Bagossy Laura   Ahogy a könyvben szereplő Dorci első hetei az oviban, úgy az én lánykám ovissá válása is hasonlóképp idillien történt. Mindig finom kakaó és vajas kalács illata töltötte be a reggeleket, hatalmas játszások, csupa izgalmas foglalkozás, rajzolás, sütés-főzés, barkácsolás, és egy-egy elgyengültebb, sírósabb, morgósabb napon mindig volt hely az óvónénik ölében a megnyugvásra. Vadadi Adrienn gyakorló óvónéniként és anyukaként kívülről és belülről is pontosan ismeri ezt az élethelyzetet, annak minden nehézségével és szépségével. Hiszen akárhogy is nézzük, ez az időszak az első elszakadás a családi fészektől. Ekkor kezd a pici emberke személyisége fejlődni a" kinti világban", óvó, védő szülői segítség nélkül. Dorci történetein keresztül, egy igazi óvónéni segítségével leshetjük meg ezeket a pillanatokat, illetve a meseolvasáson keresztül a gyermekeink is feldolgozhatják az őket ért impulzusokat, vagy éppen ismerkedhetnek a rájuk váró kalandokkal. Az ovis történetek népszerűsége abban rejlik, hogy ezek a picike emberkék szeretnek szembesülni és azonosulni az ő kis életükhöz hasonló helyzetekkel. Hiszen melyik kis ovis ne vitázott volna már össze a társaival, és kinek ne görbült volna le a szája, miután anyukája reggel munkába sietett, otthagyva őt. Dorci ebben az ovis csoportban a legkisebb. Neki még segítség kell egy csomó dologhoz. Ráadásul a többi ovistárs már rutinos a szokásokban, otthonos a játékok között, és már jól ismerik egymást. Dorcinak viszont minden új. Lépésről lépésre tanulja az ovissá válást. Például az érdekérvényesítést. Hogy ő picike ugyan, de képes ő is a nagyokkal babázni, építeni, oroszlánná változni, és ha nem veszik komolyan, akkor hisztizni is. A három történetből álló könyv külön részt szentel a nagy dolognak, ami ebben a korban sokaknak fejtörést jelent. A szobatisztaság ebben az időszakban még igen döcögősen megy. Komoly kihívást jelent a pelenkától való elszakadás, és a wc-vel való barátkozás. Dorcinak is sajátosan alakul a reggeli kakilós pelus elhagyása. Jópofa történet, hasznos példa lehet a picik számára. Számomra talán a legkedvesebb írás mégis a harmadik. Az a bizonyos nap, amikor olyan nehéz reggel elválni anyától, és valahogy sehogy nem akaródzik a megnyugvás. Nem ízlik az étel, a játék, mert olyan nehéz anya nélkül. A kislány éppen ezért a kis szekrényébe gyűjtögeti a nap történéseit, hogy aztán délután megoszthassa anyukájával azt amiből az kimaradt. Így kerül oda a reggeliből megmaradt kiflicsücsök, a játszásból egy építőkocka, és egy csodálatos rajz is. A helyes történeteket Igor Lazin szupercuki rajzai egészítik ki, amelyek önmagukban is nagyon beszédesek, és igazán élvezetessé teszik a könyvet. (pagony.hu) foxbooks.hu   Lea, Ákos, Maja, Dani és Peti, na meg Dorci, a legkisebb óvodás. Vadadi Adrienn lurkói kisovis koruktól belopták magukat a gyerekszívekbe. Velük együtt nőttek, izgulhattak az első óvodás napjukon, láthatták, hogyan szövődnek igaz barátságok, és milyen kalandosan is alakulnak azok a vidám ovis (és immár sulis) hétköznapok. Dorci, a legkisebb óvodás története most friss, új köntösben – Pásztohy Panka imádnivaló rajzaival – ismét elérhető a könyvesboltokban, és a kislány első ovis napjait és beilleszkedését meséli el. Vajon sikerrel veszi az akadályokat? Dorci most lett hároméves, és nemrég kezdte az óvodát. Később csatlakozott a csoporthoz, és nemcsak hogy a legfiatalabb, de a legkisebb is volt közöttük. Ráadásul nemcsak az ovis beszokás nehézségeivel és anya elengedésével kellett megbirkóznia, de egy megszokott és jól összerázódott csapatba kellett beilleszkednie. De Dorcit nem kellett ám félteni, amilyen pöttöm, annyira talpraesett volt. Na de nézzük az elejéről. Amikor Dorci átlépte az óvoda kapuját, még nem tudott mindent önállóan csinálni, az óvónéni sok mindenben segített neki. Dorci egy vidám és kedves kislány, így rögtön megszerették a társai. Babusgatták, dédelgették, mindenki imádott vele játszani. Mindent kedvesen fogadott, mindenben benne volt, bármit megtett, amit kértek tőle. Vagy még sem? Mindez ugyanis egészen addig működött, amíg úgy csinált, ahogy a társai szerették volna. Amikor azonban Dorci talált ki valamit, a többiek nem követték. Ahogy ő akart játszani, úgy Lea és Maja nem. Ha nemcsak nézni akarta, hanem be is akart kapcsolódni az építősbe, Dani már nem kért belőle. Sőt, az sem esett jól neki, hogy Peti kérés nélkül bekapta előle az uzsonnát. Vajon mit tehet ilyenkor a legkisebb óvodás? Szobatisztaság. Oh micsoda fontosságos kérdés is ez, az ovikezdésnél. A nagyobbak persze már mindent önállóan végeznek. Ha úgy érzik, kimennek, ha végeztek, „Kész vagyok!“ – szólnak a dadusnéninek, hogy segítsen nekik a popsitörléssel, aztán alaposan kezet mosnak, pont ahogyan kell. De azért előfordul, hogy eleinte nem megy minden ilyen flottul, ugye? Nos Dorci is szobatiszta volt már, és már otthon sem használt sem pelenkát, sem bilit, pont úgy, ahogy a többiek. Egyedül a kakilással volt egy kis problémája, ebben az esetben ragaszkodott a pelushoz továbbra is. Így anya reggel mindig ráadta, hogy kényelmesen végezhesse a dolgát. Ám egyszer a reggel olyan sietősen telt, hogy Dorcira véletlenül nem került fel a pelus. Megfeledkeztek róla. Ajjaj, a kislány egész nap nem találta a helyét az óvodában. Vajon mi lesz a dolog végkimenetele? Vissza a sorozathoz