A könyv témája örök, s az óvodásokat gyakran foglalkoztatja: a látszólag egymáshoz nem illők közötti barátság és a kicsi-nagy ellentét.  A szerző szerint aprónak és óriásnak lenni egyformán jó, és a barátság sem lehetetlen. Ezt kedvesen, érthetően, az illusztrációkhoz illő tömörséggel meséli el. Piciségről-nagyságról és barátságról szóló beszélgetéshez is kitűnő alap.    Részlet egy interjúból A kicsi, nagy amilyen egyszerű, olyan összetett is lett. Talán pont azért, mert a két hős párbeszédébe nem szól bele egy mindentudó narrátort, aki levonhatná a „végső” következtetéseket. Ugyanakkor mind a szöveg, mind a képek mindig kiegyensúlyozzák az „ellentéteket”. Mit jelent számodra ez a könyv?   "Számomra valami irtó óriási vagy éppen apró kis életigazságot jelent az, amit el szeretnék mondani ezzel: hogy egy helyzet önmagában nem képvisel egy minőséget, az értékelése hozzáállástól függ. Lehet jó is, rossz is az, hogy valaki kicsi. Főleg persze a kisgyerekekre gondoltam. Remélem lelkesítően hat, hogy van sok jó oldala annak, hogy valaki kicsi. De azért is van két része a könyvnek, mert az hogy valaki kicsi vagy nagy, ugyancsak viszonyítás kérdése, és nem szeretnék senkit sem elkeseríteni. Így biztatásképp írtam meg, hogy miért jó - szinte ugyanolyan helyzeteket vizsgálva - nagynak lenni."