Részletek a meseregényből: "- Ezer fekete macskafül! - kiáltott Fáni. - Mintha boszorkánnyá változtam volna! Berohant a szobába, és a tükör elé állt. A tükörből dermedt szemekkel egy kis boszorkány bámult rá. Ijedten fölsikoltott: - Ó, a mézeskalácsboszorkány! Épp olyan arcom, épp olyan ruhám van, mint annak volt! Úgy látszik, valami bűvös tésztából sütötték. Jaj, milyen szerencse, hogy Cukoranyó azt az aranyos kis arcot ragasztotta rá. Máskülönben most mohosképű, vén banya volnék. Nini, és a cukorseprű, amiből leharaptam egy darabkát, szintén igazi seprűvé változott. Hiányzik is belőle egy csomó cirok. Még jó, hogy nem a fél lábát haraptam le annak a bűbájos mézecskalácsboszorkánynak. Most fél lábon állhatnék, mint a gólya! De mihez kezdjek, mint boszorkány?" (...) "Mikor Fáni másnap reggel kinézett az ablakon, legnagyobb meglepetésére egy kerekes faházikót pillantott mega kert mögött. - Ki lakhatik benne? - tűnődött takarítás közben, és kíváncsian nézte a harisnyákat, amelyek a házikó és egy fa közé feszített kötélen száradtak. Végre kinyílt az ajtó, és az eléjetámasztott létrán letipegett a lakó: a Bűvös Egér. Egy helyen elsöpörte a havat, Hercsula macska kerítéséből kitört egy darabot, megfaragta nyársnak, és szalonnát pirított rajta. Így messziről nagyon csalafinta egérnek látszott." (...) "Ekkor valami rendkívül furcsa dolog történt. A legszélső kártyalap fagerendás, csúcsos tetejű házat ábrázolt, rézpántos tölgyfaajtóval. Ez az ajtó kinyílt. Arasznyi, apró tündér lépett ki rajta, cseresznyékkel díszített szalmakalap volt a fején. Ruháját fodrok díszítették. Kecsesen meghajolt Fáni előtt, és csicsergő hangon beszélni kezdett: "Álmatlanságnak csak egy az orvossága: Hercsulának legyen egér a barátja!"