Téli mesék, téli csodák óvodásoknak. K. László Szilvia kedves versei, nagyszerű meséi számos gyereklapban, és általános iskolai olvasókönyvben szerepelnek. Az óvodásokkal tesztelt mesék és mondókák fő lényege az érthetőség, és az, hogy a gyerekek rácsodálkozzanak a mindennapi életben előforduló helyzetekre, miközben Kékmanó segít áthidalni a nehézségeket. Marci és Kékmanó sok gyerekszobába beköltözött már. Barátkozzatok velük ti is, kövessétek a kalandjaikat! Marci mese   Azt hiszik a felnőttek, minden gyerek egyforma, mindig vidám, mindig nevet, éjjel-nappal elégedett. Meglepő az, ha egy ovis néha kicsit mogorva?   Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kisfiú, Marci. Szőke hajú, kék szemű fiú volt, aki anyukájával, apukájával és Luca nevű kishúgával, egy kicsi, sárga színű házban lakott. Sok mindent szeretett, mint a legtöbb óvodás kisgyerek. Szeretett lábnyomokat hagyni a frissen esett hóban, szeretett szánkón ülni, és azt is nagyon szerette, ha apa olyan gyorsan húzta, hogy csak úgy repült a szánkó a havon! Szeretett mézeskalácsot sütni anyával, mesét hallgatni a kandalló mellett, és ajándékokat bontogatni a karácsonyfa alatt. Persze voltak olyan dolgok is, amiket nem szeretett. Nem szerette, amikor szürke, párás, latyakos idő volt. Nem szerette azt sem, amikor a gyerekek az arcába dobták a havat, és a jeges víz becsorgott a sálja alá, vagy amikor lerepült a szánkóról és havas lett az orra. Azt meg kiváltképp utálta hallgatni, hogy egy óvodás nagyfiúnak nem kéne megijedni egy kis hidegtől, és példát kéne mutatnia Lucának, aki sokkal kisebb nála. Időnként morcos volt meg durcás meg dühös is sokszor, de azért nevetős is meg jókedvű, sőt még kedves és rendes is tudott lenni. Róla, az óvodás Marciról és hű barátjáról, a sárga sapkás, kék ruhás Kékmanóról szólnak a meséim.   1. Téli mese 2. Mikulásos mese 3. Havas mese 4. Dinós mese 5. Februári mese