- Jaj, tyúkanyó, nagy baj van! – mondta. - Mi a baj, tyúkocskám? - Az a baj, hogy az udvaron összetalálkoztam a macskával, az – ham! – be akart kapni, meg akart enni, én meg azt mondtam neki, ne kapjon be, ne egyen meg engem, inkább adok neki a kalácsomból. - Egyet se búsulj, tyúkocskám – mondta tyúkanyó. – Olyan nagy kalácsot sütök neked, hogy akár három macskát is jóllakathatsz vele! Hamarosan megsült a nagy kalács. Tyúkanyó enni hívta tyúkocskáját, s  így  beszélt hozzá: - Egyél, tyúkocskám, egyél jó étvággyal! De el ne felejtsd, hogy a macskának is jár ebből a kalácsból! Megígérted neki! - Tudom – mondta a tyúkocska, s azzal nekilátott enni. Ette, ette a finom cukros kalácsot, addig ette, míg az utolsó morzsát is megette. Csak akkor jutott eszébe a macska  meg az, hogy kalácsot ígért neki. - Jaj, tyúkanyó – siránkozott -, mind megettem a kalácsot, egy morzsát sem hagytam belőle, jaj, most mitévő legyek? - Ó, te falánk, ó, te szószegő  tyúkocska! - Ne haragudj rám, tyúkanyó – siránkozott tyúkocska. – Ne haragudj rám! A  macska azóta talán már el is feledkezett a kalácsról meg rólam is! Ha nem is feledkezett el a kalácsról meg rólam, nem baj, úgyse  tudja, hol lakom! Ebben a pillanatban tyúkanyó is meg tyúkocska is meglátta a macskát. Az udvaron át bársonytalpakon sétált a konyha felé. - Jaj, végem van! – csipogta rémülten a tyúkocska. Tyúkanyó meg nem  csipogott  semmit, hanem a szárnyánál fogva fölkapta tyúkocskát, a konyhába vitte, s vele együtt belebújt a nagy hasú agyagkorsóba. A  macska csak annyit látott, hogy tyúkanyó és tyúkocska a konyhában tűnt el. Nagy mérgesen megállt a küszöbön, s így pörölt: - Hol  a  kalács részem? Ide vele, mert ha nem, mindkettőtöket bekaplak! Aztán belépett a konyhába, de nem látta sem tyúkanyót, sem tyúkocskát. - Pedig ide szaladtak be – morogta. – El nem mozdulok innen, míg meg nem kapom a kalácsot, vagy be nem kapom azt a két szökevényt! – Azzal a macska lefeküdt a küszöbre, és várt. Tyúkanyó meg tyúkocska ott lapult a nagy hasú agyagkorsóban. Tyúkocska egyszer csak suttogni kezdett: - Tyúkanyó, én úgy szeretnék prüsszenteni! - Ne prüsszents, mert meghallja a macska, s bekap  mindkettőnket! – suttogta tyúkanyó. Tyúkocska kis ideig békén maradt, aztán megint csak rákezdte: - Tyúkanyó, igazán muszáj prüsszentenem! Tyúkanyó türelmét vesztve szólt tyúkocskára: - Bánom is én, prüsszents hát, úgyis végünk lesz! Tyúkocska óriásit prüsszentett, de akkorát ám, hogy a nagy hasú agyagkorsó megingott a polcon, aztán leesett a földre, s ezer darabra tört. A  küszöbön a macska ijedtében fölnyivákolt. - Jaj, dörög az ég! – kiabálta, s eszeveszetten menekült. Tyúkanyó meg tyúkocska kikászálódott a cserepek közül, s látták, hogy a macska elszaladt. - No, ez se jön többé vissza – mondta tyúkanyó. - Látod, milyen hős vagyok – mondta a falánk tyúkocska. – Látod még a macska is megrémül és menekül, ha én egyet prüsszentek!