2/ Az önismeret fejlődése óvodáskorig
Új Pedagógiai Szemle 2012.08.30. 23:00
Második életév végére, az én-tudat fogalomként jelenik meg. Az én-fejlődés fontos állomása az én-tudat verbális szinten való megjelenése, amikor saját nevén nevezi magát.
Sokszor hallani olyan véleményeket, hogy a gyermek én-tudatának megjelenése előtt a gyermeknek nincsenek emlékei magáról. Elképzelhető, hogy konkrét vizuális emlékek nem felidézhetőek. Érzések, melyek mélyen rögződtek benne ott vannak, előhívhatóak. És minden érzés mögött egy emlék lakik, amire az érzés alapul, melyek megtalálhatóak bárkiben.
A harmadik életévben alakul ki a szociális én, azaz a társadalmi, társas önmaga. Ekkor az én provokatív (kezdeményező) hangsúlyú, majd ezt követi az én narcisztikus irányulása, amikor is a gyerek tetszeleg önmagának, és elvárja mások bámulatát, csodálatát is. Irreális pozitív énreprezentáció jellemzi ezt a kort. Általában csak pozitív tulajdonságokkal jellemzik önmagukat. „Ugye milyen erős vagyok!”
Öt-hat éves korban még mindig túlértékeli képességeit, gyakorta említ pozitív tulajdonságokat, de a teljesen különálló tulajdonságokat már kezdi koordinálni, és egy képességterülethez több tulajdonságot is felsorol.
Ekkor alakul ki az eszményi én is (én-ideál).
|
|