Az üvegek sűrű csoportba állottak, de nem tudták elrejteni az egeret, mert átlátott a cica a derekukon. Oda is ugrott. Szétrúgta az üvegeket. Az egér ugyanabban a pillanatban az üres kosárba surrant. - Takarj el, takarj el!- így szól az egér a kosárhoz. - Nyomomban a cica és be akar kapni. A kosárnak nem volt ideje eltakarni az egeret. A cica beugrott a nyílásán, és meghemperedett a kosárral együtt. De az egér ezalatt kiugrott egy kis lyukon, és a tojásos kosár alá rejtőzött. - Jó tojásos kosár - így szólott remegve -, sarkamban a cica. Takarj el, takarj el! A tojásos kosár el is takarta az egeret. Hej, de a cica megérezte a pecsenye szagát! - Most megfoglak! – szólott ugráshoz lapulva. Azzal zsupsz, ráugrott a tojásokra. Persze az egér megint kisiklott a körmei közül. Felugrott a vizes sajtár tetejére. - Jó vizes sajtár- szólott a kis egér-, hadd üljek egy kicsit a fejeden! Kerget a cica. Odalenn nem biztos az életem. A vizes sajtár meg se moccant, úgy tartotta az egeret, de az éles szemű cica ott is észrevette. A cica felugrott. Az egér leugrott. A kamra falához támasztva állott az új seprű. Arra szaladt fel az egér. Nyomában a cica. - No, most nem menekülhetsz – szólott a cica. - Jaj, végem van!- cincogott a kis egér, és felhúzódott a seprűnek a legeslegtetejére. Ez volt a szerencséje. Mert ahogy a cica utána kapaszkodott feljebb és feljebb, a seprű eldűlt, és belevágta a cicát a vizes tálba. Mikorra a cica kiugrott a tálból, már akkor benne volt a kabátban, amely a szegen lógott. - No, gondolta a kis egér-, itt már nem talál meg a cica. De bizony megtalálta. A székről egyenesen beleugrott a kabát ujjába. Szerencséjére az egérnek, hogy szűk volt a kabát ujja. A cica megszorult benne. Mind a húsz körmével dolgozott, míg ki tudta belőle magát szabadítani. A cicának ezt a kínlódását az egér a csizmaszárból nevette. - Nevess csak- mondta a cica-, majd nem nevetsz te mindjárt. Beleugrott az egér után a csizmaszárba. De már akkor az egér nem félt. Tudta, hogy egy kis lyuk is van a csizma talpán. Azon a kis lyukon át kisurrant, és eltűnt a kamra köve között levő egérlyukba. A cica egy darabig kotorászott az első lábával a csizmában, de aztán, mikor meglátta a lyukat a csizma talpán, gyorsan visszavonult. - Elkéstem- szólott a fejét csóválva, mikor az egérlyukat megpillantotta,-, ma nem eszünk egérpecsenyét. Cica, cica, ha csak az volna a baj! De mit szól majd édesanyám, ha meglátja a törött tojást, gurult fazekat és egyéb rendetlenséget? Cica, cica, jó lesz, ha ma nem mutogatod.