Harminc szívmelengető, hol fergetegesen kalandos, hol elgondolkodtató, hol vidám, hol megható történetet nyújtunk át az olvasóknak e mesekönyvvel, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Meséket, amelyeket olvasva együtt izgulunk a legkülönfélébb hősökkel, manókkal, tündérekkel, királyfiakkal és királylányokkal. Történeteket, amelyeknek végére érve egy dolog biztosan kiderül, hogy a legnagyobb kincs a szeretet.   Tartalma:   Lackfi János: Bándi Bandi becsobban, avagy hogyan ússzunk szárazon Ó.Kovács Ibolya: A megmentő Török Zsanett: Annabell Novák Natália: Jössz, Klurp? Anitics Emese: A szeretet csodája Mézes Judit: Az első hópihe kívánsága Bódai-Soós Judit: Udvari bajnokok Gáspár Sára: Kacagó kék Horváth Gábor: A tarkabarka kisautó Kruppa Éva: Mackó kertje – mese az autizmusról Pártos Eszter: Nándi bábjai Bábel Antónia: Pamacs Major Gabriella: Én vagyok a rosszabb Papp Eszter: Csőrike, a hallássérült kacsacsőrű emlős Harka Sára: Parenyica Häger Nikolett: Molly, a manólány Kondra Katalin: Tamás bácsi csodafarmja dr. Szigeti Jenő: Tücsök Tóni története Abai Anita: Steven és Juanita kalandjai A Down Alapítvány 1. sz. Átmeneti és Napközi Otthonának lakói és gondozói: Különös utazás Petrilla Réka Édua: Erdei igaz mese Koncz Erika: A látszat csal dr. Ozvári-Lukács Réka: Győző királyfi és barátai Ács Ibolya: Bicebóca, sete-suta Sára Tóth Jázmin: A zeneművész vakond Ledniczky Miklós Jánosné: Hogyan találta meg Berci újra az élete értelmét? Kiskartali Judit: Kormos Dragonyáné Baráz Adrienne: Amálka és a nevető csillagok Huri Valéria: „Gyógypuszi” Szabadi Szilvia: Egy cseppből tenger   Hechlovszky Krisztina Azt gondolom, a mai világból leginkább a tolerancia hiányzik! Miért is fontos ez? Mi közöm hozzá? Hiszen sokkal könnyebb elfordulni, ha nem olyan a másik, mint mi. Sokkal könnyebb kirekeszteni, mint befogadni. Sokkal könnyebb azt gondolni, hogy mi különbek vagyunk, mint ők! És sokkal könnyebb csak magunkkal törődni. Pedig az, aki elfordul, az aki nem fogadja el a másikat, nagyon sokat veszít. Olyan értékeket, olyan gondolkodásmódokat, melyeket máshogy nem kaphat meg, csak ha elfogadja a másként élőket, a másként kinézőket. És, valóban ők a mások? Hiszen mi is mások vagyunk! A szőkék között, a barna is más! Mi sem vagyunk olyanok, mint a többiek. Mégis elvárjuk, hogy elfogadjanak minket. Először is a gyermekeinknek kellene megtanítani, hogy fogadja el önmagát, és másokat is a gyengeségeivel, a hibáival, a barnaságával együtt. Minél elfogadóbb valaki, annál boldogabb életet élhet, hiszen sokkal több mindenben különbözünk, mint amiben hasonlítunk. De, a legfontosabb az elfogadáshoz, megismerni a másikat! Bizony, ez nem egyszerű. De, most megjelent egy könyv, ami sokat segíthet, hogy a gyermekeink egy jobb világban nőjön fel! Nem csak fogyatékkal élőknek! Novák Natália -  A mesém címe: “Jössz, Klurp?" Egy tündérről szól, akinek az élete azonban nem egy tündérmese, mert ő szárny nélkül született. A többiek ezért lenézik, kinevetik, csúfolják, elhúzódnak tőle, mintha fertőzne. Végül mégis ő lesz a megmentő, de hogy hogyan, azt már olvassátok el a könyvben. Hiányosság mindegyikünkben van. Kiben ez, kiben az. Szárnya például egyikünknek sincs. Viszont a testi hibáknál sokkal nagyobb baj az, ha valakiből hiányzik a bátorság és a szív. Talán azoknak a gyerekeknek, akik ezeket a meséket hallgatják, olvassák, helyén lesz a szívük. A három képet magam készítettem Klurp meséjéhez, és ezután az az öröm ért, hogy felkértek még több mese illusztrálására. Személyes kedvencem Parenyica, a háromlábú kisegér története, aki megtanítja, hogy a korlátok sokszor bennünk vannak, magunk zárjuk ki saját magunkat a játékból. Forrás: kampokezblog.wordpress.com