Miért akar tévézni a gyermekem? Szeretne kikapcsolódni? Ismeretekre van éppen szüksége? Csak unaloműzésből nézi? Tényleg nincsenek barátai, akikkel játszhatna? Gondjai vannak? Én is (férjem /feleségem) is sokat nézünk tévét?  Gyermekem célzottan választotta ki az adást?  Egyáltalán megbeszéli velem, mit is látott? Tudom én egyáltalán, mit néz meg a gyerekem? Elég jó vele a kapcsolatom?  Mivel foglalkozott gyermekem ezen a napon? Játszott ma már a szabad levegőn?  Barátok társaságában vagy egyedül szokott tévézni? Én is (feleségem/férjem is) megnézem vele együtt a programokat? Ha egyedül szeretne tévézni a gyerek, akkor engedjem-e meg neki?  Hogyan viselkedik a gyerek a képernyő előtt? Feszült érdeklődéssel, unatkozva, vagy éppen úgy tűnik, mintha nem is figyelne oda, vagy mintha nem is lenne jelen? Milyen benyomást tesz rám, nyugtalanságot, félelmet, feszültséget, idegességet látok rajta? Netán szorongást is?  Muszáj neki végignézni ezt a műsort? Aki őszintén megválaszolja ezeket a kérdéseket, annak jó oka lesz rá, hogy egy bizonyos délutáni időpontban jelölje meg a tévénézés engedélyezését. Mindenképpen az a szempont vezéreljen minket, hogy a televíziózás ne legyen a napirend domináns programja és ne terhelje túl csemeténket. Gyerekünk korlátozott terhelhetősége okán vegyük számításba, minél kisebbek, annál kevesebbet engedjük őket a képernyő elé. A kisgyermekek este már egyáltalán ne nézzenek tévét!  Itt olvasható egy javaslat-lista, amit a német állami egészségügyi felvilágosító intézet állított össze: A 3 év alatti gyermekek egyáltalán ne nézzenek tévét. 3-5 év közötti óvodás korúak naponta fél óránál többet ne töltsenek a képernyő előtt.  A 6-10 éves kisiskolások ne töltsenek napi egy óránál többet tévézéssel. Az eddig felsorolt korosztályok lehetőleg ne egyedül nézzék a filmeket, műsorokat. Napjában csak egyszer üljenek le a gyerekek a tévé elé.  A tévénézésre határozzunk meg egy bizonyos időpontot.  Amint vége van egy adott programnak, azonnal kapcsoljuk ki a készüléket.   Amennyiben egy gyerekeknek szóló film tovább tart, mint egy óra, vegyük fel videóra és osszuk fel a gyermek korának megfelelő epizódokra.  Iktassunk be a család életébe egy tévé-mentes napot vagy hétvégét. Olvassunk a gyereknek, vagy meséljünk neki fejből, hallgassunk együtt mesét vagy hangjátékot, üljünk le közösen játszani. Ne hagyjuk, hogy a csemete váltogassa a csatornákat. Előzetesen és célzottan keressünk ki vele együtt, neki való adásokat.  Beszéljük meg gyermekünkkel a látottakat.  Óvodába, iskolába indulás előtt, és egyáltalán az étkezések alatt ne legyen bekapcsolva a készülék.  A lefekvés és a tévézés között legalább egy óra teljen el.  Ne tegyünk tévét a gyerekszobába. Idézünk egy tudatos édesanyát, akinek a családjában az alábbi gyakorlat valósul meg: „Mi demokratikus keretek között beszéljük meg, ki, mikor, milyen programot szeretne megnézni, ill. mit választhat, ugyanis nálunk csak egy készülék van a lakásban. Nem nehéz megegyezni, mert csak meghatározott időpontokban lehet tévézni. Marci és Hanna kizárólag péntek és szombat este, akkor is csak negyed kilenc után ülhet le a készülék elé, természetesen egy gyermekeknek való filmet nézhetnek meg. Én is csak kétszer nézek tévét, késő este, amikor elrendezem a tiszta ruhákat. Ilyenkor kinézek magamnak valamilyen kellemes, vidám hangulatú filmet, esetleg egy krimit. A fennmaradó időben a férjemé a távirányító. Eszembe sem jutott, hogy saját készüléket vegyek a gyerekeimnek, bár ma már sok családnál megtalálható a gyermekszobában.”     <<Vissza