A regény Dor történetét mondja el. Ő volt az első ember, aki mérni kezdte az időt. Az idő figyelésével viszont olyasmit indít el, amiért fentről, isteni körökből büntetés jár. Egy barlang falai között kell hallgatnia az emberek szüntelen szemrehányását. Ők ugyanis csak egyetlen dolgot akarnak: még több időt. Ahogy Dor az Idő Ura lett, elmagányosodott és összeomlott. Családi tragédiája, emlékei szinte őrületbe kergetik, amikor mégis csak kap egy lehetőséget. Vissza kell térnie a földre, hogy segítsen két léleknek, meg kell változtatnia az életüket. Egyikük egy tinédzser lány, aki eldobná magától az életet (vagyis a hátralévő idejét), a másik pedig a rákbetegség utolsó stádiumában lévő milliomos, ő viszont még többet akar belőle. Dor sorsa csak akkor fordulhat jóra, ha mindkettőjükön segít. Megkezdődik az utazás, miközben a múlt, jelen és jövő között ugrálunk. Láthatjuk, milyen lehetett, amikor még nem számított az idő, majd azt is, amikor már nem tudunk élni nélküle. A könyv mondanivalója elég egyértelmű, tudjuk, értjük is üzenetét. Mégis jó, hogy könyvvé vált. Mert úgy tűnik, egyre aktuálisabb. Az idő foglyai vagyunk, és Mitch Album a megrendítő történettel üzen: lassítsunk, és élvezzük azt, amink van. A regény izgalmas, jól megírt, és pont annyi, amennyi kell. A történet végén ugyan felfedezhető némi klisészerűség, Albom a hollywoodi filmek jól bevált megoldását rántja elő, a szereplők az időt visszafelé és előre pörgetve nézhetik meg. Mi lett volna, ha… És persze ki ne világosodna meg, ha átnyálazhatná a múlt és jövő főbb eseményeit. De ettől függetlenül egészen egyedi a hangulat és a megrajzolt világ, a szerző úgy mesél, mintha a törzs egyik bölcs vénembere okosítaná a kék éjszakában a tűz körül ülő unokáit. Dobosi Beáta munkája a fordítás, gyönyörűen eleveníti meg a szerző sajátos elbeszélő stílusát. Elgondolkodtató regény Az Idő Ura. Az a fajta, amit időnként érdemes újra meg újra elolvasni, amikor éppen azt érezzük, elrohan mellettünk, fölöttünk az idő. Fekete Judit Forrás: olvassbele.com