Pillangókisasszony, a (majdnem) mese

 

Gyönyörűen illusztrált könyv, egy kellemes kis meglepetéssel, továbbá tele szívvel, lélekkel.

Ez a kötet olyan, ami kitűnik a könyvek tömegéből. Izgalmas, színes, szépséges. Jó kézbe venni, lapozgatni, megnézni a benne rejlő rajzokat.

Szép, a szó hagyományos értelmében!

Itt ki is emelném az illusztrátor, Szimonidesz Hajnalka munkáját. Hihetetlenül szépen rajzol és kifejezően. Nincs felesleges vonal, szöglet, él, csak mesésen lekerekített körvonalak, izgalmas színek, mesés képek. Eltalálta az arányokat, mit hova kell tenni, hogy a könyv bússágát vagy éppen vidámságát kidomborítsa, hozzá adjon a könyvhöz és el se nyomja.

Nagyon jól működik a történettel együtt, erősítve a mondanivalóját, érzelmeket. Bevallom még nem találkoztam az illusztrátor munkáival eddig, de felkeltette a kíváncsiságom. Meg fogom nézni, miket alkot még.

A történet pedig egy majdnem mese. Azért mondom így, mert jóval több, mint mese. Egy megható, szomorú, igaz történet Pucchini operája által ihletve. És talán azért is majdnem mese, mert édes-bús mondanivalóját még nem érti, érzi át a legkisebb korosztály vagy nehezen.

Élvezte, érdekelte két nagyobb gyerkőckém, akik 4 és 7 évesek,  de szomorkásnak tartották, nehezen értették a miérteket. De kérdeztek és kérdeztek, és ez nagyon jó. Az elmúlás, a szeretetlenség, a fájdalom, a cselszövés és gonoszság olyan dolgok, amiktől féltjük gyermekünk, kíméljük, míg tudjuk. de sajnos a világ ilyen és ezt az oldalát is meg kell ismerniük a csemetéknek, ne saját kárunkon tapasztaljanak először. Ehhez remek segítség a könyv. A legkisebb korosztály is rengeteget tanulhat belőle, míg a nagyobbacskák már megérthetik a lényeget. Mi felnőttek pedig élvezhetjük is, rengeteget adhat nekünk.

Bevallom, már másodjára veszem a kezembe úgy, hogy gyerek nincs a közelben. Az operát nem hallottam, láttam, így nekem teljesen új volt a nagy hírű történet.

A könyv tele van érzelmekkel, majd szétfeszíti a könyvet. Egy jó nagy adagot töltött bele az író!

De ilyen is kell a piacra, nem csak a napsugaras kis könyvek. Az érzelmeket megélni, pallérozni, megismerni kell, nem elbújni előle, azt vallom. Hozzá tartozik az élethez, nélküle semmik vagyunk. És bizony nem csak jó és szép, pozitív része van az életnek. Ilyenkor ébredünk rá legjobban, hogy nekünk mennyi veszítenivalónk van és milyen sok természetes dologért hálásak lehetünk, mert másnak nem biztos, hogy az.

Az író szépen szövi mondanivalóját, a szavai felüdülést hoznak az egyszerű világban. Szép, míves mondatok tarkítják a könyvet. Rendkívül élveztem az olvasását. Kicsit nehéz a nyelvezete a kisebbek számára, de még érthető. Nekem pedig rendkívüli csemege volt. Ezek a szóképek! A pillangók és az állat barátok, a nagy víz...  Kifejezőek és kevésbé tragikussá teszik a történetet. 

 

Még egy kicsit méltatnám Acsai Rolandot is, az írót. Számtalanszor találkoztam a nevével, mint fordító és szerettem. Meglepett merészségével, hogy egy operát, ami nem a vidámságáról híres, mesekönyvbe foglalt. Vajon hogy jutott eszébe?

Nem hiszem, hogy sokan mernének ekkorát lépni, ilyen nagyot vállalni. De neki megtérült a merészsége, mert nagyon jól működik. Azt hiszem, ehhez nem csak merészség kellett, hanem tudás is és valami plusz, ami benne megvan. Kevés embernek sikerült volna ilyen jól. 

Egy kis könyv, kis történet, de tele  óriási dolgokkal, nagyszerű mondatokkal, szépséges idézetekkel, még szebb rajzokkal és sok-sok érzéssel, élettel, kifejező szóképekkel.