Circus Mortalis
2020.06.22. 09:54
10 éves kortól
Tűzvész
Illusztrálta: Kadosa Kiss József
Kiadó: Pongrác, 2015
Oldalszám: 48
Mint minden cirkuszban, a Circus Mortalisban is a legválogatottabb figurák dolgoznak, és mindannyiuknak megvan a saját történetük. De mi történik, ha ezek a történetek végzetesen keresztezik egymást, és az események megállíthatatlan fordulatot vesznek?
Szerelem, csalódás, tragédia… Ám az előadás nem maradhat el.
A Circus Mortalis különleges történetéhez Kadosa Kiss József álmodott fantasztikus illusztrációkat.
|
konyvkritikak.blog
A Circus Mortalis a régi idők hangulatát idézi, amikor a cirkuszvilágban megszokott volt a vándorlás. A kötet is egy ilyen társulat életét mutatja be: van köztük erőművész, szakállas nő, tehetséges akrobata. És egy idő után csatlakozik hozzájuk Rafael, a szurtos, árva gyerek, aki rövid idő után az egyik legjobb fellépővé válik. Ám egy baleset és egy szörnyű tűzvész örökre megváltoztatja a társulat életét.
Gyermekként és felnőttként is csak csodálni és irigyelni tudom a cirkuszi világot. Elképzelni sem tudok izgalmasabbat, mint hogy egy nagy családként járják az országot a különböző emberek, akik mindannyian másban tehetségesek, ám igazán csak együttesen tudják elkápráztatni a közönséget. Számomra mindig is az akrobaták voltak a legkülönlegesebbek, sőt, tulajdonképpen az utóbbi időben csak miattuk érdemes szerintem elmenni cirkuszba. (Többek között mert a bohóc nem vicces, hanem idegesítő, az állatszámoknak meg semmi értelmük, csak az, hogy a természetes viselkedésüktől távol eső feladatokra kényszerítik őket). De kezdek kicsit elkanyarodni a témától: szóval L. Molnár Edit könyve már pusztán a címével és a témájával felhívta magára a figyelmemet.
A kiadó ezúttal egy kicsit nagyobbaknak ajánlja a kötetet (konkrétan tizenkét éven felülieknek), én úgy a kilenc-tíz éves korosztályt céloznám meg. A mese hangulata elég szomorú, ahogyan a végkifejlet is - nekem egyből Andersen történetei ugrottak be -, de a színes illusztrációk sokat segítenek abban, hogy a kisebbek is maguk elé tudják képzelni a cselekményt. A rajzok és a kivitelezés egyedülálló ismét, Kadosa Kiss József munkája remekül visszaadja azt az érzést, amely az emberre telepszik olvasás közben.
A történet tehát ezúttal egy kicsit nagyobbakhoz szól, ám a kisebbekkel is el lehet beszélgetni a történetekről, a szereplők cselekedeteiről és a "show" világáról, ahol bármi történik, a közönség az első, előadás nem maradhat el.
A történet első részében megismerkedünk a szereplőkkel, illetve azzal, hogyan keveredtek a cirkuszhoz. A második részben a szálak és a kapcsolatok bonyolódnak. Kiderül, hogy ki kire féltékeny, ki mit csinál a cirkusznál és mi okozta a Tűzvészt végül.
Nem egy megterhelő olvasmány, bár vannak benne sötétebb pillanatok, de már említettem, hogy a vége abszolút megmenti a könyvet a maradandó rossz benyomástól.
"Háfár gyűlölte és imádta Céliát. A fiatal lány hajlékonynak, könnyednek és légiesnek, egyszóval bámulatosnak mutatkozott a trapézon.
A férfivé lett fiú – aki világéletében repülni vágyott – pedig csak lentről figyelhette, miként szárnyal, s száll tőle egyre messzebb ez a csodálatos angyal."
konyvutca.blogspot
Mint minden cirkuszban, a Circus Mortalisban is válogatott figurák dolgoznak. Mindnek közülük megvan a saját története.
De mi van, ha ezek a történetek egyszer csak végzetesen keresztezik egymást, az események pedig megállíthatatlan fordulatot vesznek?
A show-nak akkor is folytatódnia kell...
L. Molnár Edit rendhagyó meséjéhez Kadosa Kiss József álmodott fantasztikus illusztrációkat.
Különleges, szokatlan történet volt. Szomorú lettem tőle.
Először a borítójába szerettem bele. Bár piros orrú, zenélő bohócok vannak rajta, nyoma sincs vidámságnak a borítón, a sátorba belekapó lángok csak megerősítik baljós előérzetünket. Olvasás nélkül lapoztam végig első alkalommal a könyvet és csodáltam a gyönyörű illusztrációkat. Mindegyik szomorú, búskomor hangulatú, de alaposan megfigyelve, egy-két képen humort véltem felfedezni, mintha csak arra utalnának a könyv készítői, hogy az elszomorító dolgokat is túl lehet élni egy kis humorral. Imádtam a képek ódon báját, régies hangulatát.
A történetről nem szeretnék sokat írni, hiszen maga a könyv sem túl hosszú. A cirkusz csillogását a képzeletünkre bízza az írónő, itt most arról olvashatunk, hogyan zajlik az élet a cirkuszban, a porondon kívül. Különböző, furcsa, magányos, titokzatos emberek találkoznak össze, csatlakoznak a cirkuszhoz, egymáshoz. Szerelmek, barátságok, életre szóló kötődések alakulnak ki, majd bekövetkezik egy tragédia, ami hoz magával egy még nagyobbat.
Hiába volt nagyon szomorú a történet, szerettem olvasni. A vége pedig olyan vég volt, hogy csak ültem és gondolkodtam. Arra gondoltam, hogy az életnek - ebben a könyvben a cirkusznak - bármi történik is, soha nincs vége, mindig van valamiféle folytatás. Egy kérdés azért maradt bennem: mi lett akkor Pilárral és Vernerrel? Mert véleményem szerint ők is folytatják a show-t. Ott, ahol a többiek. A cirkuszban...
Nagyobb gyerekeknek, a korhatár szerint, azaz 10 év felett. Ez egy rövid elgondolkodtató történet, gyönyörű illusztrációkkal. Ha olyan felnőtt ismerősünk van, akinél ez siker arathat, mindenképpen ajánlom, mert nagyon szép könyv.
|
|