Miért zseniális a Pim és Pom sorozat? 1. Jó képek Az első dolog, amit egy gyerek megnéz a könyvön, hogy milyenek a képek. Rozinak egyből bejött a retro képvilág. Jó, hogy nincs agyonnyomva színekkel. A fekete-fehér grafikákat helyenként töltik ti egy-egy telt pirossal, kékkel vagy sárgával. Nagyon tuti. Ez mindkettőnknek tetszik. Nekem nagyon komfortos, neki pedig valószínűleg nagyon izgalmas.  2. Jó karakterek Már a két cica karaktere is nagyon szuper. Pimben semmi félelem, mindig vakmerően vág neki mindennek, ezért gyakran bajba jut. Aztán szépen lassan megtanulja, hogy a bátorság nem is az, ha mondjuk kóbor macskának áll, hanem hogy kiáll a szeretteiért a legneccesebb helyzetekben, vagy, hogy megtanulja megvédeni önmagát. Pom már visszafogottabb. Benne is van huncutság, de érzi, hogy hol a határ. Sőt, ki is mondja! Nem jellemző, hogy bántó lenne, szeretetből cselekszik. Ennek pedig megvan a pozitív eredménye. Nem direkt, de érezni. A Kedves Hölgy persze elég statikus, ő az, aki csupa jóság és szeretet, és akibe ezeket a gyerekek beleképzelik. A két kismacska közül bármelyikkel, vagy mindkettővel gond nélkül azonosulhatnak. Aztán ott vannak a kislányok! Na ők aztán a korlátlan akarat megtestesítői! Mindig mindent maguknak akarnak, sokszor hajba is kapnak, amit csak a közös érdekük, például a cicák becserkészése és babusgatása tud csak kibillenteni. Ezekben a karakterekben a gyerekek egyszerre több érzelmet, vágyat vetíthetnek ki, és oldhatnak fel magukban. A korlátlan birtoklási vágy, a vakmerőség és a kontroll, vagy a kedvesség mind-mind megvannak a gyerekedben. Az ebből fakadó feszültséget pedig remekül, mondhatni tökéletesen oldja a mese. 3. Izgalmas történet Szerencsére a szereplők olyan szuperek, hogy mindig összehoznak egy szuper sztorit. Mindegy, hogy az unokahúgocskák vágya a macskákra, vagy cicák huncutsága adja meg a kezdő lökést, végül mindig csúcs történetet kapunk. Néha burleszk, néha eszeveszett hajsza, néha egy kis bánat vagy közös sütögetés vagy egy vad kóbor macska banda bosszúja; egy Pim és Pom mesébe annyi minden belefér, hogy el sem hiszed. És közben mégis lassú, kedves, és könnyed a történet. Soha nem erőltetett. Hol az érzelmek dominálnak, amik bátran kidomborodnak a sztori struktúrája szempontjából is, hogy kezdetét veszi a kalandozás, a játék. Ez a megoldás pedig nagyon barátságos, otthonos, és elegáns.  Fiep Westendorp érti a gyerekeket! Rozi három éves, és a történetek pont neki valók. Bár ő gyakorlatilag bármilyen hosszú mesét végighallgat, a Pim és Pom óriási kedvenc. Sokat lehet vele beszélgetni a történetről, elmondja, hogy, ki hogy érez, és összefűzi, hogy ebből fakadóan mit csinál. Ráadásul ezeket a történeteket én is végig izgulom századjára is!    4. Szeretetteljes közeg Amit még nagyon szeretek, hogy olyan otthonos a világ, amiben a mese játszódik. Persze vannak súrlódó érdekek, de maga a város, és főleg a lakás kedves és biztonságos. Ki ne akarná egy ilyen közegben próbára tenni magát? Így a csínyek, csak kedves játékok, amikre még bátorít is a mesei világ. Itt aztán tényleg megtalálhatod önmagad! Ezt az aspektust azt hiszem mindketten élvezzük. Rozinak feltétel, nekem öröm és jó hecc.   5. Humor, humor, humor Ez az, amiben Fiep Westendorp még nagyon profi. Mindegy, hogy a karakteren mulatunk, vagy tömény helyzetkomikum van, esetleg a képek és a szöveg együttes hatása kelt olyan fanyar csavart, hogy tényleg nem lehet rá mit mondani, a viccek terén ez a sorozat irtó profi. Ráadásul mindenkinek bejött eddig. (Na igen, mert most számításba veszek másokat is a családon kívül, hiszen a lányomnak erősen olyan a humora, mint nekem, ez pedig nem fer. Annyit mindenesetre megmutat, hogy épp annyira vicces és szórakoztató egy kisgyereknek, mint egy felnőttnek. De ezt félve írom le. Még kérdés, kit, hogyan minősít.) A lényeg, hogy élvezi mindenki az olyan vicces, ami simán jön és csak úgy pattan.  6. Jó őket utánozni! Ez egy fontos szempont! Egy jó mesét el is lehet játszani. Legalábbis az ovis korosztálynak irtó fontos. Persze, absztraktabb szövegekkel is érdemes próbálkozni, de a szerepjáték lényege, hogy vannak jó kis karaktereink, akiknek a bőrébe minden kockázat nélkül belebújhatunk, és jó alaposan kiadhatjuk magunkból a dolgokat. Hát erre pont tökéletes ez a mese. Minden gyereknek beindítja a fantáziáját! Az új kötetek a formájuk, kép-szöveg arányuk miatt talán egy picit kisebbeknek is szólhatnak. Ezért szerintem érdemes velük kezdeni. Hajdu Zsanett