Szerintem nagyon hasznosak az ilyen visszajelzések, sőt, ha tehetem, azt is el szoktam olvasni, ha az interneten a kész könyveimmel kapcsolatban ír valaki értékelést. Kezdőként ez sokat segít a fejlődésben, különösen, ha valaki azt írja le, hogy a gyerekének mi tetszett és mi nem. Ha minden jól megy, néhány hónapon belül elindul a FB-oldalam, ahol majd közvetlenül is kaphatok visszajelzést, sőt, talán tesztelhetek is majd az olvasók és a gyerekeik segítségével egy-két jelenetet vagy fejezetet a készülő könyveimből. Miért pont ezekről a fantázialényekről szól a Sárkányovi? Sok évig dolgoztam marketingesként, rengeteg piackutatást láttam, ahol gyakran tettünk fel a kutatásban részt vevőknek olyan meghökkentő kérdéseket, mint például: Ha ez a tusfürdő ember lenne, hány éves lenne? Hol lakna? Kik lennének a barátai? Az ilyen elsőre agyamentnek tűnő kérdések nagyon sokat segítenek abban, hogy olyan problémák, tulajdonságok kerüljenek a felszínre, amiket csak ilyen elvont, vicces körülmények között tudunk megfogalmazni. Azt gondoltam, ha a felnőtteknél beválik, hátha a gyerekeknek is egyszerűbb egy képzeletbeli világ kapcsán beszélni az érzéseikről, félelmeikről az ovikezdéssel kapcsolatban. Ugyanakkor nagyon izgalmasnak tűnt, hogy alkossak egy olyan világot, ahol én hozom a szabályokat, ahol semmi sem lehetetlen. Arra gondoltam, nem aprózom el, nem elégszem meg egy beszélő macskával, legyen minden szereplő képzeletbeli lény, sőt, rendelkezzenek különleges tulajdonságokkal, hogy még mókásabbak legyenek. Remélem, hogy sikerül a különleges kis óvodásaim csetlései-botlásai által kicsit megnevettetnem a gyerekeket, mert a nevetésnél semmi sem oldja jobban a feszültséget. Fantázialények, de nagyon is életszerű helyzetek: nem finom az ebéd, nem akarnak rendet rakni, stb. A te gyerekeidnél jellemző volt valamelyik probléma? Persze. Két gyerekem van, és különbözőbbek nem is lehetnének. Ami az egyiknél működött, az biztos, hogy a másiknál nem. Fordítva is igaz, ami az egyiknél probléma volt, azt a másik fel se vette. És amikor azt hittem, hogy most már kiismertem a gyerekeimet, akkor cseréltek: amelyik eddig jól aludt délután, az hirtelen hallani sem akart róla, amelyik eddig semmit nem evett meg, egyszercsak mindent meg akart kóstolni, és így tovább. Úgyhogy igen, mindenféle kihívással néztünk már szembe, de azt tapasztaltam, hogy az ilyen pici gyerekeknél ez mindig csak egy korszak, ami majd elmúlik. Mire éppen kétségbeesnék valami miatt, addigra kinövik, és jöhetnek az új kihívások. Az ovikezdés nagy vízválasztó, nálatok hogyan zajlott? Mi bölcsiből mentünk oviba, így azt gondolom, egy kicsit könnyebb volt, mint otthonról érkezni egy teljesen új közösségbe, új napirendbe, új szabályok közé, ahol osztozni kell a figyelmen és a játékokon. Ennek ellenére azért sokat "készültünk". Megvettem Janikovszky Éva Már óvodás vagyok című könyvét, hogy azt olvasgassuk esti mesének, sokszor sétáltunk az óvoda környékén, összeálltunk az új kiscsoportosok anyukáival, és nyáron minden héten egyszer-kétszer közösen „játszótereztünk”. Ez utóbbi különösen hasznos volt szerintem, a gyerekek így megismerték egymást, és sok ismerős arcot láttak az első napon. Közben igyekeztem bevonni a gyereket az ovival kapcsolatos döntésekbe, például ő választotta ki, milyen matricákat rendeljünk a jelével, és együtt ragasztgattuk föl őket a benti szandáljára, rajzeszközeire, fogkeféjére. Van tipped azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekei most kezdik az óvodát? Nincs. Ez az őszinte válaszom. Eredetileg azt akartam tanácsolni, hogy beszélgessenek sokat a gyerekkel az oviról (vegyenek sok ovis mesekönyvet :), készítsék fel a gyereket, hogy mire számíthat. Aztán az jutott eszembe, hogy inkább arról kéne beszélnem, milyen fontos szerintem a gyereknek egy ilyen helyzetben (is) a kiszámíthatóság, az ígéretek betartása, hogy például, ha azt mondják, korán mennek érte, akkor tényleg menjenek korán, ha úgy van, hogy apa megy a gyerekért, akkor ne a nagyi ugorjon be helyette. Meg persze eszembe jutottak olyan klisék, hogy higgyék el, a szülőknek sokkal jobban fáj a reggeli elválás, mint a gyereknek. De aztán pár héttel ezelőtt két nagyon sikeres bölcsis beszoktatás, és egy zökkenőmentes ovis beszoktatás után most először táborba küldtük a gyereket. Nagy mellénnyel, mosolyogva, nem lesz itt semmi gond, profik vagyunk. Maradjunk annyiban, hogy senkinek nem kívánom azt az öt napot! Nem tudom, hogy azon múlott-e, hogy nem készültünk rá eléggé, vagy mert a barátai mégsem mentek, esetleg csak rossz passzban volt a gyerek, de életemben még ennyire szörnyű anyának nem éreztem magam, mint amikor otthagytam reggelente a táborban. Szóval nincs tuti tippem, nincs titkos módszerem. Minden gyerek, minden helyzet más, ahogy minden szülő is más. Mind megtesszük, amit tudunk, a többi pedig a szerencsén (is) múlik. Rátkai Kornél illusztrációi nagyon kedvesek - milyen volt együtt dolgozni vele, és neked hogy tetszenek a rajzok? A világ legjobb játszóterében, és a Sári és Berci otthon című könyvemben is gyerekek a főszereplők, így most szembesültem vele először, hogy ha képzeletbeli lényekről írok, akkor azok mások képzeletében teljesen másként nézhetnek ki, mint ahogy az én fejemben. Kornél először Zoé, a háromfejű kissárkány rajzát küldte el, aki kicsit sem hasonlított arra a sárkányra, akit én láttam magam előtt írás közben. Bevallom, beletelt pár napba, mire hozzászoktam a gondolathoz, hogy ő lesz Zoé, és megtanultam kicsit "kívülről" nézni. Aztán sorra küldte Kornél a többi szereplőt, és én minden héten úgy nyitottam meg az emailjeit, mint amikor valaki a karácsonyi ajándékát bontogatja: Vajon mi van benne? Vajon KI van benne? Néha felkiáltottam, amikor megláttam az új szereplőt, hogy nahát, nekem sosem jutott volna eszembe, például, hogy ilyen övcsatot tegyek a manólány övére! Imádom Teofil ruháját is, igazi kis barlanglakó külseje lett. Sőt, Bodza, a kis tündérlány szoknyája eredetileg lila volt, de amikor Kornél átküldte türkiz színű ruhában, inkább megváltoztattam a szöveget, annyira megtetszett ez a szín. Mire összeállt az egész kis csapat, nagyon megszerettem őket. Szerintem Kornél fantasztikus munkát végzett, ezúton is nagyon köszönöm neki!