A mesék az idők mélységes kútjába vezetnek vissza. Ki ne ismerné? Talmud, Biblia, Korán. Az ezeregy éjszaka meséi, Káma-Szútra, Iliász, Odüsszeia, Az aranyszamár, A csodaszarvas legendája, Száz fabula, Robin Hood, Mesék az igazságos Mátyás királyról, A róka meg a holló,  A rendíthetetlen ólomkatona, Piroska és a farkas, Hetvenhét magyar népmese, Óz a nagy varázsló, Micimackó, A kis herceg és így tovább a végtelenségig... Sokak számára feltűnhet, hogy a felsorolásban többféle epikai műfaj és csoportosítás szerepel nagyjából időrendben felsorolva (Kr. e. 2000- napjainkig) és egybevonva. Kezdjük hát el segítségükkel a témánk felbontását. Jelentős kultúrtörténeti emlékekben és a mindennapos vallásgyakorlatban megjelennek a mesék. Tartalmukban ötvözik a kollektív bölcsességet és az egyéni tanítómeséket. Ez alól egy vallás sem kivétel, eredjen bármely világrészről, történelmi korszakból, kultúrából. A mesék léteznek a legrégebben, visszavezethetők az emberiség írásbeliségének előtti történelmi időszakába. Az írásbeliség megjelenésével, a tartalom és forma részleges  változásával válik el a mese a mítoszoktól és legendáktól.