A városi tér objektumai hasonló átalakuláson mennek át Satoshi Kitamura Lily Takes a Walk című kötetében, ahol a kislányt kísérő kutya előtt válnak láthatóvá a szörny alakot öltött városi tárgyak.[32] Herbszt László ezt a meseszerű metamorfózist szuggesztív képi formával kelti életre. A konkrét épületek varázslatos átalakulását a grafikai felületek különleges textúrája szolgálja, amely némiképp nosztalgikus, szürreális összhatást eredményez, anélkül, hogy az architektúrák jelenvalóságán csorba esne.[33] Efféle átlényegülés jellemzi Amy Martin Symphony City című kötetének képi világát, amelyben zenei asszociációkat kelt életre rajzaiban a szerző.[34] A tervezőgrafikusként is jelentős szakmai sikereket elért Herbszt stilárisan a szecesszió, a szürrealizmus és a hatvanas évek reklámgrafikájának sajátos ötvözetéből bontja ki kis Kovács Áron világát. A felületeknek ez az érzéki tobzódása és a kifinomult, lírai színharmóniák alkalmazása egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy a dolgok átlényegülése minden tárgyszerűsége ellenére is eltávolodjon időben és térben. A varázsszemüveg által megtapasztalt csodák generációkon átívelő folyamatosságát az utolsó képek egyikén már felnőttként mutatott kisfiú alakja érzékelteti. Az idősíkoknak ez az egymásra torlódása visszamenőleg is magyarázatot ad az egész látványvilág nosztalgikus alaphangulatára. ------------------ [32] Satoshi Kitamura: Lily Takes a Walk. Farrar, Straus, London, 1998. [33] Egy interjúban Herbszt László külön kitért a felhasznált textúrák gazdag tárházára: Elekes Dóra: Fontos a narratíva. Interjú Herbszt Lászlóval. 2011 július. In: http://meseutca.hu/2011/06/14/fontos-a-narrativa/ [34] Amy Martin Symphony City. McSweeny’s McMullens, 2011.