A kecskegidák meg a farkas |
orosz népmese |
2016.03.13. 04:42 |
|
3-4 éveseknek
 Volt egyszer egy kecske. Házikót csinált magának az erdőben, s ott nevelgette gyermekeit.
Mindennap elment a kecske az erdőre eledelért.
Valahányszor elment, megparancsolta gyermekeinek, hogy az ajtót zárják be jó erősen, s ki ne nyissák senkinek.
Ha visszatért az erdőről, megkopogtatta szarvával az ajtót, s ezt énekelte:
|
|
A kesztyű |
ukrán népmese |
2017.01.18. 23:10 |
|
Ment, mendegélt egyszer egy öregember a kiskutyájával az erdőben. Hogy, hogy nem, az öreg elvesztette az egyik kesztyűjét.
Arra szaladt a kisegér, bebújt a kesztyűbe, és azt mondja:
,,Jó lakásom lesz itt nekem!"
|
|
A kesztyű |
Varga Katalin |
2016.02.18. 12:44 |
 Írta: Varga Katalin, illusztrálta: Radványi Zsuzsa. Santos, 2004., 8 oldal
 A kis erdei állatok egy kesztyűt találnak és beköltöznek. Hogy ezután mi történik?
Varga Katalin (Mosó Masa Mosodája, Gőgös Gúnár Gedeon stb. ) verses meséjét Radvány Zsuzsa rajzai teszik még kedvesebbé.
 Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével.
A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas.
|
|
A két kicsi bocs meg a róka |
Kolozsvári Grandpierre Emil |
2016.03.13. 04:54 |
|
3-4 éveseknek
Medve apó, medve anyó dolga után járt az erdőben. Volt nekik két kicsi bocsuk. Azok otthon heverésztek. Mikor ráuntak a heverészésre, elindultak sétálni.
Ahogy sétáltak, egyszerre meglátták az országutat. Az országúton emberek jártak, szekerek döcögtek. A két kicsi bocs egy bokor hűséből nézelődött. Az országút göcsörtös volt. Egyik-másik szekér akkorát zökkent, hogy a kocsis majd ledőlt a bakról.
A két kicsi bocsnak a könnye is kicsordult, olyan jól mulatott.
|
|
A kis hajó |
Szutyejev |
2017.02.11. 00:07 |
Vidám mesék. Írta és illusztrálta: Vlagyimir Szutyejev. Móra Könyvkiadó, 2016., 160 oldal
 Sétálni indult Brekus, Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka.
Elérkeztek egy patakhoz.
- Fürödjünk meg! - brekegte Brekus, és beugrott a vízbe.
- Nem tudunk úszni - mondta Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka.
- Brehehehe! - nevetett rajtuk Brekus. - No hiszen, nem sokra megyek én veletek!
És úgy kacagott, hogy majdnem vízbe fúlt.
Nagyon megbántódott ezen Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. Törték a fejüket, mitévők legyenek. Addig-addig törték a fejüket, míg végre kitaláltak valamit.
|
|
A kisegér és a ceruza |
Szutyejev |
2016.02.18. 13:01 |
Vidám mesék. Írta és illusztrálta: Vlagyimir Szutyejev. Móra Könyvkiadó, 2016., 160 oldal
 Egyszer volt, hol nem volt, volt Vova asztalán egy ceruza. Vova gyakran rajzolt vele képeket, és a Ceruza engedelmesen lerajzolt mindent, amit Vova akart.
Egyszer, amikor Vova aludt, egy egérke mászott az asztalra. Meglátta a ceruzát, felkapta, és vonszolni lezdte az egérlyuk felé.
- Engedj el, kérlek! - könyörgött a Ceruza.
- Mire kellek én neked, hiszen fából vagyok: nem lehet engem megenni!
- Rágcsálni akarlak - mondta a Kisegér.
- Bizseregnek a fogaim, s emiatt folyton rágcsálnom kell valamit.
|
|
A kisgömböc |
magyar népmese |
2016.12.21. 01:46 |
|
3-4 éveseknek
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a kis kurtafarkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember, annak felesége és három leánya. Egyebük sem volt a világon, mint egy kicsi malacuk, no, hanem azt dajkálták is ám! Jó kövérre meghizlalták, hogy majd kirepedt. No, hogy kárba ne menjen a malacuk, leölték, megperzselték, szalonnáját, húsát, kolbászát a füstre tették, s a télen át szép lassacskán meg is ették. Tavasszal a malacból nem volt egyéb, csak a kis gömböc.
Mondja egyszer a szegény asszony az idősebb leányának:
|
|
A kiskakas gyémánt félkrajcárja |
magyar népmese |
2016.12.21. 01:02 |
|
Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kiskakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt.
Arra megy a török császár. Meglátja a kiskakasnál a gyémánt krajcárt, azt mondja neki:
- Kiskakas, add nekem a gyémánt félrajcárodat!
- Nem adom biz' én, kell a gazdasszonyomnak.
De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, betette a kincses kamrájába.
|
|
A kiskutya meg a szamár |
Mészöly Miklós |
2016.12.21. 02:22 |
|
A szamár megirigyelte a kiskutya módját: neki szabad volt a legszebb szobába bemenni, a legszebb vánkosra ráfeküdni, s egész nap csak heverészett, nem dolgozott semmit - mégis mindennek a javát kapta. Neki meg csak kóró s tüske jut!
Egy nap meg is kérdezte a kutyát:
|
|
A kismalac és a farkasok |
magyar népmese |
2016.12.21. 02:47 |
|
Volt a világon egy kismalac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén.
Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magában, odamegy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón:
|
|
A kóró és a kismadár |
magyar népmese |
2016.12.21. 03:24 |
|
3-4 éveseknek
DIAMESÉJE
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis madár. Ez a kis madár egyszer nagyon megunta magát, rászállt egy kóróra.
– Kis kóró, ringass engemet!
– Nem ringatom biz én senki kis madarát!
A kis madár megharagudott, elrepült onnan. Amint ment, mendegélt, talált egy kecskét.
|
|
A legerõsebb állat |
magyar népmese |
2016.12.21. 02:57 |
|
3-4 éveseknek
 Élt egyszer az erdõben egy medve és egy farkas. Aszályos, rossz esztendõ volt, nem sok ételhez juthattak. Mindkettõnek már jó ideje az forgott az eszében, jó volna ellátogatni az emberek éléskamrái, istállói felé. Összetalálkozik egyszer a medve a farkassal. Azt mondja a medve:
- Jó reggelt, farkas koma!
Válaszol a farkas:
- Nekem ugyan nem jó ez a reggel, medve koma, és attól sem lesz jó, ha te kívánod, de azért hozott isten.
Mire a medve:
|
|
A majom mamája |
|
2017.04.05. 13:37 |
Írta: Julia Donaldson, illusztrálta: Axel Scheffler, fordította: Papp Gábor Zsigmond. Pozsonyi Pagony, 2011., 24 oldal
– Elvesztettem a mamámat!
Így szólt a pillangó:
 – Szegény majom! Ne sírjál, segítek én a bajon.
Lássuk csak: mekkora volt a mamád?
– Kétszer akkora, mint én, legalább.
– Hm, olyan hatalmas? Láttam bizony.
Gyere csak utánam, megmutatom.
– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ez elefánt.
|
|
A melegszívű medve |
|
2017.03.20. 10:52 |
Írta és illusztrálta: Nicholas Oldland, fordította: Rozgonyi Sarolta. Babilon, 2012., 32 oldal
Volt egyszer egy melegszívű medve, aki mindent és mindenkit megölelt, ami vagy aki az útjába került. Legjobban a fákat szerette ölelgetni. Azonban egy napon találkozott egy favágóval.
Nicholas Oldland meséje mese arra tanítja meg az olvasót, mekkora hatalma lehet egy szívből jövő ölelésnek.
|
|
A mezei egér |
Benedek Elek |
2016.12.21. 03:40 |
|
3-4 éveseknek
A szegény mezei egér megunta a mezőn való lakozást.
"Hej - sóhajtozott magában -, mennyivel jobb dolga van a házi egérnek. Eső, szél, hideg nem sanyargatja, nem is éhezik, mindig kap valami morzsalékot, hulladékot a szobában."
Addig-addig sóhajtozott, kesergett, hogy egyszer rászánta magát a nagy utazásra, s meg sem állott, míg a faluba nem ért, ottan betért egy házhoz, s nagy hirtelen beszaladt a patka alá. A házi egér éppen szundikált a jó melegségben.
|
|
A négy kis ezermester |
|
2018.01.17. 15:56 |
Miau és más vidám mesék. Írta és illusztrálta: Vlagyimir Szutyejev. Móra Könyvkiadó, 2017
Erdő szélén áll egy fatuskó, a tuskón egy házikó. Ebben a házikóban lakik Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska - Aranytaréj-Kakaska.
Elmentek egyszer az erdőbe gombászni, virágot szedni, rőzsét gyűjteni, bogyót eszegetni.
Mentek, mentek az erdőben, és kiértek egy tisztásra. Körülnéztek, hát látják ám, hogy egy üres, gazdátlan szekér áll a tisztás közepén. Üres, gazdátlan szekér, annyi bizonyos, de azért nem akármilyen egy szekér ám az!
Minden kereke más és más: az egyik egy icike-picike kis kerék, a másik már nagyobbacska; a harmadik amolyan se nem kicsi se nem nagy; a negyedik meg: a legeslegnagyobb.
|
|
A nyuszi harangocskája |
magyar népmese |
2016.02.18. 11:19 |
|
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy kisnyúl, annak a kisnyúlnak volt egy kis harangocskája. A kisnyúl sétálgatott az erdőben, leült egy fa alá, a fára ráakasztotta a kis harangocskát. Mikorra felkelt, a fa nagyra nőtt, a tetején volt a kis harangocska. Könyörgött a kisnyúl a fának:
|
|
A répa |
orosz népmese |
2016.03.13. 05:16 |
|
Az apóka ültetett egy répát, és így biztatgatta:
- Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke, jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra!
Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lett.
Ment az apóka, hogy kihúzza.
Húzta-húzta, tépte-cibálta, ráncigálta, de hiába – nem mozdult a répa.
|
|
A róka és a farkas a lakodalomban |
magyar népmese |
2016.12.21. 03:49 |
|
3-4 éveseknek
 Egyszer lakodalom volt egy faluban. A róka megérezte a szagot, s gondolta, jó volna belopózni oda. Rábeszélte a farkast, hogy menjen el õ is a lakodalomba. Azt mondja a farkas:
- Menjünk! Bár attól félek, megbánjuk.
Feleli a róka:
- Ne félj semmit, csak gyere velem!
Amint bementek az udvarba, a vendégek már mind bent ültek az asztalnál a szobában. Azt mondja a róka:
|
|
A sün, akit meg lehetett simogatni |
|
2017.03.30. 23:47 |
A sün, akit meg lehetett simogatni. Írta: Mihail Pljackovszkij, illusztrálta: Szutyejev, fordította: Réz András. Móra Könyvkiadó, 2015., 80 oldal
 Nincs olyan sün a világon, amelyik ne lenne tüskés. Annyi szúrós tüskéjük van a sünöknek, hogy még hozzájuk sem lehet érni. Megsimogatni őket pedig egyenesen lehetetlen. Nem is simogatta meg őket soha senki. Azaz, egy kis sünt mégiscsak megsimogattak. Hogyan történt? Elmesélem.
A kis sün az erdőben kószált. Egyszer csak észrevett egy fatönköt. A tönkön egy nyuszi üldögélt, és tejbegrízt evett a tányérjából. És nem ám akárhogyan, hanem kanállal. Megette a nyuszi az összes tejbegrízt, és azt mondta: Köszönöm, anyukám!
A nyuszi mama odament hozzá, a mancsával megsimogatta, és megdicsérte a kis nyuszit:
- Ez aztán derék dolog! Milyen jól nevelt csemetém van nekem!
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
Sétálni indult Brekus, Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. 
Nincs olyan sün a világon, amelyik ne lenne tüskés. Annyi szúrós tüskéjük van a sünöknek, hogy még hozzájuk sem lehet érni. Megsimogatni őket pedig egyenesen lehetetlen. Nem is simogatta meg őket soha senki. Azaz, egy kis sünt mégiscsak megsimogattak. Hogyan történt? Elmesélem.
