Felhőmesesék (2)
Lengyel Szilvia 2020.08.20. 10:44
Írta: Tóth Krisztina, illusztrálta: Timkó Bíbor. Magvető, 2017., 57 oldal
Mindig kisüt a nap
Aki királylányos vattacukormeséket keres, ne ezt a könyvet vegye meg. Tóth Krisztina valóságos meséi egészen mások. Igazak, tanulságosak. A tanulságokat pedig nem hercegkisasszonyok és szegénylegények világában között kell meghallanunk, mert a szereplői a mai korból valók.
A gyerekek sokkal többet értenek, mint amennyit feltételezünk róluk, tehát meg kell adnunk a lehetőséget, hogy a megszokott, átlagos kínálaton túl is lássanak, olvassanak. A betegség, a halál és az odáig vezető út, meg a hasonló, általában elkerült témák foglalkoztatják a gyerekeket, akár beszélünk róla, akár nem. Ezért talán praktikusabb, ha már előbb foglalkozunk az olyan dolgokkal, mint amilyen a varázslat. Mert a Felhőmesék mellesleg varázslatos is.
|
A könyv öt történetet fűz egybe, tartalmuk egészen eltérő, de szépségük egyforma. Különösen példamutató a mese a denevérről, aki madár akart lenni. Madárrá nem vált ugyan, de legalább megpróbálta. Messze kalandozott a családjától, bátran repkedett a napsütésben, körülnézett, milyen a verőfényes világ. Végül rájött, hogy ő mindig is denevér marad, de addigra már nem is bánta. A lényeg az állhatatosság, hogy nemcsak álmodozott, hanem tenni is mert érte. A Bubor családról szóló mese hasonlóan optimista. A buborék család pontosan tudja, milyen rövid az életük, mégis megtalálják és kiélvezik annak csodálatos pillanatait. Alig mérhető idejű létezésük alatt csudálatosan sok szépséget tudnak felfedezni, míg végül a szétpukkadásuk is boldog.
A majdnem százéves bácsié a legszomorúbb történet – pedig ezt is az optimizmus, a derű járja át. Lehet, hogy csak nekem (felnőtt is, szülő is) folynak a könnyeim, valahányszor a történet végére érek, a gyerekek mindig más oldalát látják kidomborodni. A bácsi túlélte a zsidóüldözést, melyben elvesztette a családját, mégis boldog. Megtanult örülni mindennek, a rossz dolgokkal pedig dacolni és nem foglalkozni.
Timkó Bíbor illusztrációi pont annyira nem szokásosak, mint ahogy Tóth Krisztina szereplői sem azok. Nagy szerencse, hogy különleges látásmódját megosztotta az olvasókkal.
Tóth Krisztina akkor sem bújik ki a költő-bőrből, ha éppen nem felnőtteknek ír. Ez adja a Felhőmeséksavát-borsát – felnőttes gyerekkönyv ez. Nagyon pontos a kiadó korhatárjelzése: 4-100 éves korig olvasható, élvezhető. Ezért Tóth Krisztina felnőtt olvasóinak ugyanúgy ajánlom ezt a könyvet, mint nagyszerű novellás köteteit vagy a verseit.
Nem hagyható ki a Felhőmesék sem, még ha látszólag mesekönyv is.
Lengyel Szilvia
Forrás: olvassbele.com
|
|