Manó Könyveknél egy éve jelent meg Ruff Orsolya A zöld macska titka című meséje, ami kalandokat kedvelő kisiskolásoknak nyújtott izgalmas olvasnivalót. A zöld macska és a titkos átjáró című folytatásban különös dolgok történnek a városban: titokzatos alak lopakodik a régiségboltban, történik egy betörés, egy öreg sün tûnik fel a házban, valaki eltömítette gesztenyével a nagyi autójának kipufogóját, a Hét Domb vidékérôl felbukkan egy menyét. Vajon sikerül-e Zizinek, a talpraesett macskának hazajutnia, hogy megmentse az erdőt? A könyvet Megyeri Annamária karakteres fekete-fehér illusztrációi teszik még izgalmasabbá.   Nagy Koppány Zsolt Így írna Rejtő a gyerekeknek Az első kötet bonyodalmai sokat egyszerűsödtek a második könyvre, ez már nem kizárólag az állatok, hanem az emberek világában játszódik, igaz, a korábbi történetből egy titkos és varázslás útján megnyíló átjárón érkezett szereplőkkel. Az első részben megismert kislány, Virág visszakerül az emberek közé, és elkíséri őt a címben is említett zöld macskát büszke ük-ük-üknagyapjának tudó Zizi macska, előkerül egy bohókás és cuki nagymama (aki persze közben amolyan jó boszorkány is), néhány vicces mellékszereplő (például egy tagbaszakadt hentes, aki él-hal az édességekért) és Virág néhány osztálytársa, akikről kiderül, hogy nem is olyanok, amilyenek elsőre látszanak. A kötet végén még az időutazás is szóba kerül, de minden egyben van, kompakt és magabiztos kézzel megírt könyv. Ruff Orsolya könyveinek – és különösen az első résznek, amely igen jelentős százalékban egy állatkocsmában/tejivóban, név szerint a Lármás Rumliban játszódik – legnagyobb erénye a Rejtő Jenőre emlékeztető humoros stílus és szövevényes történetszövés. Képzeljük el Rejtőt gyerekeknek szánt könyvet írni, amely az állatok világában játszódik: „– Itt van kettő és fél. A többi a magáé… cicus – dörmögte az ősz, púpos cickány, és élvezettel markolt rá a korsóra. Ahogy pofájához emelte, hátán megfeszült a szilvazöld kabát. Törzsvendég volt a Lármás Rumliban, ahogy az apja, az öregapja és az ő apja is sok-sok korsónak a fenekére nézett már a kérges falak között. A háta mögött, a falon kifakult fotók őrizték szomjas emléküket. Kergedombi Eduárdnak nem volt szíve megtörni a szép családi hagyományt, és titkon arra vágyott, hogy egy napon az ő szőrös képe is felkerül a falra.” És egy másik: „– Na mi van, Latyak? Elfogyott a féregpárlat? – kuncogott egy tejissza hang a kocsma mélyén, de Zizike alacsonyan röpülő mosogatórongya hangos csattanással elhallgattatta.” Mindkét kötet bővelkedik hát humorban, akcióban és mindenféle olyan izgalomban, amiről az ember azt gondolná, a gyerekek szeretik, és a második kötet vége egyértelművé teszi, hogy a történetnek koránt sincs vége... Forrás: Magyar Nemzet   (3) A zöld macska és a hét domb kincse vissza a sorozathoz