(1) Tüköry Léda hercegkisasszony Léda, saját állítása szerint, egy igazi hercegkisasszony! Nem akarja megérteni, hogy idekinn mások a szabályok. De Adélnak sem árt egy adag vagányság. Mi meg kacaghatunk viharos kalandjaikon, például amikor Léda a bevásárlóközpontban minden almába beleharap és az ágyakon ugrál, kiborogatja a játékokat, mert nem érti, hogy az áruház nem egy palota, és pimaszságával ledöbbenti az eladókat.   A történetek főszereplője, Adél, félénk, szófogadó kislány. Ám egy nap kilép a tükörből tükörképe, Tüköry Léda, és a legeszeveszettebb ötletekkel bombázza.   Léda, állítása szerint legalábbis, egy igazi hercegkisasszony!   Mindenféle vad kalandba rántja fura ötleteivel Adélt, akinek nem árt a nagy adag vagányság. Mi meg kacaghatunk viharos kalandjaikon, és a mesevilág és a valóság összekavarodásán. Az olvasmányos, vicces kötet még a nehezebben olvasó gyerekeket is leköti. Ne csodálkozzunk, ha ezután hangos nevetést hallunk a csendben olvasó gyerekek felől!   Adél kastélya Adél az anyukájával egy áruház próbafülkéjében álldogált. Idősebb unokatestvérének az esküvőjére kellett volna valami szép ruhát venniük, de semmi sem állt jól neki. – Ez a te színed – mutatott anya egy zöldeskék ruhára –, csak sajnos túl szűk. Megnézem, nincs-e nagyobb méretben.   Adélt nem érdekelte túlságosan, milyen ruhában megy az esküvőre. Úgysem őt nézik majd, még koszorúslánynak sem kérték fel – ezen egy kicsit meg is bántódott. Pofákat vágott a tükörbe, a lehető legocsmányabbakat: kifordította a szemét, hogy szinte csak a fehérje látszódott és rátolta az alsó ajkát a felsőre. Na, ha ezt kipróbálná az esküvőn, akkor mégis csak őt nézné mindenki. De persze ehhez túl szégyenlős, úgysem merné megcsinálni.   Másodszorra nem sikerült olyan jól a grimasz. A szemgolyói a tükörben nem tűntek el, a szája is olyan maradt, mint rendesen, aztán egyszer csak szétnyíltak az ajkai. – Pont úgy nézel ki, mint a gonosz tündér, aki megszúrta az ujjam. – Léda! – kiáltott fel Adél. – Te meg mit keresel itt? Léda kilépett a tükörből. Túlságosan szűk, zöldeskék ruhában volt, pont, mint Adél. – Látom, elköltöztetek – jegyezte meg Léda, ahogy körülnézett. – Nem, ez egy bolt – magyarázta Adél, de a hercegnő nem figyelt rá. Felvette Adél földre dobott, kifordított kabátját. Nem fordította vissza, úgyhogy kívülre került a kockás bélés. – Nem is rossz – állapította meg a tükörbe nézve. – Gyere, nézzük meg, mit főzött ma a szakács! – És már lépett is ki a próbafülkéből. – Ne! Állj meg! – kiabált Adél. – Add vissza a kabátomat! – azzal Léda után rohant, aki vidáman kanyargott az állványok között. – Rengeteg ruhád van – szólalt meg elismerően a hercegkisasszony, mikor Adél utolérte. – Majdnem annyi, mint nekem, de persze nem olyan gyönyörűek. Gondolom, nincs pókfonállal varrt, rózsaszirom báli ruhád? – Nincs – vágta rá Adél. – De nem is hiszem, hogy szeretnék. Nem száradnak ki a rózsaszirmok? Léda egy pillanatra elgondolkozott. – Nem. Be kell őket mártani az örök ifjúság vizébe, akkor nem lesz semmi bajuk. Épp a mozgólépcsőkhöz értek. Léda felugrott. –  Ez szuper! Levisz a pincébe, a börtönhöz? – Nem! – lépett mellé Adél. – Az élelmiszer-osztályra visz. – Mármint az ebédlőbe, ugye? – kérdezett vissza Léda. – Isteni, úgyis majd éhen halok. Leugrott a mozgólépcsőről. A zöldség-gyümölcs pultnál álltak meg. Léda felvett egy krumplit, majd letette. – Ez nyers! – kiáltott fel undorodva. – Ilyet etetnek veletek? Hogy gondolja ezt a szakácsotok? Szemügyre vette a káposztákat meg a karfiolokat. – Ez meg milyen felszolgálás? Itt nincs megfőzve semmi. – De hát ezeket nem is kell itt megfőzni, mindenki hazaviszi, és majd otthon megfőzi – próbálta magyarázni Adél. – Mindegy, Léda, tényleg kérem szépen a kabátomat, vissza kell mennem anyához. – Ezek az almák rendben vannak, ha jól látom – állapította meg Léda, felvett egyet, és nagyot harapott bele. Aztán felvett még egyet, abba is beleharapott. – Az ilyen zöld-piros almáknál mindig csak a zöld részt eszem meg. Az ember sosem tudhatja. Lehet, hogy egy gonosz királyné körbejárkált, és megmérgezte a piros felüket. Biztos hallottad, mi történt szegény Hófehérke barátnőmmel! –  és újabb almába harapott. Egy eladónő közelített feléjük. – Teszed le rögtön azt az almát! Tilos beleharapni!– szólt rá Lédára. – Inkább azt tiltanám be, hogy nyers zöldséget áruljanak! Máskor főzzék meg őket! – vágott vissza Léda. Az eladónő döbbenten megállt,, majd megkérdezte, hol vannak Léda szülei. – Gondolom, a trónjukon ülnek. Gyere, Adél, menjünk inkább a szobánkba játszani! Megragadta Adél kezét, és a lift felé vonszolta. – Ez felvisz a bástyákra? – Nem – nyögte Adél. – Látom, ez szerinted valami kastély, pedig nem, ez egy… – Á, hát itt van a szobád! – kiáltott fel Léda, mikor a lift ajtaja kinyílt a másodikon. A bútorosztályon jártak. Léda elvonult néhány fotel meg kanapé mellett, egyenesen az ágyak és a matracok felé. Levetette magát az egyik franciaágyra, de rögtön fel is pattant. – Remélem, nem ezen alszol. Én egy szemhunyásnyit sem bírnék aludni rajta. – Nem itt alszom – kezdett bele újra Adél –, mert ez nem az én… – Akkor jó –- vágta rá Léda. – Mert van egy borsószem a matrac alatt. – Ezt honnan tudod? – Mi, hercegnők, tudjuk az ilyesmit – ugrott át egy másik ágyra Léda. – Hopsz! Itt meg egy bab van, rém göröngyös. Feküdj ide, talán te is érzed. Adél kuncogva körülnézett. Sehol sem látott eladót. Lefeküdt az ágyra Léda mellé. Csodálatos volt: kényelmes és ruganyos. – Nem érzek semmit – szólalt meg. – Biztos, mert nem vagy hercegnő – vélte Léda. – A többieknek ugrálniuk kell, hogy megtudják, nincs-e borsó vagy babszem a matrac alatt. Így – és már fel is pattant, és fel-alá szökdécselt az ágyon. – Hajrá! – kiáltotta. Adél megint körülnézett. Még mindig nem látott sehol eladót. Csatlakozott Lédához, és hamarosan együtt ugráltak az ágyon, a matrac rugóinak nyikorgásától kísérve. – Ez majdnem olyan jó, mint az iskolai trambulin – lihegte Adél. – De közel sem olyan jó, mint a kastélybeli trambulin – legyintett Léda. – Egyszer egész a felhőkig felugrottam. – És? Nem lett semmi bajod, mikor leértél? – Nem értem le. Meglátott fent az Északi Szél, elkapott, és elfújt az örök jég birodalmába. – Aztán? De Adél sosem tudta meg, mi történt azután, mert ebben a pillanatban egy igencsak dühösnek tűnő eladó közeledett feléjük. – Gyorsan! Fussunk! – kiáltotta Lédának.   (2) Tüköry Léda és a varázscipő Oldalszám: 128 Adél tükörképe egyszer csak életre kel. Ő Tüköry Léda hercegkisasszony, aki a félénk Adélt mindenféle mulatságos és hajmeresztő kalandba rángatja bele. Adél éppen bárányhimlővel nyomja az ágyat otthon, amikor egy reggel a tükör előtt merengve egyszer csak kimászik a keretek közül Léda, a tükörképe, ezzel pedig megkezdődnek őrült és rendkívül humoros kalandjaik. Adél néha bosszankodik, hogy neki kell tartani a hátát utólag Léda rosszaságaiért, hiszen a hercegkisasszony egyszerűen hazamegy a tükrön keresztül.   De azért Lédával az élet sose unalmas: akár a modoros balett-tanárnőt vicceli meg, akár rablókat leplez le hidegvérrel.    Az utolsó mesében még egy nagy hercegnő-versenyt is rendez az egyre bátrabb Adél: jót nevethetünk rajta, hogy milyen furfangos feladatokkal deríti ki, ki az igazi Léda.   A királylány-vizsga Adél és tükörbeli barátnője, Léda újabb izgalmas kalandokba keverednek a most megjelent kötetben.  Az itt olvasható részletben Adél takarítás közben döbbenten veszi észre, hogy a tükörből nem is egy, hanem rögtön három Tüköry Léda pattan ki, legalábbis mindegyik annak mondja magát, és ráadásul teljesen egyformák...  Most hogy dönti el, ki kicsoda? Hát egy izgalmas királylány-vizsgával!   –Hát, szerintem teljesen egyformán néztek ki – állapította meg Adél. – És egyikőtök sem tűnik különösebben hercegnőnek. Bár szobalánynak sem. Látom, hogy mindegyikőtöknél van porrongy, de nincs se főkötőtök, se kötényetek. Igazából mind úgy néztek ki, mint én. Erre mind a három Lédának volt valami bonyolult magyarázata, de mivel egyszerre beszéltek, Adél nem értette őket. És igazából nem is érdekelte, mit mondanak. –Feladtam – mondta végül. – Amúgy mit számít, melyikőtök kicsoda? –Nagyon is számít! – vágták rá egyszerre a Lédák. Legalább volt valami, amiben egyetértettek. –Tudom már! – kiáltott fel az első. – Neked kell minket. levizsgáztatnod, Adél, hogy kiderüljön, ki az igazi hercegkisasszony. –Milyen vizsgára gondolsz? –Hát, ha lenne békád, akkor azt mondhatnád, csókoljuk meg, és változtassuk herceggé – magyarázta a második lány. –Vagy lefekhetnénk egy ágyra, és kipróbálhatnánk, ki érzi meg a borsószemet a matrac alatt – tette hozzá a harmadik. –Erre csak egy igazi hercegnőképes. –Nincs békám – mondta Adél. – És most ágyaztam be. Nem akarom, hogy összetúrjátok anyáék ágyát. Adélnak amúgy is rossz emlékei voltak a matrac alatti borsók vadászatáról meg a békacsókolgatásról. Léda egyszer próbálkozott ilyesmivel, egy áruházban, ésmindketten bajba kerültek miatta. De azért Adélnak tulajdonképpen tetszett a vizsga ötlete. –Kigondolok valamit – mondta végül. – De először is valahogy meg kell különböztetni titeket. Maradjatok nyugton egy pillanatig! Azzal elővette anya egyik rúzsát a toalettasztalkis fiókjából. Nagy B betűt rajzolt a bal oldali tükör előtt álló lány homlokára, J-t a jobb oldaliéra, és K-t a középsőére. –És mi lesz a vizsga? – lármáztak folyamatosan a Lédák. –Kérdésekre kell válaszolni – válaszolta Adél. – És én leszek a versenybíró. Élvezte a helyzetet. Ezúttal ő volt a főnök, és nem Léda parancsolgatott neki. De nem lesz könnyű kitalálni, mit kérdezzen. –Csak visszateszem anya rúzsát –mondta, és rögtön eszébe jutott az első kérdés. Vajon hogy szólítja egy hercegkisasszony az anyukáját? Biztos nem azt mondja, hogy „anya”, mint egy közönséges ember, de a „fenséges asszonyom” sem tűnik túl jónak. Ez olyan kérdés, amire csak egy igazi hercegnő tudhatja a választ. –Első kérdés: hogyan szólítod anyukádat? Mind rögtön, kórusban válaszoltak, Adélnak rájuk kellett szólni, hogy egyszerre csak egy mondja. –Fenséges anyukám – felelte Léda B. –Királyanyám – következett Léda J. –Ó, fenséges asszonyom,kit mindenek felett tisztelek,és kinek minden kívánsága parancs – fejezte be Léda K. Adél nem tudta eldönteni, melyik válasz lehetett a helyes, úgyhogy folytatta a következő kérdéssel. Egy kutya ugatott valahol. Erről eszébe jutott Léda kutyája, Őhercegsége Hercig Pracli. Be is ugrott, mi lehetne a következőkérdés. –Mit ajándékozna egy igazi hercegkisasszony a kutyája szülinapjára? Ezúttal a Lédák más sorrendben válaszolhattak. –Aranycsontot – így Léda J. –Micsoda közönséges ötlet! – fortyant fel Léda K. – Egy smaragdokkal kivert nyakörv sokkal megfelelőbb ajándéklenne. –Miért, abban mi a különleges? – tromfolt Léda B. – Én valami varázserejűt adnék Őhercegsége Hercig Praclinak. Mondjuk láthatatlanná tévő pórázt, amitől a kutya is láthatatlanná válik, ha rákötik. Hoztam is egyet a te kutyádnak, Foltinak is. Tessék – és nyújtotta a kezétbAdél felé, mintha adna neki valamit. A másik két Léda igencsak felháborodott. –Csaló! – kiáltotta Léda J. – Én sokkal jobb láthatatlan ajándékot hoztam neked. Ez egy... izé, egy kanál, ami mindent, amit eszel, átváltoztat a kedvenceddé. Adél nem igazán hitte ezt a láthatatlan kanál-dolgot, de úgy tett, mint aki elveszi. –Bárcsak lett volna ilyenem, amíg apa főzött! – sóhajtotta. –A láthatatlan kanál közönséges vásári bóvli – közölte megvetően Léda K. – Én hoztam neked egy... egy láthatatlan pizsamát. Ha ez van rajtad éjszaka, valóraválik minden álmod. A Lédák Adél körül tolongtak, egyre többféle láthatatlan ajándékot ajánlgattak, és Adél kezdte úgy érezni, már nem ura a helyzetnek. A vizsga kezdett dicsekvőversennyé válni. –Ez meg itt egy láthatatlan óra, ami... – kezdte Léda K. –Elég! – kiáltotta Adél. A láthatatlan óráról eszébe jutott, hogy anya hamarosan hazaér a kórházból. Ígysosem végez a takarítással. Egyedül semmiképp sem, és a Lédák épp azt bizonygatják rettentő buzgón, hogy egyiküksem szobalány, sosem mennének bele,hogy segítsenek. Hacsak... Hirtelen Adélnak új ötlete támadt. –Itt az új próba – mondta. – Eszembe jutott, hogy egy tündér lakik ebben a szobában a bútorokba börtönözve. És csak egy igazi hercegnő szabadíthatja ki. A Lédák elkezdték kinyitogatni a fiókokat, de Adél leállította őket. –Nem, nemúgy értettem, hogy egy fiókban van, vagy a szekrényben. A bútorba zárták be, a fába. A fát kell dörzsölni, ha ki akarjátok szabadítani. –Ó, egy nimfa!– mondta Léda J. – Miért nem eztmondtad? – és azonnal nekiállt dörzsölni az asztalkát a porronggyal. –Talán a kandallópárkányban van... Vagy az éjjeli szekrényben – jegyezte meg Adél, mire a másik két Léda is munkához látott a rongyával. Dühödten dörzsölték a bútorokat. Hamarosan mákszemnyi por sem maradtrajtuk, minden ragyogott. –Egyikőtök sem teljesítette a próbatételt –szögezte le Adél. – Úgy tűnik, a nimfa nincs vele tisztában, hogy van köztetek egy hercegkisasszony. A Lédák megint belefogtak a magyarázataikba, de Adél közbeszólt: –Tessék, eszembe jutott egy másik próba. Illetve, ez nem is próba, inkább egyfajta kutatómunka. Van lenn a kertben egy beszélő virág. De csak akkor szólal meg, ha egy igazi hercegnő tépi le, és teszi vázába...Vajon kiderül-e ki az igazi Tüköry Léda?   (3) Tüköry Léda és a repülő ló Oldalszám: 148 Bár néha jó nagy bajba keverednek, vele minden érdekesebb, és a bajban mindig Adél mellett áll – egy igazi legjobb barátnő! A Tüköry Léda-sorozat harmadik és egyben utolsó kötetében a két lány a tengerparton nyaral, járnak a tengeri szörny barlangjában, kipróbálnak közösen sok-sok sportot.   Léda kölcsönadja a kísértetté vált kutyáját Adélnak, és végül megpróbálja elkapni a Mikulást is.