AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Megjelenés: 2019. április 17.
Új barátjuk, Olivér komoly bajba kerül, de az öt kölyköt nem olyan fából faragták, hogy ezt tétlenül néznék! Szerencsére Vacak kiváló nyomozó kutyának bizonyul...
konyvutca.blogspot
Szerencsére Alex távcsövet is vitt magával a piknikre, így ezzel nyomon tudták követni, hová száguldott el a megijedt ló, Mennydörgés. A lovas kaland tulajdonképpen Mennydörgés megmentése, amelyben az öt kölyöknek is nagy része van.
Kedves, aranyos történet, kezdő olvasóknak valóban sikerélményt nyújthat, a betűk méretének váltakozása megtöri az egyhangúságot, és fenntartja a figyelmet. A szereplőkkel könnyű azonosulni, ki ne szeretne a barátaival csatangolni és mindenféle kalandban részt venni.
Hintafa blogA lovas kalandban egy biciklizős szabadnapon veszi észre az öt barát, hogy a díjnyertes versenyló elszabadult. Ráadásul ők az egyetlenek, akik látják, hogy merre vágtatott.
De sikerül-e időben ráakadniuk?
3. Rejtély a vonaton
Megjelenés: 2019. október
Megjelenés: 2019. október
Dudik ÉvaÖt kölyök és némi varázspor
Szeretek gyermekirodalmat fordítani. Egy gyerekkönyv ugyanis akkor is varázslatos csodavilág, ha egy fia varázsló vagy sárkány sincs benne. Akkor is külön kis univerzum, ha épp a saját városunkban játszódik.
A fordított irodalomnál különösen fontos, hogy a gyerekek jó sokáig még nem tudják (vagy tudják, de nem érdekli őket), hogy fordítást olvasnak. Minden gyerekkönyv világát úgy kell áttranszportálni a saját anyanyelvembe, a saját kultúrámba, hogy a mesét hallgató vagy az azt olvasó gyerekben olyan illúzió ébredjen, hogy ő ezt az univerzumot ismeri, de legalábbis nem idegenebb számára, mint azoknak, akik az eredeti nyelven olvassák vagy hallgatják. Mindez persze a felnőtt irodalomra is igaz, a fordítás mindig illúziókeltés, de amíg a felnőtteknél a fordító bűvész, akiről tudjuk, hogy (jó esetben) nagyon ügyes, el tudja hitetni velünk, hogy a szöveg magyarul szól, de nincs természetfeletti képessége, addig a gyerekkönyveknél varázsolni kell, elő kell kapni a köpönyeg alól a varázspálcát, suhintani kell, hogy aztán a csillámló levegőben, a felvillanó fények között az eredeti mű átlényegüljön magyar nyelvűvé, mintha mindig is magyarul, magyar közegben írták volna.
Ha ugyanis, mint az Öt kölyök-sorozatban, adva van négy nagyon angol gyerek, akik nagyon angol módon bentlakásos iskolába járnak, akiknek nagyon angol módon természetes a dadus és a házvezetőnő, és akik nagyon angol vidéken csatangolnak az iskolai szünetekben, a magyar gyereket akkor sem az angol felső középosztály életmódja, szokásai és lakhatási körülményei fogják érdekelni, hanem a kaland. De micsoda kalandok ezek! Hatalmas házak, birtokok, a csodálatosan zöld angol vidék, a háttérben maradó, a kölykök életét nem zavaró felnőttek, izgalmas, mégis csupán csekély veszélyt jelentő helyzetek…
A gyerekek ámulva hallgatják, olvassák ezeket a történeteket, amelyek ma is magukkal ragadják a kicsiket. Enid Blyton könyvei évtizedek óta óriási népszerűségnek örvendenek világszerte, Németországban élő unokaöcsém és unokahúgom is általuk tanult meg olvasni, még nyomozóklubot is szerveztek: volt nagyítójuk, kitalált eseteik meg minden. Szegény szülők először azt hitték, tényleg bűnözők jelentek meg az álmos fekete-erdei faluban, pedig csak a huszonegyedik századi kisiskolások azonosultak szívvel-lélekkel a békebeli idők angol gyerekeivel.
Ez a varázslat azonban sérülékeny, fenntartásához nagy figyelmet kell szentelni a nyelvnek. Fordítói pályámat szinkrondramaturgként kezdtem, és jó szerencsém a kiváló szinkronrendező, Juhász Anna mellé sodort, akitől rengeteget tanultam fordításról, magyar nyelvű szöveg írásáról, hosszú órákon át ültem a szinkronstúdióban, és figyeltem, hogyan kelti létre a színészeivel élő magyar beszédként a leadott gépelt szöveget. A mai napig kísér a munkámban az intése:
„Ha gyerekeknek írsz, minden mondatot, minden szót alaposan fontolj meg! Ugyanis a te szöveged alapján tanulják meg használni a nyelvet. Ha pongyolán fogalmazol, holnap visszahallod majd a villamoson.”
Milyen igaza volt! Egy könyv szerencsére több kézen megy át, mint egy szinkronszöveg, és az a több kéz (a szerkesztőé, a kontrollszerkesztőé, a korrektoré) határozottabban is alakítja a fordítás után, mi mindannyian azon dolgozunk, hogy ezek az ötvenes években írt történetek képesek legyenek megszólítani a gyerekeket. Lefújjuk róla a port, kipókhálózzuk a mondatok közét, felhúzzuk a rolókat, és suhintunk egyet a varázspálcánkkal, hadd ragyogjon az a történet!
Különösen nagy szükség van a varázsporfelhőre azoknál a könyveknél, amelyek egészen kicsikhez szólnak. Az Öt kölyök-történetek ideálisak kezdő olvasóknak: gyönyörű, friss illusztrációkkal körített, szép, nagy betűkkel nyomtatott szöveg és csupa-csupa izgalmas történés.
Ugyanakkor a kezdő olvasóknak másféle szöveg kell, mint a gyakorlott könyvmolyoknak, egy elsős-másodikos kisdiáknak még nem megy olyan flottul a betűk megkülönböztetése, a hosszú szavak kiolvasása, a mindennapi szókincséből hiányzó szavak kisilabizálása.
Mikor az angol gyerekek kalandjait fordítottam, épp volt itthon egy kezdő olvasóm, szuper tesztalany, ki is használtam a helyzetet, és szembesültem azzal, hogy tényleg kínkeservessé vált az olvasás, ha nem figyeltem az ő speciális igényeire. Így aztán a szövegben maradhat, hogy a süni összegömbölyödve alszik, az énekesmadár trillái is szállhatnak a szélben, de az eszmefuttatás szó már sok. Óvatosan egyensúlyozva adagolom a szavakat, hogy a végeredmény szép és olvasható, élvezhető és érthető legyen egyszerre.
Leporoltuk, kivakszoltuk, elhintettük a varázsport, most már csak birtokba kell venni az így készült univerzumot. A tesztalany kezébe nyomom hát újra, immáron illusztrációkkal, könyv alakban, aztán elégedetten hallgatom félhangos motyogását olvasás közben, majd másnap a diadalmas kiáltását: Elolvastam!
Forrás: nyugatiter.blog
