Nehogy azt higgyétek, hogy a Bogaras iskolába csak bogarak járhattak. Oda járhatott mindenféle rovar, tücsök, bogár, aki tanulni akart . Sok hasznos dolgot tanultak, de sokat játszottak is. A legtöbben szerettek iskolába járni. Szerettek együtt lenni, játszani, rajzolni, énekelni. Sajnos Bodobács Csaba nem tartozott a jó tanulók közé. Reggel vonakodott kibújni leveles ágyából. Csak mikor már a nap jó melegen sütött akkor jött elő. Lustán nyújtózkodott és víz helyett hosszasan napfürdőzött. Legtöbbször elkésett az iskolából. Leckéjét nem készítette el és nem figyelt az órákon. Csíbor tanár úr eleget szomorkodott miatta. Hiába próbálta felkelteni Bodobács Csaba érdeklődését, vagy kíváncsiságát semmivel sem sikerült. Óra alatt a padot rágcsálta, galacsinokat dobált vagy aludt. Szünetekben kötözködött a társaival, lökdösődött, belekötött mindenkibe. Otthon gyakran kérdezte tőle a mamája: - Mikor jön már meg az eszed? Mikor fogsz megkomolyodni? Ilyenkor Csaba csak megvonta a vállát, vagy úgy tett mintha nem is hallotta volna. Egy nap Csaba szokás szerint elaludt reggel. Semmi kedve sem volt iskolába menni. Kinézett az ablakon és látta, hogy milyen szépen süt a nap, milyen zöld a fű, milyen sok virág pompázik a mezőn. - Jó volna lepkéket kergetni, vagy tücskökkel, sáskákkal ugrálni a szalma kazalban. – gondolta. A sarokba hajította táskáját és elindult a hívogató mező felé. Gyorsan elhagyta maga mögött a házakat, az utolsó odút is. Lökdöste maga előtt a makkot, rugdosta a lehullott virágszirmokat. Felmászott egy kankalinra, virágnektárt inni. - Milyen jó volna, ha lenne velem valaki, akivel együtt iszogathatnék, vagy focizhatnánk, rugdosnánk két kapura a makkot!- gondolta. Lecsúszott a virág levelén , beleugrott egy pitypang labdába, aminek ernyős magjai szét repültek. Közben arra gondolt, bárcsak vele lenne az egyik osztálytársa….Szamócák közt szaladt tovább. Degeszre tömte magát gyümölccsel. – Jutna ebből az egész osztálynak!- révedezett. Aztán leheveredett egy gombaernyő árnyékába hűsölni. Arról álmodott, hogy osztálykirándulásra mennek Csibor tanár úrral, aki tőle kérdezi merre is kell menni a szamócás felé? - Neked nem az iskolában lenne a helyed? – kérdezte valaki. - Ne zavarj, nem látod, hogy pihenek? - kérdezte Bodobács Csaba bosszúsan? - Jól van, te tudod, mikor és hol pihensz?- szólt a fölé hajló tintagomba. - Ááá, szóval te gomba létedre beszélni is tudsz?- kérdezte Csaba miközben hirtelen felült. Csodálkozva bámulta a tintagombát. Azt gondolta, biztos álmodta az egészet. Felkelt, körül nézett. Még mindig sütött a nap, de már magasan járt az égen. Nem volt kedve tovább egyedül csavarogni. Eszébe jutott, hogy a társai nem sokára kijönnek az iskolából. Elhatározta, hogy eléjük megy. Beszámol nekik a szórakoztató napjáról, hadd irigyeljék! Épp jókor érkezett az iskola elé. Pont kicsengettek. Csak úgy áradt ki a sok kis diák a Tölgyfa Iskola nagy kapuján. Egy ideig észre sem vették Bodobács Csabát. Elhaladtak mellette, mintha idegen lenne. Muslica Ica, kétpettyes Katikával, Fürge Endivel és Csiga Zsigával közeledtek. Eléjük lépett Csaba :- Miv ean, meg sem ismertek?- kérdezte szemre hányóan tőlük. - Honnan kéne téged ismerni?- kérdezték tőle. - Mi az, hogy honnan, hiszen az osztálytársatok vagyok, Bodobács Csaba. – Erre mindenki harsány nevetésre fakadt. Csaba értetlenül állt. - Mi van veletek? Mi olyan nevetséges rajtam?- kérdezte. - Ha látnád magad, te is kacagnál!- nevettek. Addigra odaért Csibor tanár úr is, Szú tanító nénivel. Megálltak csodálkozva, min nevetnek olyan nagyon a gyerekek? Nagy nehezen felismerték Bodobács Csabát, akinek szép piros csíkos ruháját befeketített a tinta gomba tintája. - Te, meg hol jártál? Vártunk nagyon, mert ma volt a farsang az iskolában. – mondta  Szú tanító néni, látom, pedig készültél jelmezzel. Csaba szégyenkezve nézett végig magán. Csak most vette észre mi történt? Amíg aludt a tintagombáról ráhullott a sok tinta, a felismerhetetlenségig befeketítette őt. Csaba gyorsan a patakhoz szaladt, hogy tisztára mossa magát. Nagyon megbánta, hogy aznap elkerülte az iskolát. Lemaradt a farsangi bálról, ráadásul így megszégyenült. Otthon a szülei is összeszidták, amiért elcsavargott, és tönkre tette a ruháját. Megfogadta, többé nem fog elcsavarogni