Dudu, Sárkányváros hőse (2012) Teó teljesen odavan! Meglátogatja barátját, Dudut Sárkányvárosban. A legjobb az egészben, hogy ajándékba kap egy titokzatos sárkányofont, aminek a segítségével bármikor beszélgethetnek. Amint Teó hazatér, az emberek világában különös dolgok történnek. Egyik vihar követi a másikat, mindent felfaló trollok teszik tönkre a szobáját, valaki pedig ellopja az összes autógumit a városban! Teónak sürgősen szüksége van Dudu segítségére, csak éppen nem működik a sárkányofon...     A Sárkányváros Amikor Teó megérezte a nap sugarát a bőrén, végre ki merte nyitni a szemét. Az ég kék volt és tiszta. Egy csodaszép, ezüstösen csillogó város fölött repültek, a házak, terek és paloták között egy világoszölden csillogó folyó tekergett. Ez lenne Sárkányváros? Teó egészen másmilyennek képzelte. Barlangokkal, sziklákkal telinek és szürkének. A város mellett sűrű pálmaliget nyújtózott, amiből fémes kopácsolás hallatszott föl, egészen a magasba. Ez meg mi lehet? Teó ezen töprengett. Mintha építkeznének. Sokáig nem törhette a fejét, mert a sárkánymama már le is szállt. Három igazán hatalmas sárkány rohant feléjük. Teó belekapaszkodott a hálózsákjába. Mi történik itt? A sárkányok megálltak, mancsaikkal felverték a port, félkört alkotva mély lélegzetet vettek, majd a lihegő sárkánymamára és Teóra forró, füstös levegőt leheltek. Gumiszag terjengett, sziszegés és zúgás hallatszott. Teó néhány lépést hátrált, olyan erős volt ez a sárkányszárító. Egy pillanat alatt megszáradtak. – Teúú! – érkezett Dudu félig ugrálva, félig repülve, s már ölelgette is a fiút. – Dudu! Teó nagyon megkönnyebbült, amint megpillantotta a barátját. Büszkén mutatta az autógumit, amit Dudu meg is szagolhatott. A szárítgató sárkányok is közelebb jöttek, ők is érdeklődve szimatolták körbe a gumit. – Találtam – magyarázta Teó. Dudu lefordította a többi sárkánynak, mit mondott Teó. Majd megragadta a fiú kezét: – Gyere velem, megnízni utthunt! Dudu kézen fogva húzta maga után Teót Sárkányváros utcáin, és mindent megmutatott. Teó igyekezett nagyon odafigyelni, de leginkább azokat a dolgokat csodálta, amelyekre Dudu oda sem figyelt. Nyilván azért nem, mert számára teljesen természetesek voltak: a hatalmas virágok az út mentén, a titokzatosan csillogó kövek, amelyek valamilyen különös hangot is hallattak, a körülöttük repkedő és zümmögő lények. Egy lapos, kerek épület előtt megálltak. – Az iskula – magyarázta Dudu, és Teót számos ajtón át vezette egy belső udvarra. Körülbelül tíz sárkánygyerek egy kört formázott, fejüket egy-egy lyukba dugva, amiből füst szállt fel. – Hát ezek meg mit csinálnak? – suttogta Teó. – Finum gumisárkány – nyalta meg Dudu a szája szélét, és egészen álmodozóvá vált a tekintete. – Teúú is tudja. – Tessék? – kérdezte Teó megrökönyödve. – Mit tudok én is? Dudu segített neki lyukat ásni a földbe, majd egyfajta sárkánysütemény-formát helyezett bele. Ezután egy vödörből kivett egy maréknyi tarka port, a formába öntötte, és bátorítóan így szólt Teóhoz: – Must ukádni tüzet! Jajaj. Teó remélhetőleg nem felejtette el, hogyan is kell. Dudu már elég régen tanította meg a tűzokádásra. Letérdelt, koncentrált, a hasában lévő vulkánra gondolt, majd egy szép kis tüzet produkált, eltalálva a port a formában. – Nem felejtettem el! – kiáltotta büszkén. – Láttad, Dudu? – Nízzed – mondta Dudu. A por megolvadt és belefolyt a formába. Egy tökéletes kis gumisárkány lett belőle. A többi sárkánygyerek elismerően susogott. – Nagyun jú – mondta dicsérően Dudu, és felragyogott a szeme, amikor Teó neki ajándékozta a gumisárkányt. Utána megmutatta a többi osztálytermet. Első ajtó: – Sebgyúgyítás a faruk hegyivel. Második ajtó: – Böffentís tűzukádás nílkül. Nagyun nehíz. Következő ajtó: – Plafunun lúgás. Teóra mindez nagy hatással van. Nem is gondolta volna, hogy a sárkánygyerekeknek ennyi mindent tanulniuk kell. – És te? – kérdezte Teó. – Nem kell tanulnod a többiekkel? Dudu a fejét rázta. – Ma szabad. Barát látugatása. És boldogan körberöpködte Teót.

<<VISSZA AZ OLVASNI TANULOK OLDALRA