Lehetetlen, mégis lehetséges... Mi, felnőttek, egy bonyolult, szorosra font gondolati háló segítségével gondolkozunk, melynek fontos feladata, hogy az új információk közül azokat, amelyek beleillenek, elhelyezze a háló megfelelő pontján, és kirekessze azokat, amelyek semmiképp sem illenek a rendszerbe. Az előbbieket elfogadhatónak - lehetségesnek - az utóbbiakat elfogadhatatlannak - lehetetlennek - nevezzük. Ha például azt látjuk, hogy a negyedik emelet ablakán berepül egy kék elefánt, ezt azonnal és megdönthetetlenül lehetetlennek minősítjük, és keresni kezdjük a technikai trükk forrását, amely a látszatot megteremtette.   Az óvodáskorú gyermek tudja - megtanulta -, hogy az ilyesmi lehetetlen, ugyanakkor gondolkodásából hiányzik még az a háló, amely a lehetetlent kirekeszti, könyörtelenül elfogadhatatlanná teszi. Így válik érthetővé, hogy az ilyen korú gyerek számára a mese csodálatos elemei bár lehetetlenek, ugyanakkor mégis lehetségesek. Tudja róluk, hogy a valóságban nem fordulnak elő, ez azonban még nem zárja ki, hogy valóban megtörténjenek!   A pszichológiában azt szoktuk mondani: az óvodáskorú gyermek gondolkodása mágikus jellegű. Ez azt jelenti, hogy a gyerek mindenhatónak véli a szót, a gondolatot, vagyis vágyai és a megvalósulás közé nem iktatja be a cselekedetet, a tettet, melynek segítségével - optimális esetben - a kívánság megvalósítható. A gyermek hite szerint a gondolatnak, vágynak mágikus ereje van.   A bábjáték sokoldalú, komplex hatása miatt nagyon alkalmas módszer a gyermeki személyiség fejlesztésére. Segít a kapcsolatok kialakításában: sok idegen hatás között egy kis bábuval előbb képes kapcsolatot teremteni, mint az ismeretlen felnőttel. A játszó gyermek pedig nemcsak a bábuhoz kapcsolódik, hanem mindenkihez, akit játszótársnak vél, így olyan utat nyit meg gyermek és felnőtt, gyermek és gyermek között, amely addig zárva volt.   Használhatjuk az érzelmi-érzéki defektusok kiegyensúlyozására, a környezeti sérülések (pl. az iskola- és a családtraumák) feloldására. Továbbá a mese iránti érdeklődés segíti a fantázia fejlődését. Kiemelten fontos ez az ingerszegény környezetben élő gyermekeknél, hiszen a szegényesebb képzeletviláguk megrekedt állapotán lehet jelentős javulást elérni.    Összegezve a fentieket elmondhatjuk, hogy a bábjáték - amellett hogy a szórakozás és szórakoztatás eszköze - egyben olyan művészeti ág, amely az ember földi léte óta jelen van mindennapjainkban is. A színházi előadások művészi produkcióin kívül a gyermeknevelés és oktatás intézményeiben is megjelenik, s remélhetőleg a családi életből sem marad ki. Művelik gyerekek és felnőttek egyaránt.