Születéskor az ősi agyi szerkezetek, a központi idegrendszerben, a fehérállományban elhelyezkedő idegi pályák és szervek biztosítják a fennmaradáshoz szükséges olyan ősi reflexeket, mint a szopás, nyelés, hányás stb. Funkcionálisan kiemelt és már ekkor jól működő agyi szervek pl.: a talamusz, az amygdala. Az agyféltekék funkcionális működése, felosztása kialakulatlan. Ez igaz a szürkeállományra is. Születéskor a csecsemő még "ösztönlény". (A legújabb kutatások szerint a csecsemő ennél sokkal többre képes.)     Ősbizalom A gyermek születéskor és életének a kezdeti szakaszában biológiailag kiszolgáltatott minden fajta értelemben. Léte a környezetétől függ. A közvetlen biztonságot, védelmet, táplálékot, gondozást, a tapintási, nyomási és egyéb taktilis, a hő, a hang, a szívhang stb. ingereket, kellemes élményeket ebben a korban az anya jelenti gyermekének. Az anya által nyújtott ingerek a már jól működő agyi szerveket ingerlik (agytörzs, talamusz, amygdala). Erik H. Erikson (1963) ezt a szakaszt oralszenzoros (szájérzékelési) szakasznak nevezte el. Az anya a megbízható és elvárt külső jelenségből belső bizonyossággá válik. A gyermek ezen a szinten a fájdalmat a külvilágba, az örömöt a belső világba szeretné helyezni. Erikson az anya belső biztonságérzetét, meggyőződését tartja elsődlegesnek a gyermek egészséges személyiségfejlődéséhez. (Pszichológiai Kislexikon,  Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., p:248) Az első életévben kívánatos harmonikus anya-gyermek kapcsolat alapozza meg a gyermek későbbi bizalmát a világgal, a  környezetével szemben, optimizmusát a dolgok kimenetelével kapcsolatban. A bizalom megtartása a gyermek későbbi életében kamatozik, pl.: partnerkapcsolatában, szocializációs folyamataiban, érzelmi életében, szakszóval élve a gyermek egészséges pszicho-szociális fejlődésében. Más kutatók  vizsgálatai és feltevései szerint a csecsemőkorban az agykéreg jobb oldala szorosabb kapcsolatban van az amygdalával, s emiatt is válik az érzelmi élet működtetőjévé. A bal félteke a verbalitásért (szóbeli képességek, beszéd) felelős. Több kutató feltételezése teszi izgalmassá a kérdést, amelyekből néhányat bemutatunk. A két félteke eltérő fejlődését egyes kutatások is bizonyítják. Ezek szerint a 13 hónaposan beszélni kezdő kisbabáknál a szóbeli (verbális) reakciók nem jelennek meg együtt az érzelmi reakciókkal. Ez kb. csak a 19. hónap után történik meg. Egyéb feltevések szerint, amelyek elvezetnek a mesék és a mesélés közvetlen/közvetett hatásainak az értékeléséhez a következők: Az amygdala a látó- és halló kéregből érkező bemeneten kívül a talamuszon keresztül is kap vizuális és hallási ingert Az amygdala az embernél a kéregből is kaphat szóbeli (verbális) jelentéseken alapuló információt. Ezzel eljutottunk ahhoz a későbbi életkori szakaszhoz, ahol a közvetlen vegetatív (zsigeri) és egyéb testi inger részben/egészében leválik hordozójáról, az anyáról vagy más családtagról és helyébe lépnek: a szimbolikus rendszer (beszéd) és a magasabb szintű idegrendszeri pályák.