Rengeteg történet kavarog bennem   Az írás, jobban mondva a történetmesélés mindig is kedvenc tevékenységeim közé tartozott. Első mesemondói sikeremet nagycsoportos koromban arattam, amikor az oviból hazafele jövet nem csak azt hitettem el anyukámmal, hogy délelőtt az Állatkertbe kirándultunk, hanem azt is, hogy a szófogadatlan Sárosi Pisti bemászott a vízilóhoz, és a hatalmas fenevad leharapta a lábát. Sajnos az igazság és Pisti a következő sarkon szembejött velünk…

 

És hogy hol érzem magam otthonosan? Azt hiszem, a változásokban. Szeretek csellengeni a műfajok között, szeretek megszólítani felnőtteket vagy különböző életkorú gyerekeket mesében, versben, újabban drámában is. De a legfontosabb ma is a történetmesélés. A Naphegy Kiadónál a könyvhétre jelenik meg a tízéves gyerekek egy napját elmesélő köteted. Mesélj erről a munkáról! Mi volt a munkamódszered? Az Ez egy ilyen nap – ugyanis ez a könyv címe – az egyik kedvenc munkám volt. Nem volt könnyű, sőt, néha kifejezetten nehéz volt részt venni a kötetben megszólaló gyerekek életében úgy, hogy tudtam: én itt csak egy megfigyelő vagyok, jobbítani, segíteni nincs esélyem. Máskor vidám, mókás, kalandos volt az együtt töltött nap, ugyanis igyekeztem minden gyerekkel a lehető legtöbb időt eltölteni. Természetesen köszönettel tartozom tanároknak és szülőknek, és főleg a gyerekeknek, hogy befogadtak a mindennapjaikba, hogy tényleg reggeltől estig együtt lehettem a gyerekekkel, figyelhettem, hogyan alakul egy teljesen átlagos napjuk. Milyen volt a családok, gyerekek hozzáállása ahhoz, hogy elmeséljék a történetüket? Változó… a legtöbben örömmel vállalták saját nevükkel, arcukkal az interjúkat. Tizenkettőből csupán két gyerek nem fog a saját nevén szerepelni. Egyik esetben a gyerek, másik esetben a szülő kérte az anonimitást. De ezekben a családokban is nyitottan, segítően fordultak hozzám. Azt hiszem, mindannyiunk közös vágya, hogy elmeséljük a történetünket, szóval legtöbb esetben gördülékeny és örömteli volt a közös munka. Konduktorként járod a világot. Tudtad hasznosítani az így szerzett tapasztalataidat a könyv megírásakor? Furcsa munka  a konduktoré. A száraz szakmai tényeken kívül talán azt tudnám elmondani róla, hogy egy konduktor – tehát a Pető-módszert használó pedagógus- képes bármilyen helyzetben megtalálni a továbblépés lehetőségét. Képes elfogadni a tényeket, és elmozdulni az adott helyzetből. Ezt a tudásomat nem csak az írás közben használom, hanem a mindennapjaimban is. Ez egy életszemlélet. Mindenből minden lehet, minden helyzetre kitalálunk egy megoldási módot. Ez az attitűd természetesen az írásban is hasznosítható. Jelenleg min dolgozol? Holnapután mutatják be a MÜPÁban egy mesejátékomat – ma épp a főpróbának örültem. Jelenleg egy regényen dolgozom, egy durva, összeurópai road-movie-n. Ezer tervem van,  rengeteg történet kavarog bennem, és hálás vagyok a sorsnak, hogy lehetőségem van megírni őket.