1. Sibi Kiadás éve: 2018 Oldalszám: 64 „Sári vagyok, de mindenki csak Sibinek hív. Egy dombtetőn lakom a mi kis faházikónkban. A Papi csak úgy hívja – Noé bárkája, és ezen mindenki mosolyog, kivéve a Papit. Ő komolyan gondolja, mert nem csak mi lakunk itt, hanem egy csomó állat is. A Mami szerint túl sok, a Papi szerint elég, szerintem meg Öcsi szerint még tuti befér néhány. Szerencsére Papi meg Mami elég feledékenyek lesznek, ha meglátnak egy beteg, vagy gazdátlan állatkát, így nem jut eszükbe, hogy kicsi a házunk, és mindig találnak egy kis szabad helyet. Így lett három kutyánk, néhány farkatlan agámánk, verébfiókánk, meg egy ideges szkinkünk, aki igazából egy kékfarkú gyík arany-fekete csíkos pizsamában. Van, aki csak meggyógyulni marad, van, aki örökre beköltözik.” Vibók Ildi elképesztő stílusbravúrral és humorral, saját kislánya bőrébe bújva írta meg nem hétköznapi családjának mulatságos mindennapjait. A különös família és a velük egy fedél alatt élő állatok Igor Lazin rajzain elevenednek meg.   Most arról mesélek… …amikor a mami nincs itthon Sári vagyok, de mindenki csak Sibinek hív. És a hajam majdnem a földig ér. Persze csak álmomban. Na álmomban soha nem fésülködöm. És hajat se mosok. A hajam csak úgy magától gyönyörű és gubanc egy darab sincs benne. Mikor ébren vagyok, akkor is hosszú a hajam. Ugyan nem ér a földig, de ráülni azért rá tudok, szóval pont elég hosszú ahhoz, hogy jó gubancos legyen. Engem nem zavarnak a gubancok, de a mamit nagyon és ez nem könnyíti meg az életem, mert a mami minden reggel megfésül és sajnos este is. Régebben nem értettem, miért olyan fontos ez neki, de most már tudom. A Bogmanók miatt. A Bogmanók akkor költöztek be hozzánk, mikor mami elutazott. Egy egész hétre el kellett mennie és én már előre cidriztem, mi lesz ha csak hármasban leszünk papival meg öcsivel, mert nálunk a mami tud mindent. Ha valamit megkérdezünk papitól, például, hogy ehetünk e még a tortából, hogy nézhetünk-e még egy mesét, vagy hogy befesthetjük-e kékre a kezünket egészen a könyökünkig, a papi mindig azt válaszolja: kérdezzétek meg a mamit. A mami pontosan tudja, megfájdul-e a hasunk a plusz sütitől, hogy zizik leszünk-e egy második mesétől és hogy árt-e a festék a bőrünknek. Szóval komolyan aggódtam, hogy mami nélkül működünk-e. Bátran állíthatom: működünk. Az ebéd ugyan soha nem délben volt, mert egész nap rágicsáltunk valamit, öcsi széke odaragadt a padlóhoz, mert beletolta a lecsurgott lekvárba, pizsi helyett bugyiban és trikóban alhattunk és kétszer is sikerült elbliccelnünk a fogmosást, de ez egy percig sem jelentett gondot… mert papi is ügyelt, hogy csupa egészséges dolgot rágcsáljunk egész nap, mert oldalról is fel lehet mászni egy székre, fölösleges folyton kihúzgálni, mert bugyiban és trikóban pont olyan szépet lehet álmodni, mint pizsiben és egy fogam sem lyukadt ki. Öcsinek se. Leellenőriztük a tükörben rögtön azután, hogy nem mostuk meg őket. Nem is értem, miért csinál ezekből a dolgokból a mami akkora ügyet. Míg a mami nem volt itthon, papi szabadságot vett ki, hogy tudjon ránk koncentrálni. Meg a házimunkára. Papa nagyon jó fej és vele olyanokat lehet játszani, amit ha mami itthon van, soha. A hatodik napra már akkora halom piszkos ruha gyűlt össze a fürdőszobában, hogy a fürdőkád széléről ugráltunk bele. Papa is. Egyszer ugyan megpróbálta kimosni őket és mi segítettünk is szétválogatni a dolgokat, csináltunk piros, kék, zöld, fekete meg fehér kupacot, de sajnos a mami kedvenc zöld pulcsija nagyon kicsi lett, mikor kivettük a mosógépből. Azt hiszem éppen jó lesz rám. Papa nagyon meg volt szeppenve, én meg mondtam, hogy szerintem nem kellene többet mosnunk, mert ugyan nekem lehet, hogy lesz egy csomó új ruhám, de a maminak esetleg egy sem marad és a fiúk is egyet értettek és megegyeztünk abban is, hogy a házimunka bonyolultabb, mint gondoltuk, a legjobb, ha megvárjuk vele a mamit. Egyébként is van annyi tiszta ruhánk, hogy kihúzzuk vele a hét végéig. Alaposan leellenőriztük. Így viszont, rengeteg szabadidőnk maradt játszani. Reggeltől estig, mert a papival minden játék. Vele nem autóval megyünk bevásárolni, hanem gyalog. És viszünk hátizsákot, meg Matyi kutyát pórázon. És nyomolvasunk és felderítjük a terepet és összegyűjtjük út közben a gyönyörű köveket és a papi zsebében elfér mind. Vele a pudingot homoksüti formába öntjük. És így vacsorára van helikopter, hajó, kisautó és delfinpuding is. Csokis, epres és karamellás. Vele szívószállal ihatjuk a teát talpas pohárból, amit amúgy csak a felnőttek használhatnak és citromkarikát tűz a pohár szélére. Vele nem kell elrakni este a játékokat, mert másnap reggel úgyis elő kellene szedni őket és ez rengeteget elrabol az ember drága idejéből.  És gyönyörűséges meséket olvas este. És soha nem fárad el. És ez nagyon kell, mert este mindig elszomorodunk, mert a mami olyankor felhív telefonon és ha csak a hangját hallom, annyira elkezd hiányozni, hogy majdnem sírok és arra gondolok, talán jobb lett volna, ha fel sem hív… De mikor lerakjuk a telefont, elővesszük a naptárt és annak örülünk, hogy megint egy nappal kevesebb van addig, míg a mami végre hazaér. Mert bármennyire is jó nekünk hármunknak együtt, már nagyon-nagyon várjuk őt.  Aztán eljött végre a nap, mikor megérkezett a mami. Kicsit izgultunk, mit szól majd, mert nem volt akkora rend, mint amikor itthon van, de a papi azt mondta ebből is láthatja a mami, vannak dolgok, amihez csak ő ért. Én arra gondoltam, ezután segítek neki és eltanulom a házimunkát, mert ugye egyszer én is mami leszek és azt nem szeretném, ha minden ruhám olyan kicsi lenne a mosógéptől, hogy csak a kislányomra lenne jó.  De igazából mikor a mami belépett mindnyájan elfelejtettünk mindent. És őt sem érdekelte a rumli, csak mi. És ahogy átölelt minket és cirógatta a buksi fejünket, egyszer csak beleakadt a keze a hajamba, rám mosolygott és azt mondta: “No lám, míg nem voltam itthon, ebbe a frizurába beköltöztek a bogmanók!”  És akkor jutott eszembe, hogy egész héten elfelejtettünk fésülködni…   2. Sibi újabb meséi Kiadás éve: 2018 Oldalszám: 56 "Sári vagyok, de mindenki csak Sibinek hív. Egy egészen kicsi házikóban lakunk a dombtetőn. Annyira kicsi, hogy ha valaki úgy jön vendégségbe, hogy nálunk is alszik, összébb kell húzódnunk, hogy elférjünk. Így hívják a felnőttek azt, amikor mindenki a másik ágyában alszik, a Papi és a Mami pedig a földön, matracon. Ezért van az, hogy a Mami szereti jó előre tudni, ha valaki elhatározza, hogy meglátogat minket, és úgy tervezi, hogy hosszabb ideig marad. Azt szokta mondani, hogy rá kell készülnie mielőtt szétrobbantja a házat. De hozzánk nemcsak az emberek szeretnek vendégségbe jönni, hanem olyan állatok is, akiket egyáltalán nem hívtunk meg, és erre nem is olyan könnyű felkészülni." Vibók Ildi immáron másodszor mesél saját kislánya bőrébe bújva nem hétköznapi családjának mulatságos mindennapjairól. A különös família és a velük egy fedél alatt élő állatok ismét Igor Lazin rajzain elevenednek meg. Hintafa blog Pár hónappal az első rész után megérkezett a folytatás, ugyanolyan  elsöprő sikert aratott ez az imádnivaló testvérpár hatalmas állatseregletükkel. Még mindig a humor és az állatok mélységes szeretete a kötet fő szervezőereje. Előbbit egyébként Vibók virális nyelvezettel közvetíti az elbeszélő szerepébe bújtatott kislány imádnivaló fecsegő stílusban,  aranyosan tudálékosan, szórakoztatóan és némi gyermeki szenvtelenséggel mesél. Az első kötet után már rutinosan meghatároztam, hogy milyen állatokat NEM fogunk semmilyen kényszer hatása alatt átengedni a küszöbünkön. (Szülők, vértezzétek fel magatokat.) Viszont a család kalandjait egyöntetűen a szívünkbe zártuk. Sibi családja ismerősen ismeretlen kalandozásaikról hét fejezetben olvashatunk. Szomorúsággal vegyes együttérzéssel vettem tudomásul, hogy a nagyszülők Sibiéknél is mennyire kevéssé veszik figyelembe a szülői óvásokat. Persze tudom én, hogy a nagypapik és a nagymamik evolúciós késztetése arra nézve, hogy életben tartsák a következő nemzedéket jelentősen csökkent (nyilván vannak üdítő kivételek), de attól még csalódottan konstatáltam, hogy milyen lazán kezelik, kijátsszák az anyuka intelmeit. Nademártényleg! Szerettető, nevettető a magyar Durell-család legújabb kalandja. A vagány és jófej gyerekektől a kötélidegzetű és feneketlen türelmű szülők semmiben sem maradnak el, így az újraolvasás a sorok közé vannak kódolva.