valasz.hu   A burgenlandi borvidék kis falucskájában épp elkezdődik a szüret, amikor a család legifjabb tagja, Gáspár ágynak esik. Ilyenkor mindenki a szőlőhegyre indul, így a munkára már alig fogható nagypapára bízzák a lázas kisfiú felügyeletét, aki kissé tanácstalan, hogyan tartsa ágyban unokáját. Gáspár azonban segít: meséket kér. Nagypapa rég kijött a meseszövés gyakorlatából, kap is elég kritikát, ha túl gyorsan akarja lezárni a történetet, vagy ha nem tud kikeveredni a kacifántos fordulatokból. Erwin Moser tüneményesen kedves könyve egyszerre rém régimódi, hiszen a tündérmesék vándormotívumai és kedvenc figurái kelnek életre benne, és üdítően mai, amikor úgymond interaktívvá teszi a mesélést: a nagyapa a kisfiú kérésére lépten-nyomon módosít a néhány csésze rumos tea, egy-egy pohár bor hatására megszülető, igencsak fordulatos történeteken. Pazarul mulatságosak a mesék attól, hogy a nagypapa minden ismert motívumot képes megcsavarni, minden figurát új, képtelen tulajdonságokkal felruházni. Még öreg cimboráját is bevonja a mesélésbe. A gyógyulás napjaiban Gáspár és nagypapája között elszakíthatatlan kapcsolat szövődik. Fél szavakból is értik egymást. Erwin Moser nemcsak mókás meséket talál ki, Nádori Lídia remek fordításából is kisejlő sok-sok nyelvi leleménnyel, hanem pompás rajzokkal is illusztrálja őket. Hatvan-hetven éve ilyen grafikák állhattak a nagypapa könyveiben. Fekete-fehér, sokáig böngészhető, kicsiny képecskék. Ha a szülő, nagyszülő a gyereknek, unokának könyvet vesz, többnyire tanácstalanul áll az áttekinthetetlenül gazdag kínálat előtt. Hála Istennek, Erwin Moser kötete éppen szerénységével, régimódiságával kilóg a sorból.