- Mi járatban van kend? - kérdezik. - Hoztam a királynak ajándékot, azért akarok felmenni! - mondja az ember. Arra felengedték. Mikor az aranykarikát átadta a királynak, azt kérdezte tőle: - Honnan való ez az aranykarika? Hol vetted? - Fölséges király, nem vettem én ezt sehonnét: halásztam a Drávában, és ott fogtam. A király elfogadta az aranykarikát, de megparancsolta, hogy adjanak a szegény embernek ezüstöt meg papírpénzt, amennyit csak elbír. A szegény hétrét görbült, olyan sok pénzt kapott. Mikor hazaért, az egyik fiát elküldte a bátyjához, hogy kérje el a mérőt. Azt mondja a bátyja a gyereknek: - Ugyan, minek nektek a mérő, mikor még egy falat kenyeretek sincsen! A gyerek nem szólt semmit. A bátyja a mérőt előbb szurokkal jól kikente, úgy adta oda. Mikor a pénzt megmérték, a gyerek visszavitte a mérőt, de sem otthon nem látták meg, sem ő nem vette észre, hogy egy ezüstpénz a szurokba beleragadt. Kérdezi a bátyja a gyereket: - No, mit mértetek vele? Azt mondja a gyerek: - Borsót! Tudta is a gyerek, hogy mit mértek! Nem előtte csinálták! Mikor már a gyerek hazament, az idősebb testvér akkor nézte meg a mérőt. Hát látja, hogy egy ezüstpénz van a szurokba beleragadva. Azt mondja magában: "Dehogy mértek ezek borsót! Hiszen itt pénz van" Azon nyomban szaladt az öccséhez, hogy mondja meg neki, hol szerezte azt a sok pénzt. A felesége is vele ment. Gondolta a szegény ember, megtréfálja azt a zsugori testvérét, aki olyan rideg volt mindig hozzá. Azt mondta, úgy lett a pénz, hogy macskát vittek a királynak, mert annyi ott az egér, hogy még a királynak is a fülét rágják. Rávágja erre tüstént a bátyja felesége: - No, ember, vegyünk mi is macskát! Azt mondja a szegény ember figyelmeztetőül: - Ángyomasszony, ne vegyen sokat, mert megkarmolja! De az nem hallgatott rá. Hazamentek, minden vagyonukat eladták, a pénzükön meg macskát vettek. Egy nagy kocsi macskát vittek a királyi várba. Kérdezik a kapunál a katonák: - Hová mennek kendtek? - A királyhoz! - Mi járatban? - Hát macskát hoztunk neki! - Nem mennek el kendtek rögtön a dolgukra? - mondják a katonák. - Csak nem akarnak a királynak macskát vinni? De az ángyomasszony elkezdte ám a beszédet, hogy hallották, hogy itt olyan sok az egér, még a király fülét is rágják, és a múltkoriban csak egy macskát hoztak ide! Az ide nem elég! Ők hoztak egy egész kocsival. A katonák alig eresztették be őket. De mégiscsak beeresztették. Mikor a király elé értek, el sem mondták, hogy miben járnak. Azt hitték, olyan nagy örömöt okoznak neki. Egyenesen kioldozták a sok zsákot. A rengeteg éhes, dühös macska meg csak neki a királynak, karmolta, tépte, az meg nem tudott hová menekülni előlük: jajgatott, ahogy a száján kifért Beszaladtak a testőrök, alig tudták a sok macskát agyonverni meg kikergetni. Akkor aztán az embert is jól megverték és kikergették. Mehetett az ember a feleségével haza. Sose lettek többé gazdagok.