Hogyan beszélgess a gyerekeddel?
Ezekről a képeskönyvekről elfogultság nélkül mesélni lehetetlen feladat, úgyhogy meg sem próbálkozunk vele. Nagyon szeretjük őket és hihetetlenül fontosnak tartjuk, hogy minél több családhoz eljussanak, hiszen olyan témákról szólnak, amikről nem könnyű beszélgetni, és nagyon nagy segítséget nyújthatnak a szülőknek és gyerekeknek egyaránt.
Az Ölelj meg!-sorozatban megjelenő könyvek ugyanis egytől egyig olyan témákat dolgoznak fel, amiket nehéz szavakba önteni, netán egyenesen tabunak számítanak.
A sorozat szerzője, Shona Innes gyermekpszichológus, így pontosan tisztában van azzal, hogyan nyúljunk hozzá ezekhez a témákhoz, ha kisgyerekünk van. A gyerekek kérdeznek, és sokszor olyasmiket, amik vagy annyira absztrakt fogalmak, hogy nehéz érthetően elmagyarázni őket, vagy egyenesen olyan dolgok, amiket még nekünk, felnőtteknek is nehéz megértenünk. A szerző nem kínál a könyveiben kész megoldásokat semmire sem, sokkal inkább elgondolkodtat és egy remek alapot nyújt ahhoz, hogy elinduljon a beszélgetés.
Az elsőként megjelenő két kötet egyikét, Az élet olyan, mint a szél címűt nagyon sokan kerestétek az elmúlt hónapokban-években, mióta nem volt kapható. Nem véletlen, hiszen a legnagyobb tabutémát dolgozza fel: a halált.
A kisgyerekeket előbb-utóbb elkezdi foglalkoztatni az elmúlás gondolata, és erről úgy beszélgetni, hogy ne legyen sokk a számukra, nagyon-nagyon nehéz.
Az élet olyan, mint a szél mégis képes erre a bravúrra: az örökösen változó és mozgásban lévő szél analógiáját használja a könyv során végig, ehhez hasonlítja az élet körforgását. Megnyugtatóan, érthetően mesél, úgy, hogy közben egyszer sem említi a halál szót.
Fontos kihangsúlyozni azt is, hogy nem erőltet az olvasóra egyfajta világnézetet, hanem többféle felfogást is vázol a halál után történtekkel kapcsolatban.
Agócs Írisz kedves, szépséges illusztrációi pedig csodálatosan kiegészítik a szöveget.
A könyv utószavában Szél Dávid gyermekpszichológus szól a szülőkhöz, kiegészítve az olvasottakat:
“A halál, az elmúlás társadalmi tabu. Félünk tőle és félünk beszélni róla. Félünk kicsit megállni, félünk gyászolni. Félünk megzuhanni. Félünk elismerni és elfogadni, hogy mindez az élet velejárója, természetes része. Tudjuk, értjük, de nem érezzük. A gyerekeink viszont nem tudják, nem értik. Ők érzik. Érzik az élet körforgását. Érzik, mert látják, ahogy lemegy a nap, látják, ahogy lehullanak a fák levelei, ahogy őszbe, majd télbe borul az erdő, érzik, mert a mesékben megjelenik.
A gyász nem egy probléma, amit meg kell oldani, hanem folyamatos munka. A gyászfeldolgozásnak nem az a célja, hogy elfelejtsük, elnyomjuk a szomorúságunkat, hogy leküzdjük az érzéseinket, hanem éppen az, hogy megtanuljunk velük együtt élni, megértsük és elfogadjuk őket.”
Az új kiadáshoz új fordítás is társul: Rét Viktória az eredetihez hasonlóan letisztult, könnyedén megérthető, harmonikus szövegeit olvashatjátok a könyvekben.
A másik megjelenő kötet, A család olyan, mint egy süti pedig a család fogalmát járja körül, elmagyarázza a kicsiknek, hogy bár minden család más és más összetételű, különbözőek a szokások, az összetartó erő mindegyikben a szeretet, és semmi más.
Nagyon fontos erősíteni a gyerekekben azt a természetes elfogadást, ami ösztönösen megvan bennük, és ez a könyv ebben nagy segítségetekre lehet.
Világosan, érthetően mesél a különböző családokról, akik sütikként vannak ábrázolva a képeskönyvben. Minden család, ahogy minden süti is, más és más hozzávalókból készül, de a végén mindegyik ugyanúgy süti lesz.
Itt is fontos kiemelni Agócs Írisz szuper aranyos illusztrációit, amik nagyban segítik a megértést és a legkisebb olvasót is biztosan lekötik.