„Emma vagyok. Az apám sírásó, így sok időt töltök a temetőben, de én nem bánom. Szeretem a temetőt. Itt érzem magam otthon. Még könyvet is vezetek a holtakról. Mint egy krónikás. Megírom, ők hogyan látják a dolgokat. Beszélgetek is velük. "Boldog-e ön most, hogy megboldogult? – kérdezem. – Jól kijön a szomszédjaival, vagy szívesebben nyugodna másutt? Tényleg van szaga alulról az ibolyának?” Rosemarie Eichinger 1970-ben született, történelem szakon végzett, és Bécsben él. Az Esznek-e a halottak epertortát? című könyvét Ausztriában magas rangú gyerekirodalmi díjjal jutalmazták. A méltán népszerű osztrák írónőnek ez az első magyarul is olvasható k   "A halál és a gyász pont azok a témák, amelyektől a legtöbb szülő óvja és igyekszik távol tartani a gyerekét. Pedig lehet olyan élethelyzet, amikor a gyerek akarva-akaratlanul is szembesül vele, és igenis foglalkoztatja, hogy mi van a halál után. Rosemarie Eichinger Emma nevű hősének ráadásul közvetlen kapcsolata van a halállal: az apja sírásó, ő maga is sok időt tölt a temetőben, ahol könyvet vezet a halottakról, és arról, hogy mi történhet velük odaát. A temetőben ismerkedik meg egy Peter nevű fiúval, aki testvérét veszítette el. Eichinger könyve csak látszólag szól a halálról, hiszen ugyanennyire témája a veszteség feldolgozása, a barátság és maga az élet is. ITT bele tudtok olvasni a regénybe." (Kiss Orsi)