olvass.bele.com     A legtöbb kisfiú azt mondaná, ha megkérdeznék, hogy rendőr, tűzoltó, esetleg orvos szeretne lenni. Thomas ezzel szemben legszívesebben boldog akkor lenne, ha majd már nagy lesz. Ez a nem mindennapi, mégis a maga egyszerűségében legkézenfekvőbb kívánság már önmagában is érdekessé teszi őt. Meglehet, nem tűnik a kérése teljesíthetetlennek, egyelőre azonban még nem tud felhőtlenül örülni ennek. Talán azért sem, mert az apja szerint, „csak a semmirekellők és a nyúlbélák boldogok”.   De „mintha csavaros kupakkal zárták volna le a torkát”, Thomas képtelen kimondani szíve legtitkosabb vágyát, a legfontosabb igazságot önmagáról. Tapasztalásait ezért lejegyzi a füzetébe, a Minden dolgok könyvébe. És mint minden fontos könyv, ez is a szerelemről és istenről szól – még ha ez utóbbit nagyon nehezen találjuk meg ebben a történetben.   Mert ha már a mama is azt mondja, hogy nem muszáj engedelmeskednie apának, akkor ott valami nagyon nem stimmel. És olyannyira kizökkent a világ a helyéről, hogy Thomas a szomorúságát minden kívülálló, még a családtagok elől is elrejtené, és ami a legrosszabb, még önmagának sem szívesen vallja be. Gondolatainak dokumentálásával legalább nevén nevezi a dolgokat, és később is pontosan tudja majd, mi történt vele. A Minden dolgok könyve pontosan beleillik a Kolibri Kiadó Magasfeszültség sorozatának tematikájába, hiszen regényében Guus Kuijer [ejtsd: kgűsz káüjer] elhallgatott, nem szívesen látott dolgokról mesél, egy kilencéves kisfiú nézőpontjából. Ettől a történettől tiszteletlenné válik az ember – írja a regény előszavában. Egy elvakultan igazságtalan, szeretteit pofonokkal terelgető apa valóban olyan reakciókat válthat ki a környezetéből, amire se gyerek, se felnőtt nem lehet büszke. „De a boldogtalan gyermekeknek is joguk van elmondani, ami szívüket nyomja.” Mégpedig úgy, ahogyan a fájdalom kiszakad belőlük. A naplóírás intim rituáléja során megismerkedünk a kibékíthetetlen ellentétek szerint működő világgal. Thomas szemével olyan dolgokat is láthatunk, amiket más nem tapasztalhat meg. A fiú csak fokozatosan ismeri fel a körülötte zajló dolgok valódi természetét. Hogy miért nem szabad félni azoktól, akiket mások boszorkánynak bélyegeznek, hogy miért esnek békák az égből, vagy hogy miért az a legcsodálatosabb muzsika a világon, amikor valaki úgy lépked, mintha az egyik lábán új, a másikon régi cipőt viselne. Minden, aminek bármilyen szempontból fontos jelentése van, Thomas leírásában meseszerű, nem evilági köntöst kap. Bár könnyednek egyáltalán nem mondható, rendkívül olvasmányos a gyermekek nyelvén megszólaló könyv. Rövidsége szinte követeli, hogy egy szuszra olvassuk el. Wekerle Szabolcs nagyon egyszerű szövegű fordítása pontosan adja vissza Kuijer és Thomas egyenesen és tisztán megfogalmazott súlyos kérdéseit. Vajon tisztelhetjük-e azt az apát, aki folyton csak megalázza feleségét, és nadrágszíjjal neveli gyermekeit? Lehet-e szeretni egy olyan istent, akinek a nevében, az ő igéjét hirdetve vétenek törvényei ellen? Hihetünk-e egyáltalán egy ilyen feljebbvaló létezésében? Szinte lehetetlen megtalálni a megfelelő válaszokat, de a legtöbbször önmagában már a kérdésfeltevés is bátor cselekedet. Innen nézve már az a szituáció sem tűnik feketének vagy fehérnek, amikor a gyerek azt mondja az apjára, hogy „beszari alak vagy”. Mert végül is, ki űz gúnyt Istenből? A haragvó, kíméletlen apa, vagy a kétkedő, tiszteletlen fiú? Kuijer nyitva hagyja a kérdést, vajon meg tudunk-e bocsátani annak is, aki gyáva módon az Úr Jézus háta mögé bújva próbálja meg igazolni hamis igazságát. Thomas és az apja kapcsolatának van még egy érdekes aspektusa is. Mintha az étkezések előtt imádságokat elmormoló, a Bibliát az egyetlen igaz könyvnek elfogadó, hitében megingathatatlan apa, illetve az önmagával folyton vitatkozó, félelmeivel küzdő, mások iránt részvétet tanúsító fiú párosával Kuijer újrafogalmazná az ótestamentumi, igazságot tevő Úristen és az újtestamentumi, megbocsátó Krisztus istenképében megjelenő örök konfliktust. Mert végül is e két, egymással ellentmondásos szólam valahol a közösségeket, jelen esetben egy családot összetartó szeretet mibenlétére kérdez rá. A Minden dolgok könyvét mégsem nevezném vallási témájú regénynek, még akkor sem, ha kétségtelenül hangsúlyosan megjelennek benne a Jézussal folytatott beszélgetések, az Istenről szóló viták. Ezek a polémiák azonban az emberi természet, a mások feletti hatalom, az egyéneket mozgató félelmek megértéséhez visznek közelebb. A véleménykülönbségek mögött felsejlik a bántalmazók és a bántalmazottak nézőpontja is. Kuijer (okosan) nem tör pálcát egyik fél fölött sem. Igazságérzetünk azt diktálná, hogy elhatárolódjunk az értelmetlenül agresszív apától. De Thomas okosabb nálunk, amikor azt írja a Minden dolgok könyvében: „Reménykedem, hátha az ablak előtt ül és gondolkodik. Nem pedig térdel, lehunyt szemmel.” Kuijer megoldása racionálisabb, Thomasé emberibb. A boldogság ugyanis valahol ott kezdődik, amikor szembeszállunk a félelmeinkkel. A fiatal olvasók ennél okosabb útravalót nem is kaphatnának e megrendítően szép mesétől.   .kellylupiolvas.com   Két dolog van, amiről nem szívesen olvasok, ezek a vallás és a gyerek bántalmazás. Nos, ebben a könyvben mindkettő jelen van, mégis azt gondolom, még akár kötelező is lehetne a kisdiákoknak és a szüleiknek egyaránt.   A nyolc éves Thomas legfőbb jellemzője, hogy hihetetlenül egyénien látja a világot, valósnak véli a fantáziája szüleményeit és ebből bizony akadnak problémái. A felnőttek többsége nem hisz neki, az apja különösen nem érti meg.  Mivel ő ráadásul egy vallási fanatikus, kifejezetten sérti, hogy Thomas nem fogadja magába fenntartás nélkül a Biblia minden betűjét, hanem saját véleménye, meglátásai vannak, amiknek hangot is ad.  Apuka ezért megbünteti, ami fakanállal való elfenekelést jelent, és ha ez még nem lenne elég lelki teher, a védelmére kelő anyukát is bántalmazza. Mondhatjuk, Isten nevében. *Sóhaj*   Bennem ez erős érzelmeket vált ki, mert finoman fogalmazva nem értek egyet a Bibliával, ahogy az egész keresztény vallással sem. A Bibliát emberek írták, és ennél többet ebben a témában nem mondok, mert ez mindet megmagyaráz. Ennyi. A könyv egyébként nem utasítja vissza a vallást egy pillanatig sem, mindazonáltal én viccesnek tartottam Jézus és Isten emlegetését, ábrázolását.   Visszatérve Thomas-hoz, nagyon könnyű őt megszeretni. Ahhoz, hogy megnyugvást találjon a mindennapokban, elkezdi írni a Minden dolgok könyvét. Lejegyzi a látomásait és mindent ami történik vele, ami foglalkoztatja. Az egyik kiemelkedő gondolata az, hogy amikor megkérdezik tőle, mi leszel ha nagy leszel? nem a szokásos frázisokat mondja, mint a korabeli fiúk:  futballsztár, felfedező vagy tűzoltó, nem, Thomas     b o l d o g   akar lenni...  Összebarátozik a házukban élő idősebb hölggyel, Mrs Van Amersfoortal, akit eddig boszorkánynak hitt. Rögtön az első dolog amit tőle megtanul: ahhoz, hogy boldog lehessen, le kell győznie a félelmet. Nem egyik napról a másikra megy ez, de lépésenként menni fog. Könyveket kap a nénitől, amiket valósággal fal, köztük például az Emil és a detektíveket. Zenéket hallgatnak, teáznak, szörpöt isznak, mindezek olyan újdonságok, amit a kissrác eddig elképzelni sem tudott.   Apró lépésekből eljutnak a lázadásig, Thomas nővére és anyja nem akarják többé eltűrni a megfélemlítést. Az apa valójában egy dologtól fél, attól, hogy nyilvánosságra kerülnek a tettei. Kénytelen eltűrni, hogy a nők magukhoz veszik az irányítást és baráti összejövetelt, Könyvklub estet tartanak. És ez a lehető legjobb dolog, amit egy félelemmel teli háború után tehetnek,  összehozni az embereket, szórakoztató és tartalmas élmények mellett barátkozni, segíteni egymást.   Nagyon aranyos volt Thomas szerelmi szála, egy jóval idősebb, gyönyörű, de nem tökéletes lány iránti rajongása is hozzátett a félelmei legyőzéséhez.   Összességében nagyon ajánlom minden korosztálynak ezt a történetet, amiből a legfőbb tanulságot eddig is tudtam, a vallásra hivatkozva elnyomást  gyakorolni a legnagyobb bűn.