Szeptember 8., hétfő Reggel percekig agyaltam, hogy mit vegyek fel. Régebben soha nem görcsöltem ezen, de most nem szeretnék bénán kinézni, viszont a legjobb cuccaimat már múlt héten elsütöttem. Végül egy sima fekete ujjatlan és egy Vera-féle szoknya mellett döntöttem. Dani azt mondta, iszonyú jól nézek ki benne, és egyébként a szoknya tényleg nagyon menő, bordó virágmintás és aszimmetrikus szabású: a jobb oldalon mini, a balon meg ultrarövid. Apa szerencsére még nem látta rajtam, mert direkt akkor vettem fel, amikor ő már elment. Nagyon nehéz volt ma odafigyelni az órákon, mert úgy éreztem, Dani engem néz. Persze hátrafordulni nem mertem, úgyhogy ezt talán csak bebeszéltem magamnak. Az viszont tuti, hogy Lili figyelt, mert többször is elkaptam a tekintetét. Gondolom, észrevette, hogy Dani ma máshogy üdvözölt. Még szerencse, hogy nem lehet pillantással ölni, mert akkor biztos nem éltem volna túl ezt a napot. Flieger beteg, úgyhogy ma fizikaórán Szakács Mara, a B-sek magyartanára jött be helyettesíteni. Kaptunk egy feladatlapot mindenféle hőtani kérdéssel, és elvileg azon kellett volna dolgoznunk, de szerintem senki sem lett kész, mert az elfojtott röhögéstől nem tudtunk koncentrálni. Majom tehetett mindenről, mert még a szünetben elbújt a tanári asztal alá, gondolom, azt hitte, a helyettes egyből észre fogja venni, és akkor majd lesz instant röhögés, de ehelyett Szakács Mara simán leült, és egész órán dolgozatokat javított. Ebből a helyzetből Majom nem tudott jól kijönni, úgyhogy ott gubbasztott a lábánál kicsengetésig. Az asztal háta zárt, úgyhogy mi csak az ujjait láttuk, amiket alul kidugott a résen, de utána azzal dicsekedett, hogy iszonyúan össze kellett húznia magát, és még így is belátott Szakács Mara szoknyája alá. Ági erre jól megsértődött, és ebéd közben rettenetesen összevesztek. Majom elrohant, Ágica meg ott maradt a nyakunkon, és nekünk kellett ellátni papír zsepivel. Próbálok visszaemlékezni, mivel telt el a délután, de csak a rózsaszín köd kavarog a fejemben. Az biztos, hogy nem tanultunk, pedig eredetileg meg akartuk csinálni a matek házit. Dani eleinte a hétvégéről mesélt, mert eléggé kiakasztották a szülei, én pedig igyekeztem megértőnek tűnni, meg érdekelt is, amit mondott, de amíg beszélt, a hajammal játszott, úgyhogy alig bírtam figyelni. Aztán egy kicsit elvesztettem az időérzékemet. A következő dolog, amire emlékszem, az volt, hogy Vera benyitott a szobába, felkiáltott, hogy ó, csak nem zavarok, amire Dani azt morogta, hogy ugyan, dehogy, jobbkor nem is jöhettél volna. Aztán kimentünk a konyhába, és akkor láttam, hogy milyen késő van, és már apa meg Misu is hazaért. Dani azt mondta, hogy sietnie kell, de végül úgy belemelegedett a beszélgetésbe, hogy mégis ottmaradt vacsorára. Apa iszonyú jó fej volt, úgy csinált, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy Dani ott ül velünk együtt az asztalnál. Szerintem elég nyilvánvaló lehetett, hogy nem csak haverok vagyunk, mégsem kérdezősködött. Az a helyzet, hogy tavaly ilyenkor teljesen ki voltam rá akadva, amiért nem szólt bele, hogy Vera kivel kavar, most viszont kezdem kicsit megérteni. Talán mégis érdekli, hogy mi van velünk, csak meg akarja várni, hogy mi kezdjünk el beszélni róla. Fura, hogy Dani szülei még mindig nem váltak el. Elvileg a közös lakáshitel miatt nem kezdik el a válópert, de Dani szerint az anyja nem is akarná, mert ő még mindig abban reménykedik, hogy újra összejönnek. Persze erre elég minimális az esély. Nem mintha az apja meg az új csaj annyira jóban lennének: állandóan balhéznak, mert a nőnek semmi se jó, mindig több pénzt akar, új ruhákat és nagyobb lakást, esténként viszont eljárkálna otthonról bulizni, még veszélyeztetett terhesen is. Dani apja állítólag teljesen ki van rá akadva, mert ő munka után inkább otthon maradna, és inná a sört meg nézné a tévét. Dani anyja mellett  simán ülhetne a tévé előtt, és ő a pénz miatt se balhézna vele, de azért a helyzet nyilván nem annyira egyszerű, mert egyfelől hamarosan születni fog még egy gyerek, másfelől Dani apja soha többé nem akar hazajönni Magyarországra. Az anyja viszont nem akar elmenni innen, márpedig ha az ember apja meg anyja két külön országban akar élni, akkor nagyjából mindegy is, hogy előtte elváltak-e vagy sem.