Tartalom Idővonat 3 Éneklő víz 8 Kincs a homokozóban 11 Mire van szüksége egy feltalálónak? 16 Csulambulam mester bolondos szerszámai 23 Hogyan kell szerszámokat szelídíteni? 27 "Valaki" gazdát keres 36 A szökevények 43 Matyi Tamás új rokonai 50                   Idővonat - Mikor lesz már karácsony? - kérdezte Panni türelmetlenül Ila nénitôl. Ugyanezt már aputól, anyutól, Imamától is megkérdezte többször, de egyáltalában nem volt elégedett a válaszukkal. Azért jött át a szomszédba.   - Miért? - nézett fel Ila néni a horgolásból nagy, csontkeretes pápaszeme fölött. - Csak! - Az más! - horgolt tovább Ila néni nyugodtan. - De akkor sem segíthetek rajtad. Még csak kora ősz van. A kistestvéred egyetlen perccel sem fog előbb megszületni, mint amikor a saját külön idővonata elhozza erre az állomásra.   Pannit kellemes izgalom fogta el. Tudta, ez megint mese lesz, amit annyira szeret. - Nekem is van saját, külön idővonatom? - dőlt hátra jóleső várakozással Ila néni karosszékében. - Rajta ülsz. Még nem vetted észre? Panni lenézett a szőnyegre, megtapogatta a karosszék támláját. - Nem! - mondta csalódottan. - Ez a szék itt van a szobában. És nem megy, hanem áll! - Azt ugye tudod, Pannikám - vette fel a fonalat Ila néni -, hogy a Föld állandóan mozgásban van? Forog a saját tengelye és kering a Nap körül. Úgy, mint egy megpörgetett labda. Mégsem veszed észre, mert veled együtt forog körbe-körbe. Az idôvonat is észrevétlenül megy, csak furcsa tréfákat csinál néha. A te idôvonatod például nagyon lassan cammog. Az enyém meg egyre gyorsabban robog. Éppen csak kinézek az ablakon a rohanó tájra, és már megint elmúlt egy esztendô! - Most is rohan Ila néni idôvonata? - hitetlenkedett Panni. - Persze. Csak nem látjuk. - Én nem szállhatnék át Ila néni idôvonatára? - kérdezte éledező izgalommal Panni. - Csak addig, amíg karácsony lesz. Mindjárt holnap! - Hohó, barátocskám! Az idôvonaton nem lehet csalni! Se neked, se nekem. Sajnos. Különben is egy csomó érdekes kalandot elmulasztanál, ha átugranád az időd karácsonyig! - Mit mulasztanék el? - kapta fel a fejét Panni. - Azt én sem tudhatom elôre. Egyébként úgy értesültem, hogy még mindig nem találtál ki semmit Berényi Gabi lustasága ellen. Pedig téged bíztak meg vele! - Igaz! - Panni nagyot sóhajtott. - Peti azt akarja, hogy szerezzünk valahol viszketőport, és szórjuk bele Gabi trikójába. Attól vakarózni fog, és mérgében ugrálni. - Hát ez nem valami jó ötlet - csóválta a fejét Ila néni - , azt hiszem, Gabi nagyon kellemetlenül érezné magát, de egy helyben maradna. - Imama is ezt mondta - vallotta be szégyenlôsen Panni. Másnap reggel Panni nagyon gondterhelten ment óvodába. Akárhogy törte a fejét, egyetlen fia ötlet sem jutott eszébe lustaság ellen. S mikor Kockás Peti tekintetét elkapta, ahogy a földön heverészô Gabit bámulta, kifejezetten rosszul érezte magát. Bácskai Csibi éppen két elejtett vadállatot hurcolt, melyek megtévesztésig hasonlítottak két felfújt mûanyag egérhez. Matyi Tamást akarta rávenni, hogy ma délelôtt feltétlenül menjenek el a dzsungelba újabb vadászatra és kincskeresésre. De ránézett Petire és Pannira, akik a nyitott szemmel is szunyókáló Gabit lesték, és azt mondta: - Már szóltam Gabinak, hogy rengeteg mérges hangya tojásán fekszik, és ha azok kikelnek, akkor iszonyúan csípnek. Jobb volna, ha felkelne. De Gabi meg se moccant. Ekkor Bácskai Csibi szívébôl megértô sóhaj szakadt fel. - Te min búsulsz? - kérdezte Panni kíváncsian. - Matyi Tamás nem jön velem a dzsungelba, mert teljesen elment a kedve az ásatásoktól. Azt mondja, hiába játszunk Kibôl mi lesz? -t, ha ő sosem talál kincset és régi holmikat sehol. - Hát ez igaz - bólogatott Panni eltűnődve. - Miért ne lehetne itt ásni? - kérdezte Peti izgatottan. - Hol? Hát az udvaron! A homokozóban! - Butaság! A homokozóban nem talál semmit - legyintett Csibi türelmetlenül. - Legfeljebb törött kislapátot meg... - Hirtelen elakadt, de Panninak is felragyogott az arca. Egyszerre tudták, mindhárman ugyanarra gondolnak: "Miért ne találhatna Matyi Tamás kincseket a homokozóban?" A három gyerek összedugta a fejét. Suttogva tanácskoztak egymással. Azután félrehívták Eszter nénit is, és beavatták a tervükbe. Panni és Peti nagyon izgatottan ment haza Imamával aznap. Már az úton elmondták neki, mire készülnek. Imama megígérte, hogy segít nekik. Peti is bizonyos volt abban, hogy apukája szintén érdekes dolgokat talál majd a pincében tartott régi ládában, amelyben rengeteg kacatot halmozott össze. - Az a fontos, hogy minden egészen régi legyen és csillogjon - magyarázta Peti. - Imama! Ugye neked csupa iszonyú öreg holmid van? - kérdezte Panni. - Ezt honnan gondolod? - csodálkozott rá Imama. - Anyu azt mondta a múltkor, hogy a prémkalapodat, amit a szűcshöz akartál vinni, biztosan Árpád apánk viselte a honfoglaláskor! Imama nagyot kacagott. - Tudod, mikor volt a honfoglalás? - kérdezte. - Nem tudom! - Ezer évvel ezelőtt! - Akkor éppen jó lenne Matyi Tamásnak! - örvendezett Kockás Peti.   Éneklő víz   Panni délután átment Ila nénihez. Már az ajtón át hallotta, hogy a néni hangosan, vidáman énekel: Zöld a kökény, recece, hajde, ha megérik, fekete, én utánam, barna legény, ne gyere! - Mit tetszik énekelni? - kérdezte Panni, mikor Ila néni beengedte. - Valami régi népdalt. Magam sem tudom, mi ütött belém. Tudod, nálam néha éneklô víz folyik a csapból. Ha abból iszom egy keveset, mindenféle vidámságot kell dalolnom. Meg olyan nagy szorgalom fog el, hogy okvetlenül csinálnom kell valamit. Méghozzá fürgén. Most például lemostam az ajtókat, és kitisztítottam a konyhaszekrényt. Panni egyszerre hegyezni kezdte a fülét.   - Tessék szíves lenni adni nekem abból az éneklő vízbôl! Csak egy kicsit. - Minek az neked? - Berényi Gabit fogom megitatni vele. Beletesszük egy üvegbe, és elviszem az óvodába! - Értem már! Persze! Azt hiszem, ez jó ötlet, de neked is segítened kell. Ila néni kimosott egy kólásüveget, a konyhacsapból teleengedte vízzel, és hogy színe is legyen, beleöntött egy kis málnaszörpöt. - Így majd ízlik neki - magyarázta, mialatt jól bedugaszolta az üveget -, te pedig biztasd, hogy énekeljen, mert szép hangja van. Annak biztosan megörül. Panni szépen megköszönte, azután előrukkolt a másik kérésével is. Mikor Ila néni meghallotta, hogy valami igazi régiséget kér tőle, homloka ezer ráncba futott a töprengéstől. - Mindegy, hogy mi az mondta Panni sietve. Csak egészen öreg legyen! - Gondolod, hogy én beleférek a kerekes bevásárlószatyorba? - kérdezte Ila néni, és szemében mosoly villant. - Miért? - Mert ezen a szép új lakótelepen én vagyok az egyetlen igazi régiség! Panni nagyot nevetett, mert elképzelte Ila nénit a kerekes szatyorban kuporogva. - Ila néni nem bírná ki a homokozóban a föld alatt, míg Matyi Tamás kiássa. Nem kapna levegőt. Azt akarjuk, hogy Matyi Tamás régiséget találjon, meg kincseket is. - Miért nem ezzel kezdted mindjárt? - bólogatott Ila néni. A szobában lévô szekrényhez sietett. Panni kíváncsian követte. Ila néni sokáig kotorászott a szekrényben, majd nagy halom fehérnemű mögül eőôhúzott egy kopott csövecskét, amelyen apró lyukak voltak. - Ez mi? - kérdezte Panni. - Furulya. Még az öregapám faragta. Belefújt, azután egy kedves, szelíd dallamot játszott rajta, amely olyan volt, mintha mesét mondott volna. Jó lesz?-  kérdezte azután. - Nagyon jó! örvendezett Panni. Én is megpróbálhatom? - Persze. De Panni csak gyenge, sípoló-fújtató hangokat csalt elô a furulyából. - Még nem barátkoztatok össze! - vigasztalta Ila néni. Azonkívül nagyobb lélegzettel kell fújnod, mert már nagyon öreg szegény. Panni boldogan rakta többi zsákmányához a furulyát. De Peti is nagy csomagot húzott reggel a kerekes szatyorban. Bácskai Csibi hátizsákban cipelte a holmiját. - Mi ez? Mit hoztatok? Mi van a csomagotokban? - kíváncsiskodtak a többiek, de a három gyerek a világért sem árulta volna el, mire készül. Rajtuk kívül az óvodában egyedül Eszter néni tudott a titokról. Ô tette lehetôvé, hogy tervüket végrehajtsák. Mialatt a többi gyerekkel tapssal kísért dalt énekelt, Pannit, Petit és Csibit kiküldte az udvarra, hogy rakják össze a játékokat. Bácskai Csibi a homokozóban rögtön nekigyürkőzött a munkának. Jó mélyre helyeztek el mindent a puha homokban. Rétegenként rakták le a kincseket. Homokot szórtak rá, azután újabb kincsek következtek. Végül egyenletesen elsimították fölötte a földet. A szerszámokat rendesen egymásra rakták a homokozó mellett. Lihegve, kipirulva tértek vissza a terembe. - Hol voltatok? - kérdezte Márkus Zsuzsi Pannitól. - Az udvaron. Hallottad, hogy Eszter néni kiküldött bennünket rendet csinálni. - Engem miért nem küldött ki? - Márkus Zsuzsi orra kipirosodott; Panni megsajnálta. - Majd legközelebb te mehetsz ki! Valamennyi gyerek érezte, hogy nagy dolgok vannak készülôben. Átragadt rájuk a három szövetséges izgalma. Miután megették az uzsonnát, Panni kezében a kólásüveggel odasietett a heverészô Berényi Gabihoz. - Akarsz finom málnaszörpöt inni? - Nem vagyok szomjas - mondta Gabi álmosan. - Akkor is idd meg! Légy szíves! - Miért igyam meg? - Mert ez nem akármilyen málnaszörp. Ila néni küldte neked. - Ki az az Ila néni? - A pótnagymamám. Ha tudni akarod, ez különleges éneklô víz. Csuda jó kedved lesz tőle, és a töbit majd meglátod! Berényi Gabi átvette az üveget. Gyanakodva forgatta. Kihúzta a dugóját. Megszagolta, azután ivott belôle egy kortyot. Igazából málnaszörp. Nagyot húzott belôle. Egy kicsit híg, de jó édes. Panni szaladt egy pohárért, de mire visszaért, Gabi utolsó cseppig kiitta az üvegbôl az éneklô vizet.