Iskolás korig
2010.11.06. 15:14
„A kisgyereknek nagyon nagy a kép-éhsége, mert nagyon sok feldolgoznivalója van”.
(Vekerdy Tamás)
-
Erre az életkorra jellemző, hogy nem tud még különbséget tenni külső és belső kép között. Nagyon erősen hat a kisgyermekkorban a vizualitás, megfigyelhető, hogy ha a gyermek leül egy képernyő elé, az annyira lebilincseli, hogy alig tud elszakadni tőle.
-
Gyakran úgy köti le a gyermeket, hogy éppen azokat a képességeit befolyásolja kedvezőtlenül, amelyek kialakítása gyermekkorban nagyon lényeges volna, mint például a beszédkészség, vagy a társas kapcsolatok.
-
A gyerekek egészen másként élik meg a képernyőn látható filmeket, mint a felnőttek. Minél kisebb a palánta, annál nagyobb e tekintetben a különbség. A gyermekek másként érzékelik és dolgozzák fel az őket érő benyomásokat, mint a felnőttek. Ezt is tanulni kell, mint minden mást.
Óvodás korú és iskolakezdés előtt álló gyerekek (3-7 éves korosztály)
-
A három évesnél fiatalabb gyermekek még nem képesek a mozgó képeket egészként érzékelni. Számukra megszokott tárgyakat, pl. a labdát - fel tudnak ismerni a kicsik, egyes szavakat, mondatokat is képesek „kihallani” a szövegből, ezeket azonban nem tudják összefüggésbe hozni a cselekménnyel.
-
A 3-7 évesek már tudnak követni rövidebb cselekménysorokat, ezért is megfelelőek számukra a rövidebb, folytatásos mesefilmek. Az egymástól jól elkülöníthető részek között kicsit pihenni is tud a figyelmük. Ők egy-egy történetet csak a jelenetek sorrendisége szerint tudnak szemlélni, az ok-okozati összefüggéseket, idősíkok váltogatását, még nem tudják követni, ill. nem értik meg ezeket. Ez annyit jelent, hogy ennek a korosztálynak egyszerű „mintákra” van szüksége, mint jó-gonosz; bátor-gyáva. Az ilyen korú gyerekek erősen polarizálnak, ezért olyan filmalakokra van szükségük, akikre ráhúzhatják ezeket az egyszerű sémákat.
-
Reális karaktereket (pl. „valaki alapjában jó, csak most éppen rosszat cselekszik”), nem tudnak nyomon követni. A tévében látottakról sem tudják még megállapítani, hogy az nem a valóságban történik. A képernyőn eléjük táruló eseményeket éppúgy valóságnak tartják, mint a környezetükben tapasztaltakat. Egy-egy jelenetet tehát úgy élnek meg a gyerekek, mintha annak részesei lennének. Csak, ahogy közelednek az iskolás korhoz, akkor kezdik lassanként sejteni, hogy egy fiktív történetet látnak a filmben.
-
Alapjában véve minden életszakaszra érvényes, hogy a gyermeknek meg kell értenie, amit lát azért, hogy fel tudja dolgozni. Ha ez nem történik meg, kialakulhat a probléma, a „megemésztetlen” tartalmak a felszín alatt fogják rombolni a lelkét.
A televíziózás károsan hat a beszédfejlődésre
-
Ha megy a tévé a lakásban, a családtagok jóval kevesebbet szólnak egymáshoz, ami egyáltalán nem kedvez a már gagyogni kezdő csecsemő beszédtanulásának sem. Washingtoni egyetem kutatói 2 hónapos és 4 éves kor közötti gyermekeket vizsgáltak meg. Megállapították, hogy a tévéző kisdedek később tanulnak meg beszélni, szókincsük szegényesebb és nehezebben tudják összpontosítani a figyelmüket. A megfelelő beszédfejlődés alapfeltétele a többi agyi funkció kifejlődésének is, ezért lehet oka az elektronikus médium a figyelemzavar kialakulásának is.
-
Károsan hat a gyakori tévézés, videózás a beszédértésre is, hiszen még a mesefilmekben is gyorsabban beszélnek a szereplők, mint ahogy mi szoktunk otthon. Később előfordulhat, hogy a gyerekek rosszul fogják megérteni és megtanulni az ott hallott szavakat. Ezért is fordul elő, hogy „hablatyolnak” játék közben, akaratlanul utánozva ezzel a filmszereplők eltorzított, hadaró „beszédmódját”.
Milyen adásokat is nézzen a kisgyermek?
-
Szerkezetük legyen áttekinthető.
-
Lehetőleg azonos személy legyen a mesélő egy adáson belül, állandó figurákkal találkozzon.
-
A film jelenetei legyenek rövidek, a tényszerű információkat korának megfelelően tálalja az adott csatorna, kerüljék a jelenetek gyors váltakozását.
|
|