Azaz mutatta volna, ha valami szörnyűséges dolog nem történik. Egyik reggel, mikor Pudlimász szokás szerint kiment füvet locsolni, a krizantémcserepeket felborítva találta, és a fű is le volt taposva! Imbusz mesterrel válságtanácskozást tartottak, és arra jutottak, hogy be kellene keríteni a kertecskét. Pudlimász nekilátott kerítést fúrni faragni, lefestette, és egy táblát erősített rá: Fűre lépni tilos – kivéve kutyáknak. Ám mindhiába, másnap reggel ismét letaposva találta a füvet, és a krizantémok is fel voltak borítva. Pudlimász látta, hogy szívós ellenféllel van dolga, és más módszerhez folyamodott. Egész este fent maradt, és az ablaknál leselkedett. Arra az esetre pedig, ha elaludna, zörgős papírzacskókat dobált el a pázsiton. Így is történt, Pudlimász szépen elaludt, és hajnalban arra ébredt, hogy valaki a papírzacskókat zörgeti. Pudlimász döbbenten ismerte fel a szomszéd kövér kandúrját. Hatalmasakat ugrott és tottyant, ahogy a lepkék után vetette magát. Hopp, egy virágcserép, hopp, a bukszus... Mindent letarolt. Pudlimász dühös ugatással rohant ki, és jól megkergette. Ám tudta, hogy a macska jelleme javíthatatlan, évszázadok alatt sem sikerült javítani rajta egy szemernyit sem. – Ha a légynek sem ártó kutyákat el lehet riasztani növényekkel, akkor nyilván az igen kártékony macskák ellen is létezik ilyen lehetőség – okoskodott Pudlimász, és rögvest el is ment a Gazdaboltba. – Coleus canina… azaz macskajaj – bólogatott az eladó, és átnyújtott egy cserepes növényt. Pudlimász boldogan helyezte el az ágyás közepén a macskajajt. Már alig várta a másnap reggelt, hogy kilesse, mit szól hozzá a szomszéd kandúr. És láss csodát, mikor Pudlimász kikandikált a függöny mögül, azt látta, hogy a kandúr undorodva szagolgatja a cserepet. – Pfújjj – mondta, azzal lábát megrázva sarkon fordult. Pudlimásszal madarat lehetett volna fogatni. Micsoda siker! Még Imbusz mester is megdicsérte a találékonyságát. A fű nagyszerűen megerősödött, s Pudlimász a pázsiton heverészve boldogan élvezte a kora őszi napsugarakat. Egyik nap éppen a füvet gondozta, mikor azt hitte, nem jól lát. A szomszéd macskát látta arra oldalogni. – Ajánlanék egy egyezséget – mondta jellemző módon köszönés nélkül a kandúr, kihasználva, hogy Pudlimász épp a tricikli alatt fekve a fűkaszát próbálja felerősíteni. – Kiszeded a macskajajt, és én cserébe gondozom a füvet. A macskáknak egészséges a fű rágása, és látom, hogy nem boldogulsz amúgy sem azzal a rettenetes bonyolult fűkaszával, amit egy ócska sárhányóból és egy keréktárcsából kalapáltál. – Lökhárítóból! – kiáltotta mérgesen Pudlimász a tricikli alól, mert kissé beszorult. – És különben is, mióta tegeződünk?!? – Öntözhetek is… – fogta óvatosabbra a kandúr. Pudlimász, akinek csúnyán becsípte épp a hátsó lábán az ujját a fűkasza, ezen a ponton elgondolkozott. Valóban, kicsit túlméretezte ezeket az eszközöket a kerthez képest. De azért mégsem adhatta meg magát ilyen könnyen! – És a krizantémok? – kérdezte vádlóan. – Azokra nagyon vigyázok… és nem kergetem a pillangókat, csak ha muszáj lesz - próbált barátságos hangot megüti a kandúr, de nehezen ment neki. Pudlimász végül arra jutott, hogy nem fog csorbulni kutyatekintélye, ha elújságolja majd a környéken, hogy egy macskakertésszel vágatja, azaz rágatja a füvet. Sőt! Így főnökké léphetne elő, és ellenőrzése alatt tarthatná ezt a szemtelen szomszéd macskát. A kandúr másnap munkába állt, s szépen, akkurátusan, napról napra rágni kezdte a füvet. A krizantémcserepek ezután is sokszor felborultak, de ezt mindig kimagyarázta, hol a szélre, hol erős földmozgásokra hivatkozva. Pudlimász végül kiérdemelte a város vezetésétől A LEGSZEBB GONDOZOTT PORTA elismerést aprókert kategóriában.   Vissza a sorozathoz VISSZA A GYŰJTEMÉNYHEZ