Július végén már mindenki beiratkozott már a közeli vagy távoli óvodába. Meglátogattuk a gyerekkel az ovit, megismerkedtünk az óvónővel, láttunk sok-sok háromévest, akik mind teljesen mások, mint a mi gyerekünk... Hamarosan itt az augusztus vége, kezdődik a beszoktatás – először szülőkkel, aztán egyedül, a születés óta először el kell engedni a gyerekünket. Ebben segítenek Vadadi Adrienn Óvodás lettem! sorozatának kötetei, az Ákos óvodába megy és a Maja barátokra lel.   Az anyukák-apukák gyomra összeugrik, ők már tudják, hogy milyen nehézségekkel kell majd szembe nézni a még nagyon-nagyon kicsi, szinte kisbaba gyereküknek: talál barátokat? Meg fogják vigasztalni, ha sír? Tudni fogják, hogy fogni kell a kezét elalváskor? Megértik, amit mond? Mit gondol magában, ha egyedül marad? Mi lesz, ha rosszalkodik? Mi lesz, ha bepisil, ha kicsúfolják, ha valami nem tökéletes? (Nem mintha otthon minden az lenne... Viszont legalább látja az ember, hogy mi van.) A gyerekek nem tudják, hogy milyen lesz anya vagy apa nélkül lenni, idegenek között, de elfogja őket az izgatottság, hiszen sok-sok játék, újdonság, zsivaj felé hajtja őket a velük született kíváncsiságuk. Ki-ki a vérmérséklete szerint fejest ugrik vagy a partvonalról nézi a többieket. Hiányolja hetekig a mindig körülölelő szülői szeretetet, vagy elfogadja az óvó nénit, és hozzá is kötődik. Persze rengeteg múlik az óvónőn, hogy komolyan veszi a gyerekek érzéseit, oda tud a rengeteg kicsire figyelni, ki tudja elégíteni a sok-sok érzelmi, tárgyi, testi igényt. Ez az elválás mindenkinek nagyon nehéz! Ebben segítenek Vadadi Adrienn Óvodás lettem! könyvei: Ákos után most Maja kiscsoportos kalandjai következnek. Akárcsak Ákost, Maját is ismerhetjük a Leszel a barátom?-sorozat meséiből. Most megtudhatjuk, hogy miképp barátkozott össze Leával és hogyan illeszkedett be a csoportba. Ahogy Ákos meséi, ez is az első óvodás nappal indul. Majának nem jelent gondot elköszönni az anyukájától, nem kapaszkodik a szüleibe, mint Ákos. Ő az a fajta kislány, aki nagyon szeretne magának egy igazán jó barátot, aki beveszi őt a játékba, és mindenben mellette áll. Nem egy kitalálós, belevaló kezdeményező alkat. Inkább megfigyel és együttműködik, mint parancsokat osztogat. Noha kedvesen megszólítja a gyerekeket, de nem tud „belelépni” mások játékába, neki többre van szüksége, hogy bevonják. Ugye, mennyi hasonló gyereket ismerünk, akinek csak egy kis biztatás, kézfogás kell? Szerencsére az óvó néni Maja segítségére siet, és „bemutatja” őt Leának, aki boldogan veszi be a játékba Maját. Onnantól kezdve mindent együtt csinálnak. Többnyire Lea találja ki a játékokat: a babaetetést és öltöztetést, a homokozó-fagyizót, a fiúk riogatását. Lea segít neki, ha éhes, mert nem szereti az ebédet, Lea védi meg viccesen, amikor Peti ijesztgeti. Maja pedig ragaszkodik kis barátjához, sülve-főve együtt vannak, olyan igazi kislány barátságban, amit meghatódva néz az ember (persze, amíg hajba nem kapnak - de általában egy perc, és újra béke van). A három kis mese finoman vezet végig megint minket az óvodai élet apró, de annál fontosabb mozzanatain: az első nap, az evés és válogatás, a közös udvari játék és fiú-lány „harc” jelenik meg. A kicsik, ha még nem óvodások, ámulva fogják hallgatni, hogy mi minden történik az óvodában, és közben észrevétlenül megoldási módszereket „tanulnak” a könyvből az őket váró konfliktusokra. A nagyobbak, akik már óvodások, boldogan ismernek magukra és az ismerős óvodai helyzetekre, és játékosan-mesésen dolgozzák fel az óvodai szituációkat.     Én már óvodába járok! - avagy hogyan lelt Maja barátokra Részlet a könyvből   Maja még nem óvodás. Néhányszor már ellátogattak az óvodába az anyukájával, hogy megismerkedjen az óvó nénivel, barátkozzon a gyerekekkel. Mégis mindenkinek elújságolja: – Én már óvodába járok! - így kezdődik Vadadi Adrienn legújabb, oviba készülő, vagy már oda járó, de nehezen beilleszkedő gyerekeknek szóló könyve.     Amikor a villamoson a szemben ülő néni megkérdezte, hogy mi a jele, Maja máris sorolni kezdte: szívecske, napocska, pólyás baba, villamos, néni, szemüveg. A nagymamájának azt mesélte, hogy az óvodában a palacsinta meg az epres torta a kedvence. A postás bácsinak azt, hogy már barátja is van: az anyu, az apu, meg a postás bácsi. Aznap reggel, amikor Maja először ment igazából óvodába, jókedvűen ugrabugrált az anyukája mellett az utcán. Mindenkinek, aki csak szembe jött, integetett. Az óvodában egyedül vette át a benti szandálját, azután megölelgette az anyukáját, és belépett a csoportszoba ajtaján. Az óvó néni mosolyogva fogadta: – Gyere, válasszunk neked ovis jelet! Van itt pöttyös bögre, cseresznye, ropogós kifli, cumi, tulipán... Maja sokáig gondolkodott, mire választott. A kis virágot felragasztották az öltözőszekrényre, a fogmosó pohárra, a rajztartóra meg a piros kiságyra. Amikor mindezzel megvoltak, elindult barátokat keresni. A gyerekek nagyon el voltak foglalva. Ákos és Dani magas tornyot épített, Peti pedig az autóját tologatta. Maja először Ákos mellé ült le beszélgetni. – Én már óvodába járok! – mondta a kisfiúnak. De Ákos meg sem hallotta, úgy el volt foglalva a fakockákkal. Maja odébb állt. Most Peti mellé guggolt le: – Én már óvodába járok! – újságolta neki is. De Peti kisautója pont begurult a könyvespolc alá. Peti próbálta kipiszkálni, így hát ő sem figyelt a kislányra. Maja nézte-nézte még egy darabig az elfoglalt gyerekeket, aztán odasomfordált az óvó nénihez: – Barátkozós gyerekek nincsenek az óvodában? – Dehogynem! Nézd csak, Lea ott játszik a babaszobában! Kukucskálj be hozzá az ablakon! Maja megörült. Odaszaladt a babaszobához és bekukkantott. Lea egy szép, szőke hajú babával játszott. Látszott, hogy sok dolga van! A babával a kezében sürgött-forgott, főzőcskézett, mosott, vasalt, takarított. De a nagy munkából egyszer csak felpillantott. Meglátta az ablakban leskelődő Maját. – Én már óvodába járok! – súgta oda Maja. – Én is! – vágta rá vidáman Lea. – Akkor legyünk barátok! – örült meg Maja. – Legyünk barátok! – felelte Lea, és már nyitotta is az ajtót, hogy beengedje a babaszobába Maját, a barátját. Sütöttek, főztek egész nap: palacsintát és epres tortát a hosszú, szőke hajú babának.       Amikor a villamoson a szemben ülő néni megkérdezte, hogy mi a jele, Maja máris sorolni kezdte: szívecske, napocska, pólyás baba, villamos, néni, szemüveg. A nagymamájának azt mesélte, hogy az óvodában a palacsinta meg az epres torta a kedvence. A postás bácsinak azt, hogy már barátja is van: az anyu, az apu, meg a postás bácsi. Aznap reggel, amikor Maja először ment igazából óvodába, jókedvűen ugrabugrált az anyukája mellett az utcán. Mindenkinek, aki csak szembe jött, integetett. Az óvodában egyedül vette át a benti szandálját, azután megölelgette az anyukáját, és belépett a csoportszoba ajtaján. Az óvó néni mosolyogva fogadta: – Gyere, válasszunk neked ovis jelet! Van itt pöttyös bögre, cseresznye, ropogós kifli, cumi, tulipán... Maja sokáig gondolkodott, mire választott. A kis virágot felragasztották az öltözőszekrényre, a fogmosó pohárra, a rajztartóra meg a piros kiságyra. Amikor mindezzel megvoltak, elindult barátokat keresni. A gyerekek nagyon el voltak foglalva. Ákos és Dani magas tornyot épített, Peti pedig az autóját tologatta. Maja először Ákos mellé ült le beszélgetni. – Én már óvodába járok! – mondta a kisfiúnak. De Ákos meg sem hallotta, úgy el volt foglalva a fakockákkal. Maja odébb állt. Most Peti mellé guggolt le: – Én már óvodába járok! – újságolta neki is. De Peti kisautója pont begurult a könyvespolc alá. Peti próbálta kipiszkálni, így hát ő sem figyelt a kislányra. Maja nézte-nézte még egy darabig az elfoglalt gyerekeket, aztán odasomfordált az óvó nénihez: – Barátkozós gyerekek nincsenek az óvodában? – Dehogynem! Nézd csak, Lea ott játszik a babaszobában! Kukucskálj be hozzá az ablakon! Maja megörült. Odaszaladt a babaszobához és bekukkantott. Lea egy szép, szőke hajú babával játszott. Látszott, hogy sok dolga van! A babával a kezében sürgött-forgott, főzőcskézett, mosott, vasalt, takarított. De a nagy munkából egyszer csak felpillantott. Meglátta az ablakban leskelődő Maját. – Én már óvodába járok! – súgta oda Maja. – Én is! – vágta rá vidáman Lea. – Akkor legyünk barátok! – örült meg Maja. – Legyünk barátok! – felelte Lea, és már nyitotta is az ajtót, hogy beengedje a babaszobába Maját, a barátját. Sütöttek, főztek egész nap: palacsintát és epres tortát a hosszú, szőke hajú babának.