Tavaly a Tilos az Á Kiadó a Szívlapát című kortárs versantológiát jelentette meg, hogy a kamaszokkal megismertesse és megkedveltesse a versolvasást. Idén egy novellaantológia megjelenése kapcsán kérdezzük Péczely Dóra szerkesztőt.
Hogyan kapcsolódik a Szívlapáthoz a Budapest Off?
Hogyan lehet Budapestet elbeszélni?
Melyek Budapest legmesésebb kerületei?
Olvasd el az interjút, és ismerd meg a Budapest Off című novellaantológiát!
Hogyan született az antológia ötlete?
A Szívlapát sikere után gondolkoztunk valamilyen folytatáson, több ötletem is volt, de közben Jeli Viktória elküldte egy másik projekthez készült szövegét. Úgy láttuk, ez sokkal inkább a tilosos korosztálynak szóló elbeszélés, így lett ez a kiindulópontja egy “Budapest” antológiának. Az eredeti novella megszületésének apropója az egy éven át tartó Pesti Erzsi Százszor Szép összművészeti programsorozat volt, amely a pesterzsébeti, 100 éves Csili Művelődési Házat ünnepelte. Garai Judit dramaturg és Schermann Márta rendező kérésére írta Viki azt az -- eredetileg Mese száz hangra című -- elbeszélést, mely kötetünkben a Pesti Erzsi címet kapta.
Miért fontos szerinted a novella mint műfaj?
A jó novella olyan, mint egy ékszerdoboz, az irodalom minden ékessége megtalálható benne és rajta. A sűrítés adja a legjavát, de mégis benne kell lennie egy regénynek. Fel kell építeni benne egy sztorit, értelmezhető szereplőkkel, karakterekkel, és hangulatot, nyelvet kell hozzá találni.
Az emberiség két részre osztható: akik szeretnek olvasni, és akik nem. Az utóbbiaknak nem probléma bármely 1000 oldalas regény többszöri elolvasása, de a többiekhez talán közelebb lehet vinni az irodalmat, ha megmutatjuk nekik, milyen novellát, novelláskönyvet olvasni, mert a novellairodalom, akár csak ha a magyar kortársat nézzük is, rendkívül színes.
Kik a te kedvenc novellaíróid?
Tizenhárom novella került a kötetbe, de – bár ez a verzió is felmerült az elején − nem kerületekben, hanem városrészekben gondolkodtunk. A szerzőket is úgy kértük föl, hogy egy olyan városrészt válasszanak, amelyről nagyon szívesen írnának. Nyilván mindenki olyat választott, amihez valamilyen szorosabb köze van, legyen az lakhely, egy erős sztori vagy szociológiai érdeklődés. Berg Judit szövege a bulinegyedbe visz, Dániel Andrásé a Városligetbe, Gévai Csilláé Budafokra, Gimesi Dóráé a józsefvárosi Palotanegyedbe, Jeli Viktóriáé Pesterzsébetre, míg Kemény Zsófié Újlipótvárosba repít, Kertész Erzsié az Astoriához, Kalapos Éva szereplői pedig ferencvárosiak. Kiss Tibor Noé elbeszélése a Wekerle-telepen, Mészöly Ágié Pestszentlőrincen, Molnár T. Eszteré Pasaréten, Tasnádi Istváné Rákospalotán, Totth Benedeké pedig Óbudán játszódik.
Egy gimis nyáron végigolvastam Maupassant összes novelláját (három vaskos kötet volt!), és rendszeres olvasója voltam − anyukámnak köszönhetően − a Körképnek is. Akkoriban csak valahol kinyitottam egy novelláskötetet, és elolvastam a felütött szöveget, aztán megjelöltem a tartalomjegyzékben, és így haladtam az utolsókig. Szerettem Hemingwayt, Örkényt és később Carvert. Most éppen Alice Munrót, Scott Fitzgeraldot és Lucia Berlint olvasok, de Kosztolányit és Móriczot nem tudom megunni! A kortársak közül Hazai Attilától, Cserna-Szabó Andrástól és Darvasi Lászlótól olvastam a legtöbb novellát.
Mi volt az antológia alapkoncepciója?
Tizenhárom novella került a kötetbe, de – bár ez a verzió is felmerült az elején − nem kerületekben, hanem városrészekben gondolkodtunk. A szerzőket is úgy kértük föl, hogy egy olyan városrészt válasszanak, amelyről nagyon szívesen írnának. Nyilván mindenki olyat választott, amihez valamilyen szorosabb köze van, legyen az lakhely, egy erős sztori vagy szociológiai érdeklődés. Berg Judit szövege a bulinegyedbe visz, Dániel Andrásé a Városligetbe, Gévai Csilláé Budafokra, Gimesi Dóráé a józsefvárosi Palotanegyedbe, Jeli Viktóriáé Pesterzsébetre, míg Kemény Zsófié Újlipótvárosba repít, Kertész Erzsié az Astoriához, Kalapos Éva szereplői pedig ferencvárosiak. Kiss Tibor Noé elbeszélése a Wekerle-telepen, Mészöly Ágié Pestszentlőrincen, Molnár T. Eszteré Pasaréten, Tasnádi Istváné Rákospalotán, Totth Benedeké pedig Óbudán játszódik.
Melyik a kedvenc helyed Budapesten?
Szerelmes vagyok Budapestbe, és mivel nagyon sok helyen laktam a városban az elmúlt évtizedekben, és akármerre visz az utam ebben a hatalmas városban, szinte mindenhol elámulok a helyi szépségeken vagy különlegességeken, nehéz a választás. De otthon Újbudán és a Gellérthegyen vagyok, szinte minden ideköt a piactól a kávéházakon át a hétköznapok csúcsforgalmáig és az esti sétáig.
Mit gondolsz az illusztrációk szerepéről a Budapest Offban?
A Szívlapát egyik nagy tanulsága volt, hogy kamaszoknak is merjünk illusztrált könyvet a kezébe adni. Ettől magam ódzkodtam leginkább, de az antológia sikere elválaszthatatlan Dániel András munkájától, aki érzékeny képi világot teremtett a versek mellé. Kárpáti Tiborral már a Tilos az Á Könyvek indulásakor szerettünk volna együtt dolgozni, de mostanra jött el a pillanat, és tökéletes választásnak bizonyult! Vele annyiban könnyebb dolgunk volt, hogy ismertük a hasonló, korábbi munkáit, és tudtuk, melyik stílusa illik leginkább a novellákhoz. Természetesen ő is szabad kezet kapott, hogy melyik részletét emeli ki az adott városrészeknek, hiszen pont ebben rejlik az egyik erőssége: elkapni a rész részletét úgy, hogy az egész ott legyen.
Kinek ajánlod az antológiát és miért?
Bár az antológiát alapvetően kamaszoknak szánjuk, remélem, úgy járunk majd vele, mint a Szívlapáttal, amiért sok felnőtt kanyarodik a könyvesbolt irányába. Maga a várostematika az, ami sokak számára vonzó lehet, és az, hogy bár elsősorban a Tilos az Á Könyvek holdudvarába tartozó írók a szerzők, sikerült megnyernünk más kiadóknak, vagy nem is kifejezetten kamaszoknak író szerzőket is az antológia számára. Így talán egy kicsit meginog a felnőtt irodalom és a gyerek- és kamaszirodalom közti láthatatlan, de ledönthetetlennek tűnő fal.
|