Megjelent az Ádi, a kiskalóz című verses mesekönyv, amiben egy kiskalóz mindennapjait ismerhetitek meg, sőt, az is kiderül, hogy a kalózkisfiúk élete és problémái egészen hasonlóak, mint a szárazföldi gyerekeké.
Erről a könyvről mesélünk most nektek, és arról, mint foglal el különleges helyet a szívünkben a holland gyerekirodalom.
Ádi óvodáskorú kisfiú, és az apukájával él egy kalózhajón. Az élete - annak ellenére, hogy a tengeren zajlik - meglehetősen hasonló a szárazföldön élő ovisokéhoz: néha hiányzik neki a mamája, szeretne háziállatot, és nem akarja megenni az ebédet. A papája és a marcona külsejű (de aranyszívű) kalózok segítségével persze a mese végén mindig megtalálja a megoldást a problémáira.
A kis kötet 5 verses mesét tartalmaz, amiket Papp Gábor Zsigmond fordításában olvashatunk (neki köszönhetjük a Julia Donaldson-mesék magyar változatát is).
Az, hogy egy kisgyerek egy kalózhajón él, már önmagában is izgalmas felállás, de az Ádi, a kiskalóz kapcsán elgondolkodtunk azon is, mi minden teszi ilyen különlegessé a holland gyerekkönyveket.
A holland gyerekirodalom ugyanis szinte már önálló fogalommá vált, és szerencsére nagyon sok kortárs és klasszikus holland mesét olvashatunk magyarul is. A mi szívünknek különösen kedvesek ezek a könyvek, mindig nagy örömmel és kíváncsisággal várjuk az újabb és újabb fordításokat.
Na de mitől ennyire különlegesek ezek a mesék? Miért foglalnak el külön polcot az olvasók szívében?
1. Szeretjük, mert komolyan veszi a gyerekeket!
Ha holland szerző gyerekkönyvét választod, biztos lehetsz benne, hogy kiforrott, érdekes gyerekkarakterekkel találkozol. Az egydimenziós szereplőket el lehet felejteni, már a legkisebbeknek szóló mesékben is mindenkinek saját személyisége van.
Nem maszatolják el a gyerekek életében felmerülő problémákat, de az életkoruknak megfelelően mesélnek róluk, hiszen a nehézségek is az élet részei. Ez Marjet Huiberts meséjében is felmerül, nevezetesen abban a részben, amikor Ádinak hiányzik az anyukája, aki egy távoli szigeten él. A felnőttek nem vonják kétségbe a kisfiú érzelmeit, hanem segítenek neki megoldást találni arra, hogyan érezhetné jobban magát.
2. Szeretjük, hogy kissé abszurd a humoruk!
A holland gyerekmesék abszurd humora telibe találja a gyerekek ízlését, hiszen az ő fantáziájuk még sokkal szabadabban szárnyal, mint a miénk, felnőtteké. Ezt a szabadságot támogatják meg ezek a történetek.
Már eleve az is izgalmas, hogy egy kisfiú egy csapat kalóz között cseperedik, na de ki gondolta volna, hogy a zord külsejű kalózok annyira szeretik a gyerekeket, hogy még megfürdeni is hajlandóak, hogy jó példát mutassanak nekik?
A humor remekül oldja a nehezebb szituációkat is, hiszen ha valamin nevetni tudunk, az máris kevésbé félelmetes!
3. Szeretjük, hogy gyakran komoly filozófiai kérdéseket boncolgatnak!
Ádi úszni tanul - nem mindennapi módszer, de működik!Persze nem kell megijedni, arra gondolunk, hogy mennyi értékes beszélgetésre adnak lehetőséget ezek a mesék. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy nem is didaktikusak, nem akarnak görcsösen megmagyarázni és megtanítani a gyerekeknek semmit. Egyszerűen olyan elgondolkodtató témafelvetéseik vannak, amikből egyenesen következik, hogy azonnal beszélgetni kezdünk. Segítenek a kicsiknek abban, hogy saját maguk formáljanak véleményt arról, ami a mesékben történik.
Mi, akik a Pagony boltjaiban és szerkesztőségében dolgozunk, sokszor keveredünk hosszas beszélgetésbe egymással és a vásárlókkal ezeknek a könyveknek kapcsán - és hát nem az az olvasás egyik legjobb része, amikor sok-sok gondolat elindul bennünk?
4. Szeretjük, hogy megkapóan őszinték!
A holland gyerekmesék nem mismásolnak, nem kennek el semmit, hanem kimondják a dolgokat úgy, ahogyan vannak. A jót is, a kevésbé jót is - persze odafigyelve arra, hogy az adott korosztály mit tud befogadni.
A gyerekek pedig érzik és nagyra értékelik ezt a kendőzetlen, de játékos őszinteséget. Nekik még természetes, nekünk, felnőtteknek pedig felszabadító.
5. Szeretjük, hogy felnőttként is öröm kézbe venni őket!
Ádi és apamajomEzt a nagyon lényeges pontot hajlamosak vagyunk nem komolyan számításba venni, amikor könyvet választunk a gyereknek, pedig egyáltalán nem szabadna elhanyagolni. A holland gyerekkönyvek a gyerekeknek utat mutatnak, a felnőtteket pedig tanítják arra, amit mi is jól tudtunk gyerekként, de talán elfelejtettünk: az őszinteség, a játékosság, a humor fontosságát.
![](https://www.pagony.hu/resources/images/7o/00/nq/cover_image/adi_a_kis_kaloz_blogcover_2.jpg)
Háziállat
Ádi kiskalóz egy állatkára vágyott,
Leginkább egy vidám kismajmot akart,
Vagy ha azt nem, akkor egy kutyát vagy macskát,
De Apánál ezzel nagy botrányt kavart.
Ádi szomorú volt, vigasztalhatatlan.
– Annyi madár van itt! – nyugtatta Apa.
– És a tenger tele szebbnél szebb halakkal!
De Ádinak nem volt saját állata.
Háziállat kéne, aki az én kincsem,
Háziállat kéne, valaki segítsen!
A kalózok próbálták megvigasztalni.
Kacskakezű Karcsi rongymajmot csinált,
Faláb Jakab, mint egy kutyus, körbeugrált,
– Miaú! Miaú! – szólt Szikla Szilárd.
Morcos Marci erre hahotázni kezdett,
És az összes kalóz vele kacagott,
Ádi a tengernek suttogott dühöngve,
S adott a halaknak pár jó falatot.
Háziállat kéne, aki az én kincsem,
Háziállat kéne, valaki segítsen!
Hirtelen egy majom ugrott a hajóra,
Egy hatalmas majom, s nagyot nevetett.
– Itt vagyok, megjöttem! – mondta Ádi apja.
– Mindennap egy órát a majmod leszek.
Rázta a fenekét, vicces arcot vágott,
Ádinak ez tetszett: – Ugorj, Apa, hopp!
Apja nyakába ült, és úgy rohangáltak,
Minden kalóz hasát fogva kacagott